Mi a napóleoni háborúk idején alkalmazott haditaktikának a lényege?

Igen, nagyrészt a lényeget már leírták előttem. A korabeli lőfegyverek nagyon pontatlanok voltak, sokáig tartott megtölteni őket (elöltöltős puskák voltak), és mivel huzagolatlan csövűek voltak, ezért nagyon pontatlanok is voltak. Egy ember egy puskával nem sokat ért, a lőfegyvereknek csak úgy volt értelme, ha sortüzet adtak le. Ehhez pedig zárt alakzatra, tömött sorokra volt szükség.

Egyébként léteztek huzagolt csövű puskák is, pl. az amerikai polgárháborúban a milíciák (vagyis a gerillák) használtak ilyet. Az ilyen lőfegyverrel sokkal pontosabban és messzebbre lehetett lőni, lehetett vele célozni is. Viszont a huzagolt csövű puskák tömeggyártása a seregek számára csak később indult el, mert költséges volt. Egyébként az amerikai polgárháborúban a milíciák azok nem reguláris seregek voltak, így egyénenként be tudtak szerezni olyan fegyvert, amilyet akartak. A regurális seregek az előírt fegyvereket használták. A gerillák feladata az utánpótlási vonalak elvágása, seregek zaklatása stb. volt. De az amerikaiaknak is volt regurális seregük, és azok ugyanúgy a vonalharcászatot alkalmazták, tehát felálltak az angolokkal szemben, sortüzet adtak le, majd rohamoztak.

Mint írták már előttem, az ilyen csatáknak nem az volt a lényege, hogy minél több embert megöljenek (persze ez is), de a vereséget inkább az jelentette, ha sikerült az ellenség hadrendjét megbontani. Amíg a gyalogság zárt alakzatban harcolt, gyakorlatilag lehetetlen volt áttörni a sortüzükön, a szuronyaikon, ezért is harcoltak így. Amint viszont az ellenséges gyalogság a saját sortüzével, majd a rohamával megtörte az ellenfél hadrendjét, kezdődhetett az ültözés, amiben a lovasságnak volt szerepe. A lovasság jellemzően a szárnyakon volt (a derékhad volt a gyalogság), a lovasság feladata az átkarolás, utánpótlási vonalak elvágása, ellenséges lovasság megsemmisítése és az ültözés volt. Ezért is alkalmaztak egyébként a 18-19. században előszeretettel huszárokat, a francia seregben is voltak magyar huszárezredek, sőt, az is előfordult, hogy Habsburg-francia háborúkban magyar huszárok harcoltak magyar huszárok ellen, mert az egyik huszárság a francia király alatt, a másik a Habsburgok alatt szolgált...

Voltak vértes lovasok is, de igazából egy tömött alakzatban felállt sortüzelő gyalogság ellen semmi esélyük nem volt még nekik sem (főleg, ha ágyúk is támogatták a gyalogságot).

A harmadik fő fegyvernem tehát a tüzérség volt, akik ágyúkkal tüzeltek. Az ágyúk hatékonyak voltak az ellenséges gyalogság hadrendjének megtörésére (főleg, ha kartáccsal tüzeltek). Egy csata igazából úgy kezdődött, hogy a két sereg ágyúi elkezdték lőni az ellenséget, a gyalogság pedig zárt rendben közeledett egymás felé, miközben tüzeltek az ágyúk. Ezután megálltak egymással szemben, sortüzeket adtak le egymásnak, majd kezdődött a szuronyroham (feltéve, ha az egyik gyalogság már meg nem futamodott az ágyúk és a sortüzek miatt korábban). Ha az egyik megfutamodott, ezután kezdődött a lovasság támadása, aminek feladata az üldözés, az ellenséges ágyúk elfoglalása volt. Ha ügyes volt egy hadvezér, az ellenséges ágyúkat már korábban elfoglalta a lovasságával egy átkaroló hadművelettel...

Azt elfelejtettem írni, hogy ehhez a harcmodorhoz nagyon nagy fegyelem és jó kiképzés volt szükséges, és persze hatalmas bátorság is kellett hozzá. Zárt alakzatban maradni, miközben ágyúk tüzelnek rád, az nem semmi feladat volt, mert az ágyúk nagyon csúnya pusztítást tudtak véghezvinni az ellenségen. Fejeket, végtagokat téptek le, több embert söpörtek el egyszerre. Az olyan alakulatok, akik még nem estek át a tűzkeresztségen, amint elkezdtek rájuk tüzelni az ágyúk, és röpködni kezdtek a végtagok, egyből futásnak eredtek.

De igazából ha egy alakzat felbomlott és futásnak eredt, akkor azoknak biztos, hogy végük volt, mert a felbomlott alakzatot könnyű volt utána levadászni és egyenként elpusztítani a katonákat. Ezért is maradtak egyben a csata során, mert az alakzat biztosította számukra a túlélést, és bármennyire szörnyű volt az ellenséges puskák és ágyúkkal szemben állni, tölteni és tüzelni - mégis ez biztosította azt, hogy a többség túlélte a csata végét. Ha viszont felbomlottak és futásnak eredtek, akkor védtelenné váltak, és akkor biztos, hogy a legtöbbet lekaszabolták. Ezért maradtak tehát meg a formációk, és igyekeztek nem felbomlani.

Sfadn, nem gúnyolódásból kérdezem, hadtörténész vagy történész vagy?

A szépen levezetett válaszaid alapján gondoltam.

Újat én már nem tudok mondani, a többiek szépen kifejtették, de egy-két gondolatot még hozzátennék ha nem gond. :)

Hamár kitért az egyik válaszoló a tüzérségre, ha jobban belegondolsz kedves kérdező a hajócsaták sem voltak ennél különbek. Ott is az volt, hogy felálltak (itt egymás mellé) 1-2 sorozatot adtak le az ágyúkból, aztán megcsáklyázták egymás hajóját és kezdődhetett a csata. Mivel ugye az akkori ágyúgolyók nem tartalmaztak robbanóanyagot, csupán nagy és nehéz fémgolyók voltak, ezért kinetikus energiával romboltak, ami persze gyalogság ellen hatékony, akik ugye sorokban vannak, de például hajók ellen már más, ott csak lyukakat lőttek egymásba. Ott is ahhoz hogy az ágyús sortűz eltalálja a másik hajót közel kellett lennie, mert az ágyúk is rém pontatlanok voltak.

Ugye ennek a harcászatnak vetett véget az öntöltő sorozatlövő fegyverek és a félautomata karabélyok/puskák megjelenése.

Például az 1870-73-as francia-porosz háborúban a franciák ezt a harcászatot alkalmazták, amiről itt szó van. Ezekkel a nagy elöltöltős lassú mordályokkal tömött sorokban mentek előre és várták hogy az ellenség is tömött sorokban jöjjön velük szembe.

Csak útközben, Carl Von Clausewitz elméletei alapján a németek kitalálták a ma ismert mozgó harcászat ősét. És olyan huzagolt csövű puskákat állítottak elő, amik már töltényhüvelyes lőszert tüzeltek. Kivetették a hüvelyt, betették a másik lőszert és újratöltöttek. Míg a franciák a régi iskola elveit vallották. Egy német katona így percenként 20-30 lövést is le tudott adni száz méterről vagy messzebbről, míg a franciák ugye ezekkel a vackaikkal csak sortüzet tudtak lőni 10-20 méterről. Ráadásul ezeket a hatalmas majdnem embermagasságú mordályokat a jóég tudja mennyi idő volt újratölteni. Tehát a múlt és a jelen már az első világháború előtt összecsapott. És azért érdekes például az első világháború első csatái, mert ott még megvolt az a régi, több évszázados beidegződés, hogy sorokban kell haladni vonalban, mert az vezet eredményre. Csak ugye a géppuska megjelenése véget vetett ennek a világnak. A vonalharcászatot felváltotta az állóháború. Az állóháború pedig a katonai repülőgépek és a páncélozott járművek elterjedésével vált hasznavehetetlen eljárássá, és így alakult ki a mai kort jellemző mozgó harcászat.

Ezeknek ki kellett alakulnia. Az akkori kor gondolkodása szerint ez a soros vonalharcászat volt a siker kulcsa és annyira ragaszkodtak annak az eredményeihez, meg az egész struktúrához amit e köré építettek, hogy rugalmatlanok voltak a változtatásra. Csak a sorozatlövő és öntöltő fegyverek tömeges elterjedése változtatta meg ezt a gondolatmenetet, de csak azért mert az első tömött sor találkozása a géppuskával megsemmisítő volt, így végül rájöttek hogy ennek nincs értelme. Ezek mind egymásból következnek, ahogy a technikai fejlődés jobb, gyorsabban és hatásosabban ölő fegyvereket szült és kezdett el tömeggyártani.