Miért mondják sokan, hogy a Szovjetunióban nyomor volt?

Csak a Nyugathoz képest volt nyomor, Afrikához képest maga volt a Paradicsom.

A 20. század életkörülményeit megnézve a Szovjetunió erős középmezőnyben volt, Magyarország pedig a szegényebb Nyugat-Európai országok pl. Portugália, Görögország, Dél-Olaszország szintjét érte el.

Anyagi dolgokat megnézve a kommunista Kelet-Európában egész jó volt élni, inkább a diktatórikus elnyomás, a szabadságjogok hiánya az, ami miatt rossznak látják az emberek.

"A lakosság legnagyobb része folyamatosan ivott és dohányzott!"

Neked még nem tűnt fel, hogy a szenvedélybetegségek nem a jólétben élőkre jellemzőek? Marha!

Annak idején nem volt a cigin meg az alkoholon akkora adó meg minden szar kereskedői nyereség mint most....

Amúgy képzeld olyan nyomor volt hogy a magyar konzerv gyárakban a rohadt gyümölcsből csinált konzervnek is úgy örültek mint valami luxus cikknek....vitték a rohadt almát is Szabolcsból teherautókkal emlékszem.

A SZU-ban a magyarhoz képest a alacsony volt az életszínvonal, illetve volt egy nagy fokú igénytelenség is. (nyilvános WC külső fala is vastagon sz@ros volt).

Rigában egymástól pár sarokra volt 2 nyilvános WC az egyik az akkori magyar helyzethez képest is katasztrófa (koszos büdös, málló vakolat, a fülkék nagy részéről hiányzik az ajtó), a másik akárhol megállta volna a helyét.

Vidéket csak vonatról láttam, de nyilvánvalóan alacsonyabb volt az életszínvonal, mint a városokban.

Ugyanakkor a Magyar országra jellemző "de sz@r nekünk" világfájdalomnak nyomát sem láttam. Az emberek sokkal jobb kedvűek voltak, elfogadták a körülményeket, ami között éltek, örültek a mahorkának (dohányipari melléktermékből készült cigarettaféleség), vodkának, szép csajoknak stb. Igazából annak ami volt.

A munkafegyelem még az akkori magyar állami vállalatoknál tapasztalhatóhoz képest sem volt értelmezhető (ha valaki rágyújt, mindenki rágyújt, ga valaki iszik, mindenki iszik).

A tapasztalataim a 80-as évek végén Riga és Moszkva (belvárosi részek)

Az önálló döntések eléggé korlátozottnak tűntek, minden fontosabb döntés előtt a komisszárral konzultáltak (ez szerintem részben a hatalomtól való félelem, részben a gondolkodáshoz való lustaság volt)