Kérte vagy nem kérte Hitler magyar katonák vezénylését a szovjet frontra?

"Akkor most ez hogy van?"

Megbízható (tehát se nem balos se nem jobbos) források hiányában már sose tudjuk meg pontosan. Ha nem vetted még észre mindenki úgy próbálja ferdíteni a történelmet ahogy a saját érdekei kívánják (szerinted miért terjeszti sok román azt hogy ők a rómaiak leszármazottai?).

Akkor nem kérte. Előtte Jugoszlávia ellen igen, sőt már a 1938-ban, Csehszlovákia szétszedése az eredeti német terv szerint úgy zajlott volna, hogy a Honvédség indítja meg a támadást és foglalja el a Felvidéket, majd Németország szövetségesként lép be a háborúba.

De az tény, hogy 1941-ben nem volt ilyen német követelés Magyarország irányában. Ugyanakkor volt egy "atmoszférikus" nyomás az országon, hiszen egyrészt akkorra már hivatalosan is német szövetségesek voltunk, másrészt mivel Szlovákia és Románia azonnal hadat üzent a szovjeteknek azzal a nem titkolt reménnyel, hogy ha ők "jobb szövetségesnek" bizonyulnak nálunk, akkor visszakaphatják azokat a területeket, amiket a németek elvettek tőlük és visszaadtak nekünk. Míg a hazai közvéleményben ott volt a gondolat, hogy még többet is kaphatunk... és igazából ez volt a lényege a németek térségbeli politikájának. Vagyis a sok kis egymással marakodó országocskát úgy osztották fel, hogy azoknak állandóan az ő seggüket kelljen nyalniuk.

A június 22-én megkezdődő oroszországi hadműveletekig a magyar politikai vezetés, Bárdossyval az élén több ízben érdeklődött a Magyarországtól várt {I-343.} esetleges német igények, kérések felől, de külügyi vonalon még az offenzívát követő napokban is elutasító válaszokat kapott. Hitler nem akarta, hogy Magyarországnak újabb ígéretet kelljen tenni a háborúban való részvételéért, ugyanakkor remélte, hogy amennyiben Románia részt vesz a hadműveletekben, Magyarország is előbb-utóbb – a hátrányba szorulás elkerülése érdekében – a maga jószántából csatlakozni fog. A Budapesten ez idő alatt megforduló német katonai vezetők, köztük Halder vezérezredes, a német szárazföldi erők (Berkommando des Heeres, OKH) vezérkari főnöke ugyanakkor a magyar katonai vezetés előtt mindannyiszor kifejtették, hogy bárminemű katonai segítséget szívesen vesznek. Azt sem tartották kizártnak, hogy már a hadjárat első napjaiban is szükség lehet a magyar csapatok közreműködésére a Kárpátok előterében levő szovjet seregtestek lekötésében. A lengyel főkormányzóságból támadó Közép és a Romániából támadó Dél Hadseregcsoport (Heeresgruppe Süd) között ugyanis hadműveleti hézag volt.

1941. június 22-én kezdetét vette a Barbarossa-tervben rögzített, Szovjetunió elleni német offenzíva. Olaszország és Románia még aznap hadat üzent, s a román csapatok aznap, az olaszok később bekapcsolódtak a támadásba. Szlovákia 23-án, Finnország és Horvátország 25-én üzent hadat és küldött csapatokat. A román és finn erők számottevőek voltak, a többi országé jelképes. A tétlenségre ítélt magyar kormány 23-án megszakította diplomáciai viszonyát a szovjet állammal, ezzel kívánt gesztust tenni Németországnak. A Honvédség lezárta a magyar–szovjet határt.

A Kassa ellen végrehajtott – részleteiben máig fel nem derített – bombatámadás teremtette meg az alkalmat Magyarország hadba lépésére. 1941. június 26-án 13 óra 6 és 8 perc között egy hitelesen még nem igazolt típusú és nemzeti hovatartozású, 3 bombázógépből álló repülőraj DK–ÉNy-i irányú repülés közben, alacsony magasságból sorozatvetéssel 29 bombát oldott ki a város felett. A légitámadás jelentős személyi (32 halott, 82 sebesült) és anyagi (24 lakóházban, a Postapalotában, 2 laktanyában, s az út- és közműhálózatban 3 millió pengő értékre becsült) veszteséget okozott. Hasonló megtorló jellegű bombatámadásokat június 22-ét követően szovjet repülőgépek hajtottak végre, melyek elsősorban román és szlovák városokat támadtak. A nap folyamán nemcsak Kassa felett jelentek meg ellenséges repülőgépek, hanem három szovjet vadászgép 12 óra 10 perckor Rahónál támadást intézett a Körösmező–Budapest között közlekedő gyorsvonat ellen.

Mellesleg, az, hogy ekkor konkrétan ugyan nem kérte, szintén főként Horthy érdeme volt, aki következetesen nem volt hajlandó csontig nyalni a németeknek ha nem volt muszáj, azért nem is kérték tőle (illetve parancsolták meg neki), mert tudták, hogy Magyarország van még annyira független, hogy akár meg is tagadhatja ezt.

Az már más kérdés, hogy a németek "ügyes" politikával és az "osztd meg és uralkodj" elvével elérték azt, hogy mégis csapatokat küldjön. Illetve ilyenek voltak a körülmények, az erőviszonyok, jobbnak kellett lennünk a szlovákoknál és a románoknál. De nem voltak biztosak benne, hogy fog küldeni.

És az is Horthy érdeme, hogy ugyan küldött csapatokat, de relatíve nem olyan sokat, valamint a relatíve kisebb értékű hadsereget küldte, aminek elvesztése kevésbé fájó. Tudniillik a kiküldött hadseregben inkább voltak idősebbek, középkorú családapák. Persze ezek elvesztése a családoknak sok gondot és szomorúságot okozott, de nem az életerős fiatalabb korosztályt küldte, akikre Magyarországnak később még nagy szüksége lesz.

16:28

"...szintén főként Horthy érdeme volt, aki következetesen nem volt hajlandó csontig nyalni a németeknek ha nem volt muszáj, ..."

Na, azért ezt ebben a konkrét esetben árnyalni kéne :)

Horthy levele Hitlerhez 1941. június 28-án:

"Kegyelmes Uram!

Bensőséges köszönettel vettem Kegyelmes Uramnak június 21-i levelét. Az Oroszország elleni háború híre az egész magyar nemzetben a legőszintébb elégtétel és öröm érzetét keltette.

Biztosíthatom Kegyelmes Uramat, hogy teljes mértékben méltányoljuk az okokat, amelyek erre a lépésre késztették, és hogy szilárd meggyőződésünk, hogy ez a küzdelem az európai kultúra és civilizáció megmentésére feltétlenül szükséges. Tudjuk, hogy ez a háború Németország és szövetségesei részéről győzedelmesen fog végződni.

A nagy küzdelem, amelyet Kegyelmes Uram, hűen a bolsevizmussal szemben mindig elfoglalt álláspontjához, az ellen az ázsiai veszély ellen kezdett, nem csupán a magyar nemzetet, hanem egész Európát Kegyelmes Urammal szembeni örök hálára kötelezi.

A szolidaritás szellemében kormányom közvetlenül a szovjet-orosz háború kezdete után megszakította a diplomáciai összeköttetést a szovjet-orosz kormánnyal, és amikor a szovjet-orosz légierő magyar terület felett ismételten orvul bombatámadásokat intézett, elrendeltem a hadiállapot kimondását Oroszországgal.

Boldognak mondom magam, hogy fegyvereink vállvetve a dicsőséges és győzedelmes német sereggel részt vesznek a kommunista veszélyfészek elpusztítására és kultúránk fenntartására irányuló keresztes hadjáratban.

Engedje a Mindenható, hogy a nagy mérkőzés, amelynek Kegyelmes Uram az élharcosa, a teljes győzelemhez vezessen."

Egyébként akkor Horthy még simán hivatkozhatott volna pl.arra, hogy a velünk szemben ellenséges Romániával és Szlovákiával a hátában Magyarországnak nem áll módjában csapatokkal részt vennie ebben a konfliktusban, és hát a németeknek is az az érdeke, hogy Közép-Európa ne váljon hadszíntérré.

A bolgárok is elmondták Hitlernek, hogy a bolgár nép érzései az oroszok iránt nem teszik lehetővé Bulgária hadba lépését a Szovjetunió ellen, és kész, el volt intézve, a bolgárok szépen kimaradtak az orosz hadjáratból.