Aki azt mondja, hogy mindenkire ráférne egy kis katonásdi, az az értelmetlen és oktalan megalázást élteti?

Azért ez nem ennyiből áll. Akik voltak katonák (ismerőseim) azok nekem is pozitív élményként mesélték el, ráadásul ők maguk is elismerték, hogy jó irányban változtak közben. (Lány vagyok, ergo saját élményem nincs.)

Én csak azt látom, hogy azok közt a férfiismerősem közt, akik nem voltak katonák, több a nyavajgó tutyimutyi teszetosza, mint a katonaságon átesettek közt. Ellenpélda mindkét táborban van.

De az tény, hogy ami esetleg kimaradt a "mamapicifia" neveltetésből, azt a katonaság így vagy úgy, de belegyömöszöli a fejekbe.

A legtöbb ember a katonaidejéből a szívatásokra emlékszik leginkább. Ez azért lehet, mert nem csináltak olyan dolgokat, aminek értelmét vagy hasznát látták volna. De ez természetes is, pár hónap alatt nem fognak senkiből katonát faragni.

Ezek a dolgok, amiket említettél - WC pucolás, levélsepregetés, inghajtogatás, stb. - egyébként valóban a fegyelemhez szoktatás részét képezik. Ez lenne az alap. A sorkatonák jelentős részénél, már ezt az alapot sem nagyon sikerült lerakni. Pedig a többi (a lényeg) csak ezután jönne. Nem kell rajta gondolkodni, hogy ezt most miért is kell csinálni. Egyszerűen végre kell hajtani, mert ezt mondták, ez a parancs. Aki már ilyen semmiségeket képtelen végrehajtani, attól ugyan hogy várható el, hogy ellenséges tűzben az élete kockáztatásával hajtson végre valamilyen feladatot. Ott már gondolkodás nélkül kell ugrania a parancsra, különben a társai életébe kerülhet.

És hogy a kérdés lényegi részére is válaszoljak. Mi férne rájuk? Véleményem szerint a fegyelem és a kötelességtudat erősödése mindenképp ráférne az emberek egy részére. De erre a sorkatonaság - abban a formájában ahogy volt - nem a legalkalmasabb eszköz. Ez inkább a szülők és a tanárok feladata lenne.(nevelés) Akkor a sorkatonákat már valóban csak a katonai dolgokra kellene kiképezni. Amire remélhetőleg soha nem lesz szükség.(de felkészülni nem árt)

"egynégyzetméteres" iskolázatlan kiskakas "

Látod ez is mellétalált!Pont az iskolázott emberek közül kerültek ki a leglinkebb trógerok, mivel ők minden képzettség nélkül rendfokozatot kaptak, amivel aztán szépen visszaéltek.Az iskolai végzettség nem jár együtt szükségszerűen minőségi emberi viselkedéssel.

Mi férne rájuk?

A közösségi szellem, az "egymással együtt, egy célért teszünk meg mindent, ami tőlünk telik", az engedelmesség, ha a helyzet megköveteli, a megfelelő rangsorba való beállás, az önzés átértékelése, az önirónia, a kényelmességen való felülkerekedés, sorolhatnám estig.

"nem csináltak olyan dolgokat, aminek értelmét vagy hasznát látták volna. De ez természetes is, pár hónap alatt nem fognak senkiből katonát faragni."

Már miért ne csináltak volna? A fegyvernemének megfelelően elsajátította az ahhoz szükséges ismereteket.A harckocsizó pld támadó harcászati feladatokat tudott végrehajtani mégprdig olyan szinten mint a világ bármelyik hasonló alakulata.Azt tudni illenék hogy a magyar katonai kiképzés elsőrangú volt. A probléma akkor kezdődött amikor humanitásból lecsökkentették a katonaidőt annyira hogy nem lehetett elégséges a megfelelő kiképzéshez.

A katonai vezetés sajnos elég nagy kontraszelekció eredménye. Ezért a kiképzés nem olyan hatékony, mint lehetne. Sokan ezt a szívatást utálták benne, főleg az értelmetlenségét.

De az nem kérdés, hogy szükséges, a katonaság nemcsak a fegyverkezelés megtanulásából áll, hanem fegyelemből, önfegyelemből, önismeretből, szervezésből és ezzel együtt parancsra cselekvésből, amit ugyanúgy tanulni kell, mint bármi mást.

Jól összefoglalta #6 és #8 is.

Ami a diplomásokat illeti, természetesen közöttük is akad link alak, de ők többnyire azt is tudják, mit jelent a hatékony ismeretszerzés, és elsősorban azt utálták, hogy olyan emberek akarták őket tanítani, akiket nekik kellet volna elemi ismeretekre, és olyan módszerekkel, amelyről messziről ordított, hogy alkalmatlan. És azt is látni kell, hogy ebben a közegben a linkséget is "magas fokon" voltak képesek igen gyorsan elsajátítani.