A háborúkban valaki elmagyarázná hogyan működik az emberi gondolkodás? Mert nem értem.

Számos ok lehet.

- kényszerítenek fizikailag

- kényszerítenek pszichológiai módszerekkel

- kondícionálnak

- meggyőződéssel harcolsz

- otthon már olyan rossz, hogy megéri kockáztatni az életed a rendesebb ellátásért

- előnyökért (pl. pénz)

...stb.

Az hogy mennyire akarja egy nép a háborút az sem mindegy, nem lehet azt mondani hogy "csak a vezetők miatt van minden"

Nézz meg első világháború eleji tudósításokat, sok helyen gyakorlatilag ünnepelték a háborút, ha egy németnek azt mondod 42 ig hogy Hitler hülyeséget csinál akkor kiröhög.

Az emberi élet ösztön nem egészen így működik, jóval összetettebb a kérdés akár egyénre levetítve, akár szociológiailag az egész közösségre levetítve, nem lehet ilyen egyszerűen elintézni.

Az rendben hogy itt kb 50 éve szerencsére egy puska lövés sem dördült, de ha a világot nézed akkor az emberek egyszerűen nem így működnek.

Az állam kötelezi az embereket, hogy katonáskodjanak, ez nem kívánságműsor, és sok emberben benne van valamilyen szinten a hazaszeretet, kötelességtudat, altruizmus is a haza iránt. Sok esetben az emberek elhiszik, hogy amit tesznek, az jó, a jó oldalon állnak.

Ahhoz, hogy az embereknek egyáltalán reményük legyen egy sikeres lázadásra, egyszerre kellene mozdulniuk, ami nagyon nehéz. A SZU-ban pl. egy lázadás sem volt 80 évig, egész Európában is csak egy (1956).

Pontosítás: 1953-ban volt Berlinben, 1956-ban sem egy, hanem kettő volt, Lengyelországon és Magyarországon is.

A válasz terén pedig ugyanazokat tudom elmondani, mint amiket mások már felsoroltak. Maga egy kormány sem működhetne, ha nem lenne támogatottsága, és egy háborút sem lehet elindítani, ha nincs mögötte társadalmi akarat, félelemérzet, vagy ellenséges viszony, ami évekkel megelőzően, vagy hónapok alatt is kialakulhat napi hírek, és akár történelmi okok hatására is. A legtöbb háborút tudatosan megindokolják a társadalom felé, és ez eléri, hogy nem csupán hagyják, de támogatják is, és részesei, akár csak hadikötvények vásárlásával.

Egy háborúban általában van egy megtámadott, és egy támadó fél. A megtámadott társadalom számára nem szükséges itt, a válaszomban indokolni, mi a motivációs erő a szerepvállalásra, a támadó fél hátországa pedig úgy érzi, az országa hatalmi súlyát, politikai befolyását erősíti. Vagy megindokolják valamilyen olyan szemponttal, hogy a támadók maguk érezzék önmagukat áldozati szereplőknek. Miképp Ukrajnában az orosz társadalom támogatja az agresszori jelenlétet, mert az orosz lakosság védelmét látják benne. Az ukránok pedig - jogosan - egy indokolatlanul, nagyhatalmi érdek szerint megtámadott félnek érzik magukat.

Ez az anarchista megközelítés, hogy két globálpiaci résztvevő uszítja egymásnak az ezen érdekeken teljesen kívüleső civil embereket egymásközti gyilkolásra, közhelyes leírása egy háborúnak.

Én soha nem hittem, hogy valaha embert fogok ölni, de amikor a családomat megölték a háborúban, onnantól kezdve én is fegyvert fogtam. Kegyetlenné formálja az embert a háború, ahogy ő is érintett lesz benne, a fájdalom, a bosszú, szörnyű kimondani, de soha nem fogom megbánni hogy embereket öltem.

Te csak külsőleg látod a háborút, mert nem élted át, de aki átélte, és súlyos veszteségei voltak, azok máshogy élik meg, és máshogy látják. Ha vérbe fagyva találnád meg a családod hazaérkezve, te is máshogy látnád.