Orosz megszállás pozitív hatásai?

Én 80as születésű vagyok, de míg ki nem mentek naponta láttam ruszki katonákat. Két orosz laktanya is volt a városomban ahol felnőttem. (Lehet, hogy az a két laktanya jogilag egy volt csak két telephellyel, ezt nem tudom. De volt egy a város északi részén, és volt a délin.)

Csizmás, vágottszemű kiskatonákkal tele volt a város. Szívták a mezitlábas bagójukat és köpködtek állandóan. Mindig olyan primitívnek gondoltam őket. Mi faxé kell köpköndi, sose értettem. Elékszem kapcát hordtak. Kisgyerekként nem tudtam mi az. Néztem miért nem zoknit húznak a lábukra. Volt pár út amit állandóan szétbaxtak a tankjaikkal. Na azok tényleg úgy néztek ki mint amin csak tankkal lehetett közlekedni (pedig sima, mindeki által használatos utak voltak).

Akkor én jobban jártam. Nekem puskát, rohamkést mutogattak, előtted meg levették a csizmájukat. Fúj!

A csizmáról, kapcáról én is hallottam, de csak mesélték, személyes élményem nem volt ezzel kapcsolatban.

(A köpködésről az jut eszembe, hogy van egy 1930-as iskolai olvasókönyvem. Abban azt írják, hogy jól nevelt gyerek csak köpőcsészébe, vagy ha nincs más a zsebkendőjébe köp. 50 év alatt hova fejlődött a világ!)

Csapajev elvtársék elfognak egy kémet, megbízza az embereit vallassák ki.

Mikor visszatér kiderül, hogy a kém nem vallott.

-A körmeit letéptétek?

-Igen.

-A karját kicsavartátok?

-Igen.

-Megégettétek a talpát?

-Igen.

-Hát a kapcámat szagoltattátok vele?!

-Na de Csapajev elvtárs! Nem vagyunk mi fasiszták!