Miért engedi meg magának a 444.hu híroldal ezt az alpári stílust?

Az alapkoncepciója elvileg a 444-nek hogy egy fiatalos hírportál létrehozása, amivel szerezhetnek szavazókat a baloldalnak, de a valóság az hogy inkább baloldali szavazókat vesztenek el, mert napi 50 menekültimádó cikket lehoznak

[link]

és szabályosan üldözik a menekültkritizálókat. Fogalmazni nem tudnak, tele vannak helyesírási hibákkal a cikkek, meg amúgy a cikkek nagy részét bemásolják máshonnan.

"Magánoldal, azt írnak és olyan stílusban amit csak akarnak."

- Tévedés. Saját beszédstílusában úgy fogalmaz, ahogyan akar, de azon a felületen, amely emberek szélesebb rétegéhez jut, vagy juthat el, nem.

A szólásszabadságnak is vannak korlátai - voltak már a polgári reformtörekvések megfogalmazásakor is -, ezeknek egyike például, hogy nem használható fel másoknak becsületében való megsértésére (ez közszereplők esetében enyhébb megkötésű), vagy szintén ilyen, hogy nem buzdíthat bűnelkövetésre.

A használt nyelvezet is ilyen, állami tulajdonban lévő felület esetében ugyanúgy, ahogyan magántulajdonban üzemeltetett médiában, ahogyan tapasztalni ezt a kereskedelmi tévék megbüntetésekor.

A hír átadásához, terjesztéséhez pedig egyáltalán nem szükségszerű ez a szóhasználat, a tiltása nem gátolja a szabad médiaközlést.

Röviden: de, megszabható. És a józan ész által szabható meg. Kár olyanok kezébe teljes szabadságot adni, akik tahók, és nem tudnak fehér asztal mellett viselkedni. Normál esetben az ember - így volt a múltszázadi újságíróknál - célzott tiltások nélkül is tudja, hol a határ. A böfögést sem tiltja törvény, kulturált ember mégsem teszi, a társas érintkezés erkölcsi normái jegyében.

Ez vonatkozik arra is, hogy akkor, amikor a sajtómunkának presztízse volt, a riporter nem kényszerítette a riportalanyt válaszra olyan kérdést illetően, amelyet udvariasan kikerülni szándékozott a reagálásában. Nem táboroztak le napokat, nem raktak fészket maguknak fákra egy-egy nagy pénzt, és főleg karrierbeli előrelépést jelentő fotóért. Nem vettek át a hír kézhezkapásától számított negyedórával ellenőrizetlenül, hogy megelőzzenek mindenkit a publikálásban.

Nem nyomta az arcába a mikrofont a megszólítottnak, és ilyenkor nem az az udvariatlan, aki nem áll meg, hanem az, aki arra kényszeríti a kérdezettet, hogy áthágja az egyébkénti jómodort azzal, hogy továbbmegy, ha megszólítják. Mivel ilyen erőszakossá vált a kérdezés, nem lehet máshogy, mint egy máskülönben udvariatlan lépéssel leszerelni. De ezt előtte egy udvariatlan tolakodás előzte meg. Ha valaki azt mondja, "bocsánat, de sietek", az lehet, hogy nem igaz, de illik elfogadni. Ha valaki egy szemmel láthatóan nyilatkozni nem akaró embert próbál elkapni, nem vesz tudomást az elutasításról, és megy utána, ott nem az az illetlen, aki nem áll meg, hanem az, aki követi.

A való életedben hogyan reagálnál le egy ilyen helyzetet? Ilyen erőszakossá vált média mellett az ember udvariatlan lépésre van kényszerítve, és a külvilág felé olyan helyzetbe kényszerítik, ahol ő érzi magát kényelmetlenül, hogy továbbmegy.