Van olyan vers, ami azt magyarázza részben, hogy a kommunizmus eredetileg egy jó ötlet lenne, de Sztálinék elcsúfították?

Csoóri Sándor

Röpirat

Milyen örömmel fogtam én a dalba

gyakorta, hogyha szólított az élet,

s szabadon szállva, mint a madarak,

milyen magasan szárnyalt minden ének!

Haza, szabadság, boldogság, derű,

alkotni vágyó lendület, erő:

szivem mélyéről úgy törtek elő,

mint forrásmélyből kristálytiszta víz.

Bíztam, reméltem… és most tétován

tekintek körül. (Nincs valami rendben!)

Kerengek gyűlő gondjaim között,

mint ártatlan túsz bezárt, vak veremben.

Eszméim fénylő, tiszta aranyát

hamisveretű pénzre váltja át

sok hazug senki, lélektelen báb,

kiket életre napunk csalt elő.

Fönt éltem eddig magas régiókban,

s nem láttam mást, csupán a fényt, a jót,

s kedvező sorsom függönnyel takarta

szemem elől a nehezebb valót.

Elvek és számok szép igézetében

kápráztam folyton s nem láttam miképpen

hordja, cipeli vállain a népem

sorsának nehéz, túlfárasztó terhét.

Nem ért fel hozzám őszinte panasz,

mely arról szól, hogy kevesül a bér,

hogy a paraszt, ki terményét leadja,

bizalmatlan és szűkölködve él.

Nem hittem el, hogy élhet itt olyan,

ki sunyiságba bújva boldogan

úszhat a jólét langy habjaiban,

ügyelve gonddal társai szavára.

Nem láttam eddig azt, amit ma látok,

s bármily nehéz is, szólanom kell róla:

Fárad a nép; mint gyorsröptű madárnak

nagy útja közben – szárnya hanyatlóba.

Örülni szépnek se tud igazán,

kinek kevés kenyér van asztalán:

jövőbe hinni népem is csupán

úgy tud, ha kedvez s biztatja az élet.

Tudom, nem könnyű felépíteni

az új hazát, amelyről álmodunk.

Tudom, a célunk szándék, szó marad,

ha gondot tűrni érte nem tudunk.

Áldoztunk szívvel eddig, s áldozunk,

míg jövőnk révébe nem jutunk,

de könnyítsetek, hol könnyítni tud

a tervező, a mindentlátó agy.

Nem új lobogók, nem új szavak, eszmék

kellenek, hanem újabb számvetés,

mely latratéve nemzeti erőnket

helyesen újra mindent számbavész.

Nem új uton, csak újabb tervvel,

kell harcbaszállni esztendőkkel,

hogy csüggedetlen érhessünk el,

töretlen, ifjan széphonú jövőnkbe.

Zámoly, 1953 január 5