A kapitalista világban egyes gazdagabb országok gazdasági sikerei más országok nyomorát okozhatja?

A "közvetlen" kizsákmányolás - háború és gyarmatosítás - kapitalista körülmények között kevesebbet nyom a latban, mint a technikai és kulturális fejlődés. Spanyolországra és Portugáliára a gyarmatosítás nem annyira fejlődést, mint inkább inflációt és a technika lemaradását okozta. A francia és angol gyarmatbirodalom nem a francia és angol fejlődés oka, hanem a következménye volt, amit jól mutat, hogy Németország és Olaszország kiterjedt gyarmatbirodalom nélkül is ugyanolyan fejletté és versenyképessé fejlődött.

Ezt már csak azért is érdemes megjegyezni, mert a gyarmatosítás ebből a szempontból nagyon is azonos elvek szerint működik, mint a "saját" lakosság kizsákmányolása a munkahelyeken, ami a kapitalizmus meghatározó tulajdonsága. Önmagában nem okozója a sikernek, tehát (elméletileg) létezhet sikeres gazdaság kizsákmányolás nélkül, teszem azt, munkás-önigazgatással, illetve a munkás-tőkés küszöb leszállításával, amikor a kizáskmányolás elég alacsony fokú ahhoz, hogy gyakorlatilag bárki összegyűjthessen annyi tőkét, hogy maga is tőkéssé válhasson.

De a kérdés tkp. nem az volt, hogy okozhat-e a nyomor sikert, hanem, hogy a siker okozhat-e nyomort (máshol). Igen, okozhat, ennek fő mechanizmusa pedig a nemzetközi kereskedelem, pontosabban az export. Ha nagyon hatékony gyártási technológiákat dolgoz ki egy ország, akkor a termékeinek az ára annyira lemehet, hogy versenyképessé válik más országok ugyanilyen termékeivel még a szállítási költségek megfizetése után is. (Vagy annyival jobb a másik ország termékeinél, hogy a másik ország lakossága, még ha az adott cucc drágább is, inkább azt veszi meg, mint a saját gyártmányát.) Emiatt a másik országnak az ezen árucikket megtermelő ágazata tönkremegy, és emiatt más ágazatok termékei iránt is lecsökken a kereslet. Vagyis tele lesznek munkanélkülivel - az exportáló ország "elvette" tőlük a munkahelyet. (Ennek további következményeként a másik ország legvállalkozóbb kedvű, legképzettebb tagjai - ha a határokon szabad az átjárás - elindulnak más, kedvezőbb körülményeket nyújtó országokba, pl. éppen az exportáló országba, emiatt pedig lelassul a másik ország innovációja, vagyis még gyengébb lesz a gazdaséáguk az exportálóékhoz képest.) Egész Európa kb. ezt a játékot játssza Németországgal.

Ha nem lenne egyáltalán nemzetközi kereskedelem, akkor is lennének olyan országok, amelyek kulturális és tudományos adottságainál fogva virágzó gazdaságokat építenének, és lennének olyanok, amelyek nyomorognának. (Magyarország csaknem biztosan nyomorogna, mert még soha nem voltunk képesek olyan kormányzatot kitermelni, ami legalább valamit visszaforgatna a kizsákmányolt erőforrásokba. Nekünk ma jelek szerint ilyen kultúránk van.) De a fejlettség nem szipkázhatná el a fejlődés lehetőségeit.