Valaki össze tudná nekem foglalni konyhanyelven egyes politikai nézetek lényegét, ideálját?

én csak a baloldal jobboldalt fogom leírni.

Először is, két szempont szerint lehet oldalakat meghatározni:

- Társadalmi

- Gazdasági

Társadalmi:

baloldal -> ezt nem tudom pontosan, így inkább hülyeséget nem írok le

jobboldal -> hazaszeretet, bezárkózás, konzervativizmus

Gazdasági:

baloldal -> magas adók, szociális juttatások, segélyek, kommunizmus

jobboldal -> alacsony adók, öngondoskodás, szabad piac, USA

1-es vagyok. A válaszom teljesen értelmes és főleg elfogulatlan volt, de akkor kifejtem.

A politikában nem ideológiák vannak, hanem célcsoportok és bázisok. Az ideológia csak ebből következik - azt mondod és azt teszed, amit a kiszemelt célcsoportod hallani és látni akar. A Jobbik erre a legjobb példa. Meglátott egy remek piaci rést, egy szabad célcsoportot, a radikális nemzeti érzelműeket, a cigánykérdésben érintetteket, és tudott belőlük tábort kovácsolni. Ez nem ideológia, hanem vállalkozás.

(És ezzel nem azt akarom mondani, hogy pl. Vona csak színjátékot játszik - a rendszer kiszelektálja a saját vezetőit, egy piaci rést nyilván egy olyan cég/párt tölt ki, aminek a profilja és kommunikációja erre leginkább alkalmas.)

A politikában épp az a nehéz és izgalmas, hogy mindeközben még az országnak is működnie kell valahogy. Működtetni az országot, megtartani a szavazóidat, kiépíteni és megtartani a támogatói hátteredet, mindeközben követni a gyors társadalmi változásokat, hogy a szavazóid mindig azt hallják tőled, amit hallani akarnak - ez az igazi politika! Ideálok, nézetek? Valamikor a XIX. században még olyanok is voltak...

A négy alap:

liberalizmus (->liberális): mindent szabad, ami másoknak nem árt. Senki ne erőltessen rá semmit a többi emberre, mindenki törődjön a maga dolgával. Pl egy ideális liberális állam (hagyományos értelemben) a lehető legkevésbé avatkozik be mindenbe, és hagyja, hogy az emberek mindent maguk csináljanak. A liberális gazdaságban kicsik az adók, mindenki azt csinál a maga pénzével amit akar. A liberális társadalomban engedékeny törvények vannak, mindent szabad, amivel nem ártasz másoknak.

szocializmus (->szocialista): aki gazdag, az segítse ki a szegényeket. Pl olyan adórendszer, hogy aki sokat keres, az nagyobb részét fizesse be adóként, és aztán ezt a pénzt "szétosztják" a szegények közt. Persze nem pénzosztás szinten, hanem pl árak csökkentése, ilyenek. A szocialista gazdaságban magasak az adók, magas az úgynevezett állami újraelosztás mértéke. Vagyis az állam beszedi a pénzedet, és aztán egyenlőbben visszaosztja. És ezt az emberek imádni szokták. A szocialista társadalom általában a közjóra fókuszál. Olyan dolgokat próbálnak csinálni, ami minél több embernek jó, még akkor is, ha ez kisebbségeknek rossz. Ellentétben a liberalizmussal, ami ilyen esetben inkább semmit nem csinál.

Szélsőséges esete a kommunizmus. Ez kb azt jelenti, hogy mindenki keressen ugyanannyit. Kapcsolódik hozzá egy tonna elméleti humbug is, de az elvi lényeg a teljes gazdasági egyenlőség megteremtése.

konzervativizmus (->konzervatív): a bevált módszerek a legjobbak, ha változtatunk valamit, azt csak lassan és óvatosan. Határolódjunk el a szélsőségektől, radikális változásoktól.

nacionalizmus (->nacionalista): az adott nép (amibe tartozik az emberünk) a legfontosabb, annak a népnek az érdekeit kell képviselni elsősorban. Szélsőséges esete a sovinizmus. Ez kb az összes többi nép utálata.

Ma ezekből mindenféle kombináció létezik, de a leggyakoribbak:

szociálliberalizmus (szoclib, ballib): Kb az az alapfeltevés, hogy a liberalizmus hibája, hogy a gazdag sokkal szabadabb, mint a szegény. Így a szabadságot úgy próbálja mindenkire kiterjeszteni, hogy egy kis szocializmust használ. Mindenkinek megpróbálja megadni a normális feltételeket szocialista eszközökkel, és utána mindenkire rábízza, hogy mit kezd magával. Ma általában ez a "baloldal" (LMP, MSZP, Együtt, DK, Amerikában a Demokrata párt).

konzervatív nacionalizmus (általában keresztény is): ez a tipikus öreg filozófia. Régen minden jobb volt, ne csináljunk semmit és próbáljunk meg mindent a régiben tartani illetve oda visszatérni. Persze mivel régen semmi sem volt jobb, ez a filozófia kimerül abban, hogy utáljuk a modern kori dolgokat, mint a melegházasság, kisebbségi jogok, nők jogai meg ilyenek, és imádunk mindent, aminek benne van a nevében, hogy nemzeti. Magyarországon ilyen a Fidesz és a Jobbik (a kommunikációjuk nem túl konzervatív, de a világlátásuk az), Amerikában a Republikánus párt. Tudom, ez egy kicsit elfogult. De én a legkisebb mértékben sem tudom átérezni, hogy mi ebben a jó.

És amúgy a 6. válasz teljesen igaz. Mindenki csak addig követi az eszméjét, amíg az emberek szeretik, mert mindenkinek az a fő célja, hogy megszavazzák.