Van itt olyan ember, aki korábban rasszista / szélsőjobbos volt, de később megtért?

Igen, például én. Úgy 2012 tavaszán történt, amikor kb. 20 éves lettem.

Annyi volt, hogy láttam, hogy a Fidesz miket művel, a szavazóik milyen szinten szektásak, a vezetőik pedig mennyire pofátlanok és gátlástalanok. Aztán olvastam pár könyvet a nácik tetteiről (A Harmadik Birodalom születése/hatalmon/háborúban és a Hitler népállamát, ami szépen leírta, hogy a fasiszta/náci gazdaságpolitika olyan életképtelen, mint a szocialista) és rájöttem, hogy ez nem én vagyok. A családomban is vannak fideszesek és félelmetesen viselkednek, valamint együtt voltam egy lánnyal, akinek szintén fideszes volt a családja és láttam, hogy az ők is pont azokat a gondolkodási sémákat és viselkedést mutatják, mint az én fideszes rokonaim. Arra jutottam, hogy ez valami alapvető tartozék lehet náluk és nekem nagyon nem tetszik.

Így esett, hogy kiábrándultam a szélsőjobból. Jobb is így, már jobban el tudom fogadni a másmilyen embereket és nem akarom mindenkinek megmondani, hogy hogyan kell élnie. Szerintem 2012 környéke volt az a pont, hogy ténylegesen felnőttem.

Fiatalabban radikális jobboldali nézeteim voltak. Azt gondoltam, a fehérek szorgalmasabbak, kulturáltabbak, felsőbbrendűek, emiatt semmi helye harmadik országbelieknek Európában.

Azóta rájöttem, hogy fehérek és nem fehérek között is vannak undorító, életképtelen emberek, szóval erre felesleges alapozni.

Belegondoltam, hogy akik elmenekülnek a hazájukból, azok valószínűleg azért teszik, mert veszélyben, mélyszegénységben éltek, szerintem nekik meg kell adni a lehetőséget egy jobb élet reményében. Van egy egészséges nemzeti öntudatom, de rájöttem, hogy nem a nemzetiség jelenti az összetartást. Az a fontos, hogy legyél törvénytisztelő, normális, illeszkedj be a társadalomba. Innentől kezdve nem számít, honnan jöttél.

Én is. Fiatal koromban szimpatizáltam a nemzeti radikális szubkultúrával. Fiatalként feltétlenül akar valahova tartozni az ember, én meg a populáris kultúrát utáltam (a mai napig utálom mondjuk), az akkoriban szintén népszerű nemzeti radikális ellenkultúránál kötöttem ki, aztán huszon valahány éves koromig ott is ragadtam. Nem az a gyerek voltam, aki exhibicionista módon acélbetétes bakancs / tarsoly / rovásírásos pólóban mászkál az utcán, hanem mondjuk aki Wass Albertnek minden kapható könyvét elolvassa többször is, a fülesében meg Kárpátia szól.

"Miért? Mik voltak a kiváltó okok?"

1) Egyrészt ahogy érik az ember máshogy gondolkodik, és akad pár dolog, amire nem tudsz csak legyinteni, hanem egyenesen kínosnak érzed. Pl. amikor az egyik nemzeti ünnepen Toroczkaiék betörtek egy bank irodaházába (ami ünnepnap lévén zárva volt), hogy "rendet tegyenek". Vagy amikor Gaudi kidobta az EU zászlóját a Parlament ablakán.

2) A NER platformot adott a szélsőjobbnak is bizonyos téren. 2 fontos dolog van, ami egy klasszikus nemzeti radikálisnak nem tetszene a NER-ben: Az egyik a korrupció, a másik hogy a zsidókkal próbálnak jóban lenni. Na most tényleg akkor lenne minden szuper, ha megszűnne a korrupció, és a zsidókat meg utálnánk? Hát nem, bár a korrupció megszűnése tényleg jó lenne.

3) A Fidesz tök idióta propagandája a sorosozással csak megerősített abban, hogy nem a szélsőjobb a jövő.

4) Az is megerősítés volt nekem, hogy a politikai téren is megjelentek azok, akik nem akarnak a régi szekértáborok egyikébe se tartozni. Nem lehet a XXI. században arra sikeres politikát építeni, hogy én antikommunista vagyok. (Akiket kommunistának gondolok, meg magukat antifasisztának gondolják, és engem tartanak a fasisztának... és a végén kiderül, hogy nincsenek is kommunisták meg fasiszták, csak antikommunisták, me antifasiszták). Nem azt mondom, hogy imádom a Jobbikot vagy az LMP-t (meg a Momentumot nem tudom ide lehet-e még sorolni), de a szekértáborok meghaladása óriási előrelépés volt a részükről.

"Tehát a világnézete megváltozott, középre, esetleg az ellenség (liberálisok) irányába húzódott."

Liberális nem lettem, valahol középen állok, ha mindenképp el akarsz helyezni. Globális problémákra (amik közül a legnagyobb véleményem szerint az éghajlatváltozás meg a mesterséges intelligencia / robotizáció kérdésköre) nem ad választ egyik 19. századi ideológia sem, legyen az akár a liberalizmus, akár a nacionalizmus (akár a szocializmus, akár a konzervativizmus). Bár elismerem a liberális világnak a sikereit (pl. hogy többen halnak meg balesetben, mint erőszak által... vagy hogy többen halnak meg elhízás következményeként, mint éhezésben... vagy hogy jogom van ide azt írni amit szeretnék).