Régen a fiúknak tényleg nem volt választásuk, és katonának kellett állniuk? Egyetértetek ezzel?

Ha jól emlékszem, 2005 körül törölték el a sorkatonaságot. Részben jó, hogy nincs, hiszen elég sok időt vett el és a legtöbb ember életőből fölöslegesen.

Részben rossz, hiszen ha úgy alakulna a helyzet, nem nagyon tudnánk mit kezdeni magunkkal. Igaz, hogy én a jelenlegi katonáinkban sem bízom túlságosan...

"De ne döntsenek már egy másik ember életéről.."

Nem az életedről döntenek, hanem néhány hónapról, ami alatt meg lehetett tanulni gránátot dobni, lőni, meg mit csináljál ilyen-olyan támadások alkalmával. Ha nem is volt rá sose szüksége, akkor is jobb, ha mindenesetre tudja, mintha csak néz mint a sült hal, hogy hé, hogy kell ezt szétszedni, ha mégis arra kerülne a sor. Arról nem beszélve, hogy jó buli is volt. Életedben mikor dobálhatsz gránátot meg lőhetsz vagy mászhatsz bele egy harckocsiba ingyen és bérmentve? Volt aki így fogta fel, és nem is halt bele senki.

Az elég régen volt, és nyilván nem unatkoztak ott, volt mit csinálni.

(Sajnos) nem egy olyan világban éltünk/élünk, ahol országonként 10 ember egy-egy bunkósbottal lerendezi a háborút, ezért nem árt, hogy legalább a férfiaknak előírják mit is kéne tudni. Ha fél évbe telik megtanulni, akkor annyi alatt, ha másfélbe, akkor annyi. De persze minek, nem lehet kibírni fél évet se...

Éppen ezért én nem értek egyet vele, hogy abszolút semmi nincs, de ki vagyok én, hogy nyilatkozzak, hajvasalós Ferike földhöz is csapná a sörös üveget, ha neki oda kéne menni.

Bizonyos esetekben akkor is volt felmentés, például apám mozdonyvezető volt, és ezért őt nem hívták be.

De most figyelj, anyukám tanítóképzőre járt (ez azt jelenti, hogy általános iskola alsóban + 6. osztályig taníthat), és nekik is volt honvédelmi ismeret, és volt gyakorlati oktatás is, és még lőttek is. :-)

Apám még 3 évig volt, a bátyám másfél évig, a keresztfiamnak már egy percet sem kellett letöltenie.

A legtöbben utálták, hiszen sokuknak csak abból állt, hogy kopaszként szivatták őket, aztán meg ő szivatta a kopaszokat. Ahhoz képest, amennyit bent töltöttek, meglehetősen kevés értelmes dolgot csináltak, tanultak. A bátyám mindent elkövetett, hogy ne unja magát halálra, benevezett az összes versenyre, amit csak szerveztek: versmondó, súlyemelés, pingpong, biliárd, foci stb. ezekért szabadnapokat is kaptak (Jah és a véradásért is!), ha helyezést is elért, akkor akár még többet is.

Az alaki kiképzésen kívül kb. annyit tanultak meg, hogy mi is az a tekintélyelvűség, hogyan kell engedelmeskedni a felettesnek akkor is, ha éppen hülyeségnek gondolják azt, amit mond.

Akik túlestek rajta, később úgy tekintettek rá, mint valami beavatásra (szerintem nincs is messze a valóságtól) és büszkén mutogatták az esetlegesen ott készült fotóikat. Meg emlegetik, hogy bezzeg a mai puhány fiatalok...

Szerintem igazán értelme akkor lett volna, ha tényleg megtanítanak mindent, amit lehetséges ennyi idő alatt, plusz még némi edzettséget is szerezhettek volna. A másfél éves láblógatás épp csak sokba került, értelme nem sok volt. Ha fiam lenne, bizony sokszor eszembe jutna, hogy milyen jó, hogy már nincs ilyen, remélem, már nem is lesz!

Sok országban ma is így van, nem kérdezik, hogy szeretnék-e...