Milyen lenne ma Európa és a világ miben lenne más ha Watterloonál napoleon nem lázas, felül tud emelkedni az orosz veresség, a hadserege méltatlan pusztulása okozta sokkján megtörtségén és helyes döntésekkel győz?

Elnézést, de már a kérdésben is az elvakult történelmi hozzáállás nyilvánul meg.

Napoleon nem volt beteg Waterloonál. Ha annyira beteg lett volna, nem járkált volna a csata előtt katonái között buzdítási szándékkal a zuhogó esőben, és az is biztos, hogy lázasan az Öreg Gárda közé vetve magát "Előre Gárda!" kiáltással nem ment volna neki a porosz-angol szövetségnek. Tele volt energiával! A korabeli megemlékezések alapján Napoleonnak egy egyszerű megfázásnál nem volt nagyobb baja (legfeljebb a gyomra fájt kissé, de az sem új keletű probléma volt).

Az orosz vereség pedig hol volt már Waterloonál! Napoleon számára a hadsereg csak számokat jelentett, a hadszíntéren saját magát sem becsülte többre egyszerű bábunál egy sakktáblán, mint bárki mást. Ha utánanézel a jaffai csatának, megérted, miről beszélek. Waterloonál minden érdekelte, csak épp az orosz vereség nem, efelől mindenki biztos lehet!

Ma már szinte bizonyos, hogy a waterlooi vereséget jórészt a marsallok ügyefogyottsága, a parancsok késedelme, félreértések és Ney önző és meggondolatlan lovas rohama okozta. Napoleon zsenijének hiánya biztosan nem!

Erre alapos érv, hogy Waterloo után Napoleonnak esze ágában sem volt még a lemondás vagy menekülés. Ha marsalljai (akik Napoleon által jórészt egyszerű polgárokból felemelt hercegek, bárók, grófok voltak) nem érezték volna úgy, hogy itt az ideje, hogy vagyonukat élvezzék végre, ha nem döntenek úgy (jórészt valószínűleg az ellenség befolyása, lefizetések és hasonlók miatt), hogy elég a háborúskodásból, ha vezérüket és jótevőjüket elárulva azt nem mondatják le, ha teljesítik a parancsokat, akkor, Napoleon állítása szerint, még meg lehetett volna akadályozni az ellenség párizsi bevonulását. Na de itt túl sok volt a "ha"...

Napoleon végül is lemondott, de ezek után, még mielőtt végleg önként (!) nem adta volna életét az angolok kezébe, felajánlotta a francia vezető karnak, akik már gyáván az ellenséggel történő békeegyezményen dolgoztak, hogy, annak ellenére, hogy nem császár többé, megszervezi Párizs védelmét egyszerű parancsnokként. Nem engedték neki... Ekkor döntött úgy, hogy ágyőt int a franciáknak.

Milyen lenne Európa? Ha nem is Waterloonál, de végül Napoleon győzött, s nem koalíciók, ezt nem kellene elfelejteni! A Codé Napoleon (Napoleon íratta törvénykönyv), a korabeli francia nemzeti bank, az akkori oktatási rendszer, a vallási egyenlőség, a Francia Érdemrend - ezek Napoleonnak mind olyan forradalmi vívmányai, amelyeket sem eltörölnie, sem jelentősen módosítani nem sikerült a Bourbonoknak, s ezek a mai napig alapját szolgálják a legtöbb modern társadalomnak. A Codé Napoleon a dél-amerikai államokban gyakorlatilag a mai napig érvényesül.

Hitler és Napoleon egyébként nem összehasonlítható. Nem véletlen, hogy ennyire eltér a róluk kialakult közvélemény. Akármennyire is erős volt a hitleri propaganda, őróla egyetlen utca sincs elnevezve ma Németországban, míg Napoleont a franciák (egyébként maga a császár végrendelete, kívánsága értelmében) márványkoporsóban (vagy gránitban, hirtelen nem tudom) Párizs szívében őrzik.