Tényleg lehetséges olyan vagy ahhoz hasonló agymosást végrehajtani, mint ami Orwell: 1984 c. regényében történik a 101-es szobában?

Elméletben lehetséges, miért ne? A gyakorlatban már azért különböző akadályokba ütközhet a dolog.

De csak meg kell nézni Észak-Koreát, ott kábé úgy tudja az egyszeri állampolgár, hogy a hatalmas és dicső É-K a kiváló hadvezér, Kim Dzsongun emberfeletti stratégiai érzékével sikeres és eredményes atomháborút vívott a gonosz imperialista kizsákmányoló kapitalista USA és szövetségesei ellen és legyőzte őket, így jelenleg a (volt!) USA területe egy merő sugárzónával egyenértékű, ember nem is él már meg rajta. Ha az országhatáron nem léphetsz át (különben lelőnek), és minden létező (komolyan kontrollált) média ezt harsogja éveken át, akkor tehetnél mást, mint hogy elhiszed?

Az 1984 azért erősen allegorikus, de csodálatosan megfogja a diktatúrák és a szellemi rabszolgatartás lélektanát.

A patkányos masina nyilvánvalóan fantáziálás, de maga az elképzelés, miszerint minden individuumot "bele kell törni" a tömegbe, simán létezik, és éltek is ezzel mind a nácik, mind a kommerek.

Ugyan. Az 1984 nem diktatúráról és agymosásról szól, hanem Isten irgalmáról - vagy valami olyasmiről -, emberi képekben leírva.

Winston beteg, és nem hisz a párt eszméiben. A Pártot allegóriaként lehetne azonosítani Istennel, Nagy Testvért pedig Krisztussal (O'Brien is mondja, hogy N.T. a Párt megtestesülése).

Egyetlen bűn van: a gondolatbűn. Ez szüli az összes többit. Winston így fogalmazott: "A gondolatbűn maga a halál". A kereszténység pont ezt tanítja: a bűn büntetése a halál, a bűnösöknek a kárhozatra kellene jutniuk, ha Isten nem lenne irgalmas.

De mégis hol az irgalom a regényben? A Szeretetminisztériumban. A regény ezt úgy festi le, mintha a minisztériumoknak duplagondol neveik lennének, és a Szeretetminisztérium a kínzással (s így a gyűlölettel) foglalkozna - pedig valójában a szeretet egyik megnyilvánulása! A beteg ember nem látja be, hogy beteg. A "papoknak" (= gondolatrendőrség) senki nem mer "gyónni" (= feladni magát), mert nem akarnak meghalni. De Nagy Testvér mindent lát! Tudja, kik a bűnösök, és irgalmas szeretetében összegyűjti őket, megtéríti - ami általában szenvedés által történik (lásd: Tóth Árpád: Isten oltó-kése). Aki már a gyógyulás útján jár, azaz sikerült elfogadnia Nagy Testvért, visszatérhet az emberek közé.

Az utolsó állomás az, ha megszereti Őt. S ekkor jön a megváltás, a végsőkig elmenő irgalom: az "Isten"/"Krisztus" annyira szereti alattvalóit (a párttagokat), hogy megváltja őket a bűneiktől. Az embert visszaviszik a Szeretet- minisztériumba, ahol hátulról lelövik - s így soha többé nem tud bűnt elkövetni. Meg van váltva, a halál után üdvösségre jut!

Aki soha nem vétkezik, annak nem kell szenvednie és így meghalnia, leélheti életét és természetes halállal hal.