Miért nem hálás sok magyar szovjet barátainknak azért, hogy felszabadították Magyarországot?

Mivel sem a barátság, sem a hála nem politikai kategória, ezért értelmetlenség mind háláról, mind szovjet "barátainkról" beszélni.

Kétségtelenül szerencse, hogy a németek elvesztették a háborút, de ennek is megvoltak a kellemetlen mellékhatásai, amik miatt sokan nem tudnának hálásak lenni, ha akarnának sem.

Az előző válaszadó jóval árnyaltabban láttatja képet töb-biekhez képest. Az Ő válasza áll leközelebb hozzám, még annak ellenére is, hogy családunk is igencsak mesínylette a felszabadítást. Az egyik nagyapám résztvett annak idején a II. világháborús szovjet kalandozásunkban. Bizony

a mieink is követtek el atrocitásokat kint. Egy esetet említenék példaként: Ukrajnában egy faluban még az előrenyomulás időszakában beterelték a lakosságot egy

csűrbe majd rájuk gyűjtották azt. Lehet, hogy szám szerint

a magyarok kevesebb atrocitást követtek el, de ők sem voltak szentek megszállóként. Volt köztük is jobb szándékú is, meg elvetemült is. Úgy, ahogy a Szovjet

megszállók részéről is voltak emberségesek is, és emberi

mivoltukból kivetközőttek is. Nagyapám Szovjet fogságba

került, ahonnét megszökött. Szinte végig a nyomában voltak

üldözői, mire hazaért. Már magyar területen volt, amikor

egy kukorica táblában a lábát is átlötték. Valahogy mégis sikerült hazavergődnie. Utána meg jöttek az '50-es évek.

Nagyapámat kuláknak nyilvánították a megszállóktól importált politika folytán. Őt bebörtönözték, családját

kihajították saját tanyájukból és gazdasági eszközeiket is

elszedték tőlük. Nagyanyám, apám és három testvére

nagyanyám édesanyjához szorultak be. Sokszor visszaem-lékezésekben diplomás emberek panaszkodnak arról, hogy

az átkos rendszer, hogy ellehetetlenítette karrierjüket.

Az én apám jóeszű ember volt, nemhogy diplomát nem tehetett le, hanem be volt fizetve buszvezetői KRESZ-

tanfolyamra, ahonnét kivágták, mint kulák származásút.

Mezőgazdasági tevékenység lehetőségétől megfosztották, maradt neki lehetőségként kemény fizikai munka az építő-

iparban. Nem, mintha annyira irégylésre méltó lett volna az a kulák élet. Elmondta, hogy 10 éves korában már szántania kellett és keze a feje felett volt, hogy felérje az eke szarvát. Kisemmizésük után pár évig egy gazdánál dolgoztak cselédként, ahol munkaidő kezdete 5 óra volt vége pedig este 10 óra.

A másik nagyapámat a háború idején bevonultatták

a huszárokhoz, de gyomorsüllyedése miatt leszerelték szerencséjére. A Szovjet bevonuláskor újra behívták volna, de bölcsen elfelejtett bemenni, amikor már szinte a kertek alatt folytak a harcok. A németek visszavonulás közben hátrahagyták a fegyvereiket. A bevonulók ahol találtak ilyen hátrahagyott fegyvert, ott helyben agyonlőtték a ház férfi lakóit. A nagyapám elrejtette

az otthagyott fegyvert a méhkasban, így sikerült megúsznia. A szovjetek elfoglalták a tanyáját és vörös-keresztes állomást állítottak fel benne. A hálószobájukat

egy orosz tiszt foglalta el, míg tanya többi helyisége

teli volt sebesültekkel. Őket pedig kiszorították a melléképületbe. A főépületbe be sem tehették a lábukat.

Az élelmük úgy maradt meg, hogy sikerült még a front érkezése előtt a gabonát elvermelni és azt nem találták

meg. A lovukat elvitték. A nagyanyám csinos asszony volt,

de éppen anyámmal volt terhes utolsó hónapban. A hódítók széptevését megúszta egy hasára tett: "áh csúnya zsenya"

kijelentéssel. Igen, ez a Szovjet hadsereg keményen

rákényszerítette egy birodalom akaratát országunkra.

De "áldásos" tevékenységüknek köszönhetően mégiscsak megindult az ország fejlődése, még annak ellenére is,

hogy 56-ban újra szétlőtték az országunkat. Valahogy

később mégis emberibb életet élhettek szüleink is.

Nekünk meg a továbbtanulás lehetősége megadatott és már

azt sem firtatták, hogy kulák származásúk voltunk.

Még apám szocialista kíváló dolgozó érdemérmet is kapott, pedig nem közeledett sosem az állampárthoz. Egyszer még

jutalomból Leningrádba is kiküldték volna, de köszönte

nem kért belőle. Tulajdonképpen abban az átkos rendszerben felépült az ország és egy kis adósságot is

felhalmozott ugyan, de akkor még volt ipara, mezőgazdasága és megvolt az ország vagyona. Volt közbiztonság és tervezhető életet lehetett élni. Kocsihoz és telefonhoz nem volt túl könnyű éppen hozzájutni. Tulajdonképpen, ha nagyon akart valaki akár nyugatra is kijuthatott. A műszaki cikkek és a ruházat fajlagosan

akkoriban drágábbak voltak. De volt hazai ruhaipar, minden

egyéb ágazat és ezáltal mindenkinek munkája is.

Ezt én úgy fogalmaztam meg, hogy az ősők "sz..-ból várat

építettek fel."

Utána jött a rendszerváltás. Egy gazdasági csoda folytán

az ország vagyonát kiárusítottuk, de úgy, hogy az ország

vagyonát eladtuk, az államadósságunk a többszörösére emelkedett. Teljes iparagágak tüntek el a süllyesztőben.

A korábbi agrár-ipari adottságú országunkban elértük, hogy

olyan alapvető élelmiszereket importálunk, mint cukor és sertéshús. Egyik gazdát azért támogatjuk, hogy vágja ki

a szőlőjét, a másikat meg azért, hogy ültessen. Rendszerváltásban azért voltak ócsárolva a múlt rendszer

gazdálkodó szervezetei a tsz-k és az állami gazdaságok, hogy agyondotált életképtelen szervezetek voltak.

A jelenlegi gazdák jó része több támogatást kap, mint

amilyen termelési értéket előállít, ennek ellenére is

életképtelen a gazdálkodásuk. Nem beszélve arról, hogy

a most kapható ételek minőségben nyomába sem érnek az

akkoriaknak. Elvileg a piacgazdaságra az árubőség és a

kiváló minőség jellemző. Az átkosban egy kis sarki presszó

csak sörből húsz féle választékot tartott, míg most egy

krimó jó ha tart 3 félét. Nem hiányolom végül végül is a

szovjet katonák itt létét. Minden rosszat el is mondtunk

róluk. Azt se felejtsük el, hogy a Tisza annak idején is

okozott problémát, melyet segítségükkel simán megúsztunk.

Nem beszélve arról, hogy ittlétükkel direkt piacot teremtettek a mezőgazdaságunknak, melynek fejében gázhoz,

olajhoz és áramenergiához jutottunk olcsón.

A rendszerváltás óta eltelt időben szinte a Tisza

megfékezése is gondot okoz, csak szerencsének köszönhető,

hogy az ország harmada el nem úszott. Ha itt volnának

még most is - lehet, hogy a Kolontári tragédia kártétele is csak töredéke lett volna, mert a kifolyás koraibb

szakaszábban le tudták volna állítani kiömlést.

A Kádár rendszerben szidták az előző rendszert, hogy az

3 millió koldus országa volt. Ez az elvesztett I. Világ-háborúnak és a Trianoni békediktátumnak volt köszönhető.

Annak a rendszernek kezelnie kellett a Trianonnal elvesz-

tett anyagilag kisemizett néptömegek problémáját, akik

beözönlöttek a megmaradt országrészre. Ez a rendszer fő

jellemzőjeként elérte azt, hogy újra a 3 millió koldus

országa lettünk, kényszerből rokkant nyugdíjba menekültek és a munkaerőpiacról kiszorult aktív korú segélyezet-teink révén. A közbiztonságról meg csak annyit, hogy

azért a kemény '50-es évek után, azért nagyszüleink

többségének nem kellett, attól tartania, hogy egy bál

belépő áráért kizsigerelik őket, meg kertjük terméséből

jó ha marad nekik éppen kostolóba valami. A tanárjaink

sem összehúzódó gyomorral mentek be órára, azon filozva,

hogy kelleténél szemtelenebb diákjukat, hogyan szólítsák

meg, vagy meg merjék megszólítani egyáltalán, merjenek 1-es osztályzatot beírni neki. Nem kellett attól sem tartani lányaink többségének, hogy egy kocsi gördülve

melléjük berántják és egy Nyugat-Eórópai bordélyban kell bájaikat sokkal nagyobb intenzitással bedobniuk, mint azt az orosz hadsereg prominensei nagyanyáinktól elvárták akkoriban azt.

Összefoglalva magunkról csak annyit, hogy egy felépített, anyagi forrásokkal rendelkező országból sikerült ideig eljutnunk, tehát sikerült "várból sz..-t

csinálnunk". Gratulálok mindannyiunknak hozzá!

"Ukrajnában egy faluban még az előrenyomulás időszakában beterelték a lakosságot egy

csűrbe majd rájuk gyűjtották azt."

Volt 2-3 ezer ilyen eset. A németek konkrét népirtást végeztek sok millió áldozattal. Ahhoz képest az oroszok kifejezetten visszafogottan viselkedtek ellenséges területre lépve. Csak pár százezer németet öltek meg, holott a németek annak idején konkrétan ki akarták őket irtani. Magyarországon meg szinte már úriemberként viselkedtek ahhoz mérve, hogy Magyarország is az oroszokat kiirtani szándékozó németek szövetségese volt. Tetszik, nem tetszik, ez a valóság, ebben egyetértünk.

"De "áldásos" tevékenységüknek köszönhetően mégiscsak megindult az ország fejlődése"

Ezt a hülyeséget viszont felejtsük el. Minden ország fejlődött a II. vh. után. Különbség: a szovjet zóna országai sokkal lassabban, mint a többi.

"Nekünk meg a továbbtanulás lehetősége megadatott"

Minden országban kiterjesztették a felsőoktatást a II. vh. után, csak a szovjet zónában kevésbé, mint nyugaton.

"Tulajdonképpen abban az átkos rendszerben felépült az ország"

Melyik ország nem épült fel?

"és egy kis adósságot is felhalmozott ugyan"

Az "átkos" rendszer konkrétan az államcsődbe bukott bele 1989-ben.

"de akkor még volt ipara"

Feleakkora, mint most, de tényleg volt :)))

"A Kádár rendszerben szidták az előző rendszert, hogy az

3 millió koldus országa volt"

Hülyeség a 3M koldus, a valóságban kb. 1 millió mélyszegény élt a Horthy-korszakban, pont mint most vagy akár az arany 70-es években.

A 3m koldus egyébként egy nyilas duma volt a 30-as években, azt vették át Rákosiék, aztán meg Kádárék.

Neked is kimosták Kádárék rendesen az agyadat, papa :DDD

Előzőhöz hozzászólva!

Szerintem te nem ebben az országban élsz, ha úgy érzed,

hogy az iparunk duplájára nőtt a Kádár kőkorszakinak.

Nem látod szinte minden városban előforduló málló falakat, ahol korábban termelés folyt. Arról sem tudsz,

hogy az összes cukorgyárunkat bezárták egy kivételével.

Meg arról sem, hogy korábban a világ minden tájára szállítottunk Ikarus buszokat, jelenleg hazai buszpark

jelentős része importból származik. Nem fogtad fel, hogy

korábban élelmiszeriparunk exportálta a sertéshúst, jelenleg importra szorulunk. Az a közösség, ahová annyira

igyekeztünk bejutni, nem a saját tagjától szerzi be cukor szükségletét, hanem még minket is rákényszerít a cukor-importra úgy, hogy ezen a területen felesleges kapaci-tásaink vannak. Ha az idézőjelbe rakott szovjet "áldásos" tevékenységet szó szerint értetted - az a te bajod. Az országot nem a Szovjet barátaink építették fel természe-tesen, hanem az őseink munkájukkal, akik végig kínlódták a nehéz időszakot. A Kádárék szemére sok mindent rá lehet

vetni, de egy mentségük azért lehetett, ha '56-ban nem egyeznek meg az orosszal, megtették volna mások és tőlük

sokkal rosszabbat kaptunk volna nyakunkba. A 60-as évektől kezdve igyekeztek minél több magyar érdeket átverekedni szovjet diktátumok ellenszelében. Megemlítve az új gazdasági mechanizmust és az egyre inkább megtűrt

háztáji gazdaságokat, tsz melléküzemágak révén a vidék

iparosodását. Ők engedték, a nép pedig élt a lehetőséggel

és épülhetett az ország. Ez elmondható-e a jelenlegi rendszerünk bármely oldalon regnáló politikusáról az,

hogy hagy bennünket élni és dolgozni. Akkori "tiltott -

tűrt - támogatott" címkézésű rendszerben, a tűrt kategória többet ért, mint most az elvileg engedélyezett.

Akkoriban - az adott ügy horderejéhez képest - nem jelentős személyes ajándék nyújtása révén - akadályhegyek hárulhattak el az útból. Most a "közbeszerzésnek" csúfolt eljárás kapcsán - ki az a személy - akinek első eszébe ötlő szava nem "k" betűvel kezdődik és "orrupció"-ra végződik. Táska pénzek cserélnek gazdát, a pályázatot

még meg is nyerheti az illető, ha nincs a piramisjáték első köreit képviselők között - számára a táskapénz

befektetés is - soha meg nem térülő befektetésnek számít,

annak ellenére is, hogy közben a munkát is elvégezte.

Arról se feledkezzünk meg, hogy kik voltak akik miatt a

Szovjet érdekszférába belesódródtunk. Azok bizony minket

keblükre ölelő korai Uniós országok és az USA voltak.

'56-ban bőszen támogattak arról, hogy ugráljunk csak az orosz tankok alá, csak egy picit tartsunk ki és máris

segíteni fognak rajtunk. Úgy látszik nem voltunk elég

türelmesek és kitartóak. Azóta meg szép és magasztos

eszméket fogalmaztak meg a tagállamaiknak. Mely eszmék

betartására vonatkozóan bőszen fellépnek, ha bármelyik

Kisantant tagállam magyar származású állampolgárát

valamilyen atrocitás ér származása miatt.

Olyan támogatási rendszert tartanak fenn, melyről az átkos

rendszer állítólag agyondotált Tsz-ei és Állami gazda-ságai mégcsak nem is álmodozhattak. Az ugyanakkora területen műkődő magyar és később belépő uniós társunk

gazdálkodója harmad- és feleannyi támogatáshoz jut.

Félreértés ne essék én nem a nagyobb támogatás híve vagyok, hanem a semmilyené. Egyrészt esélyegyenlőtlen-séget teremt a régiek és az újak között, másrészt pedig, ahogy nőttek a támogatások, a felvásárlási árak annak

megfelelően csökkentek. Egyszerűen a dotáció a keres-

kedelembe áramlott át nem a termelőnek, akiknek szánták azt. Ehhez képest nekem a rosszemlékű KGST is különb

színben tűnik fel, már deklaráltan kétsebességes UNIÓ-nál, mely nagyfokú egyenlőtlenségek kiegyenlítését is a

zászlajára tűzte. Nem tudom, hogy milyen apropóból éreztek politikusaink kényszert arra, hogy energia iparunk jórészét, vízkészletgazdálkodásunk egy részét,

cukoriparukat, kereskedelmünk nagy részét, pénzügyi szektorunk javát külföldi kézre derekasan átjátsszák?

Az általad említett 1 milliós mélyszegény réteg és az

általam hozzáadott aktív korúak valamilyen ellátásában

részesülő személyek és az álrokkantnyugdíjasok köre, hidd

el kiteszik a 3 millió koldust. Egy nagy bökkenő van itt,

a mélyszegény rétegen kivűl eső inaktívak jövedelmi helyzete alig különbözik az újraelosztás révén azokétól, akik a napi megélhetésükért kidolgozzák a belüket.

Ráadásul ez utóbbiak vannak ma már kissebbségben, így a

szavazógépezeten keresztül sincs nagy esélyük, hogy a dolgok menetén változtassak, pedig a lakodalomban mindenki természetesnek veszi, hogy annak nótáját játsszák, aki a vonóba fűzöget. Nem is beszélve arról, hogy ezen felosztás alapján képezett személyi megoszlás egy családon belül is tarka lehet. Kb. 3 évig vissza-menőleg egy-egy hátrányos helyzetű régiót kivéve tényleges munkanélküliség szerintem nem is volt. Csak olyan munkanélkülek voltak, akik azért nem dolgoztak, mert

segélyből is összejött annyi, mint amit munkával tudtak volna realizálni, vagy azért nem dolgoztak, mert nem is volt hozzá kedvük, meg hát állampolgorok ők, tehát tartsa el az állam őket, vagy azért nem dolgoztak, mert munka lett volna, de Ő nehogy már ilyen munkát végezzen. Ezen megosztottság fenntartásához hatalmi elitnek elemi érdeke

fűződik azért, hogy az "oszd meg és uralkodj" elv alapján

a hatalmukat bebetonozhassák. Az általad említett államcsőd sem véletlen volt a Kádár korszak végén.

Kommunisták között is voltak különbségek, platformok.

Én szememben a Rákosista kommunista és reform kommunista

között nem sok különbség van, csak annyi, hogy az előbbi

verőlegényeivel söpörteti le a padlásodat, a másik pedig

a jog, a szabadság és a demokrácia mázával bevont sz..-

tortát feléd nyújtva teszi meg ugyanezt.

"Szerintem te nem ebben az országban élsz, ha úgy érzed,

hogy az iparunk duplájára nőtt a Kádár kőkorszakinak."

Ja értem. Ha nem hiszem el a buta kádárista propagandát, akkor nem itt élek :DDDDD

"A 60-as évektől kezdve igyekeztek minél több magyar érdeket átverekedni szovjet diktátumok ellenszelében. Megemlítve az új gazdasági mechanizmust"

Ez nem változtat azon a tényen, hogy a magyar gazdaság lassabban fejlődött Kádár idején, mint mondjuk az osztrák, és ezért évről évre nőtt a lemaradásunk a nyugattól. Az meg, hogy lehetett volna rosszabb is, nem érv semmi mellett.

"Akkori "tiltott -

tűrt - támogatott" címkézésű rendszerben, a tűrt kategória többet ért, mint most az elvileg engedélyezett."

A 3T a kultúrpolitika elve volt.

Alapvetően azt nem érted, persze az öregek általában ezt nem szokták érteni, és ha öreg leszek, nyilván számomra is nehéz lesz ezt átlátni, hogy attól még, hogy ma nincsenek tsz-ek, vagy nincs cukorgyártás, van más. A világ átalakulóban van, az ország is fejlődik, és közben nemcsak eltűnnek, hanem nyílnak is lehetőségek. Attól, hogy sok minden megszűnt, ami mondjuk 1972-ben még fennállt, nemcsak pusztulás van.

Pl. lehet azon szomorkodni, hogy eltűnt a lemezárugyár, de helyette van egy csomó gépgyár, mikroelektronikai üzem stb., amelyek sokkal több értéket állítanak elő. Ennyi erővel egy dél-koreai is siránkozhatna azon, hogy már nem exportálnak annyi rizst, mint a régi szép időkben. Vagy egy amerikai is siránkozhatna azon, hogy hol vannak a szép idők, amikor az USA a gyapottermeléséről volt világhírű.

"Az általad említett államcsőd sem véletlen volt a Kádár korszak végén."

Persze hogy nem. Az államcsőd várható volt, hiszen a külső adósság kamatát sem tudták fedezni az exportbevételek. Az ország siralmasan versenyképtelen és elmaradott volt 1989-ben, köszönhetően Kádáréknak is.

"Én szememben a Rákosista kommunista és reform kommunista

között nem sok különbség van"

Az előbbiek legalább nem adósították el annak idején az országot, szerintem ez különbség :))))

Rákosi idején bár az életszínvonal nagyon alacsony volt, de legalább gyorsan fejlődött az ország.

Hosszú távon Kádárék bandája azért is destruktívabb volt, mint a Rákosi-féle társaság, mert Rákosiékat gyűlölte a nép, így ők nem tudták átmosni a lakosság agyát, szemben a puhább módszereket alkalmazó Kádárékkal. Kádárék sokkal több kárt okoztak Rákosiéknál anyagi és szellemi téren is.

Még mindig nem érted, hogy Én nem mentem fel Kádárékat a

saját disznóságaik alól. Ha valakikben nosztalgia érzés merül fel irányukban, az nem az Ő érdemük, hanem az utánuk következő még hitványabbaké. Te, vagy dübörgő gazdaságot viziónáló Ferinek, vagy pedig a Viktornak az embere lehetsz, hogy nem érzékeled saját bőrödön a leges-legujabb kori padlássöprögetést. Az általad elvileg fejlődésben viharzó gazdaság elrugaszkodott a Kádári államcsődtől. Még ha igaz is volna azon állításod, hogy a jelenlegi gazdaság 2-szerese az akkorinak, azt már csak te is elismered, hogy az adósságunk meg többszöröse lett az akkorinak úgy, hogy nemzeti vagyonunk is elpárolgott. Hol volt azóta egyetlen kormány is ahol az adósság-állományunk mértéke az aktuális gazdasági állapothoz képest jobbat mutatott, mint Jani bácsi legroszabb évében? Vikiéknek volt 4 évük, amikor legalább nem rontottak a helyzetünkön, de sokkal jobb állapotba ők sem tudták hozni a képet. Az, hogy egy ország állapotát mikor minősítik államcsődnek, az nagymértékben függ az

"objektív" gazdasági elemzőktől, meg főleg azoktól, akik pénzelik őket. Feriék alatt is államcsődben voltunk gyakorlatilag csak ki kellett még helyezni azt rengeteg deviza alapú hitelt azért, hogy azt többszörös mértékkel követelhessék rajtunk vissza.