Baj ha kommunista eszmével részben egyetértek?

Nos maximum számodra baj, mivel minden ellentmond ennek a világban, és ezzel elzárod magad a világ mélyebb megismerésétől, sőt azon felismeréstől is, hogy mit jelent embernek lenni.

A kereszténységben vagy az iszlámban is hihetnél ennyi erővel, azok is olyna eszmék, amik nem a megfigyelt tapasztalatok alapján látják a világot, hanem idealista eszmék szerint.

Például hogyan lehetne mindenki egyenlő, amikor egyes embereknek kevesebb, másoknak több hatalma van a világ befolyásába? Lehet ez akár politikai hatalom (pl. Trump), gazdasági hatalom (pl. Elon Musk) vagy vallási hatalom (pl. Ferenc Pápa).

A tudományos hatalmat sem kéne figyelmen kívül hagyni pl. Feynmannak, vagy a nemrég megboldogult Hawking-nak több hatalma volt pusztán azon okból, hogy többet tudtak a világról.

Ez már a Hidegháború alatt is így volt, amikor még javában élt a Kommunizmus, és a világ felét befolyásolta. Pl. átlag Pistának a gyárban egyenlő hatalma volt Kádárral? Iván Torfjanovkán egyenlő hatalommal rendelkezett Brezsnyevvel?

Vagy akár felhozhatnánk a régi társadalmakat, vallásokat is. Mózes valaha egyenlő hatalommal rendelkezett Istennel? A rómaiaknál a Kisökör valaha ugyanannyit ért, mint Jupiter?

Az indiánoknál Uff a vadász ugyanannyit ért, mint a Törzsfőnök?

Ez az alá-fölérendeltség az összes társadalmi struktúrát végigkísérte és szkeptikus vagyok afelé, hogy ezen bármi változtathatna.

Egy kibúvó lehetne, ha az embert a jövőben mesterséges intelligenciájú gépek vezetnék, és ők aztán valóban egyenlőként kezelnének mindenkit pusztán azon okból, hogy az ember eltörpül a robotok tudományos, technikai, racionális tudása mellett.

Sajnos nem vagyunk egyenlőek.

Ezt el kell fogadni,már a születéskor eldől mindenki sorsa részben.Milyen adottságokkal milyen anyagi körülmények közé születik.

Ezzel nincs is gond,mások vagyunk.

A versennyel sincs gond,bár valamilyen szinten igazságtalan,mert ugye aki gyengébb képességű az nem tudja felvenni a versenyt a jobbakkal.

De még csak eddig sem kell elmenni,sokszor esélyt sem kap,a jobb képességű sem,mert nincsenek meg a feltételei,hogy elérje,amit akar.

Ezt szokták esélyegyenlőségnek hívni,az arra való törekvést,hogy nem kizárólag az anyagiak és a befolyás döntsön.

Legutolsó sorban talán addig kellene eljutnia az emberiségnek,hogy a versenyben alulmaradt embereknek is kínáljon alternatívát,megélhetést.

Nincs baj a versennyel,ha az nem életre-halálra megy.

Ami a leggázabb,hogy politikai értelemben tényleg mindenki egyenlő,mindenkinek 1 szavazata van.

Annak is,aki totál tájékozatlan,meg annak is,aki mindennel képben van.

Ez a demokrácia hibája.

„Sajnos nem vagyunk egyenlőek. Ezt el kell fogadni,már a születéskor eldől mindenki sorsa részben.Milyen adottságokkal milyen anyagi körülmények közé születik. Ezzel nincs is gond,mások vagyunk.”

Ezt pont, hogy nem kell elfogadni. Ha elfogadnánk, az azt jelentené, hogy a szegény mindig szegény maradna, és az ő gyereke is szegény maradna, és így tovább, generációkon át, és nem tudna kitörni ebből. A lehetőséget meg kell adni mindenkinek, hogy a társadalomban elfoglalt helyét meg tudj változtatni. Ha egy gyerek tehetséges, de putriban él, a szülei közmunkások, annak ugyanannyi esélye legyen diplomássá válni, mint a Budán lakó értelmiségi szülők gyerekének.

Utolsó!

Az esélyegyenlőség sokszor kevés.

Persze,meg lehet adni az esélyt,de egy közmunkás gyereke "egyenlő esélyeknél" sem indul egyenlő eséllyel.

Max a státuszuk egyenlő,de az út biztosan nem.

"Ha egy gyerek tehetséges, de putriban él, a szülei közmunkások, annak ugyanannyi esélye legyen diplomássá válni, mint a Budán lakó értelmiségi szülők gyerekének."

Ugye vágod, hogy ezt körülbelül lehetetlen elérni? Ha valaki egy szabolcsi zsákfaluba születik, egy másik ember pedig egy budai fogorvos és tanárnő gyerekének, akkor már iskolakezdésre óriási különbségek alakulnak ki köztük.

Ezzel mit akarsz kezdeni? Elkobzod őket még csecsemőkorban a szüleiktől, hogy egyenlően nőjenek fel?