Ha választanotok kéne melyik csatában harcolnátok?

Mindkettőnél.

És egyértelmű, hogy egy mai - 2.Vh-s csata a fegyverek szempontjából sokkal durvább volt, egészségügyileg viszont az ókoriban egy szimpla nem kezelt-rosszul kezelt sebbe simán belehalhattál (ugye nem voltak olyan egészségügyi intézkedések, olyan tudás, olyan gyógyszer ezekre. És míg ez simán előfordulhat egy mai háborúban is, mégis nagyobb eséllyel éled túl, mint akkoriban).

És amúgy: Ha háború van akkor általában a legfelsőbb vezetést kivéve mindenki részt vett benne. Ókorban könnyebb elképzelni, hogy a rangos vezetők is együtt harcolnak az embereikkel, mintsem egy mostaniban. De mindkettőnél bőven vannak olyan esetek amikor a vezérek nem vesznek részt minden egyes harcban tevőlegesen (tehát nem fognak fegyvert). Ezzel nem azt mondom, hogy ők nem harcolnak, de egyszerűen nézd meg a tényeket a 2.vh-nál, mennyinél volt az, hogy a gyalogosokat ellőre küldték, némelyiknél puska sem volt és a vezetés hátul maradt, nem vett részt a konkrét konfrontációban.

Az én véleményem szerint egy Király előbb kardot fogna, mintsem a KE vagy akár a Honvéd vezérkar főnöke puskát.

De ez csak egyéni vélemény, nyilván embertől is függ :)

A 2. vh annyival jobb, hogy nem kell közvetlen módon harcolnod.

Tehát szerintem messziről puskákkal személytelenebb a küzdelem, mint szemtől-szembe kardokkal aprítani egymást.

Már ha lehet ilyet mondani.

Mindkettőben, többször is, önként jelentkeznék.

Első esetben a Waffen SS-be (ha feltételezzük, hogy az elképzelt világban is Magyarországon születek, akkor a Hunyadi SS-be).

A második esetben falagitészként (akár Alexander mellett, akár peloponnészoszi háború), vagy egy szvév harcosként. Róma sokkal kevésbé vonz, ha muszáj lenne rómainak lennem, inkább a korai kort választanám, az itáliai háborúkkal. A római-epirosi háborúban szintén inkább állnék az epirosiak oldalára.

De szívesen lennék még szkíta / szarmata lovasíjász, vagy perzsa/párthus/szasszanida katafrakt lovas, vagy gréko-baktriai hoplita, vagy Indiát meghódító árja, de szívesen részt vennék a ptolemai-szeleukida háborúkban is (bármelyik oldalon), valószínűleg kipróbálnám azt is, hogy milyen Numídiát meghódító kárthágóinak lenni, az utolsó lehelletemig küzdenék a hazámért gallként, és így tovább...

Második Világháborúban harcolnék, német katonaként. Breszt, Szmolenszk, Kijev gyönyörű, roppant izgalmas, érdekes, s nemzetiszocialista győzelmet hozó csaták voltak. Szovjetként ott lennék Mihail Jegorov, Alekszej Bereszt és Meliton Kantaria mellett a Reichstagon. Amcsi tengerészgyalogosként harcolnék a vietek ellen.

Ókorban semmiképpen sem harcolnék, esetleg a középkorban, Magyarországért. De ott inkább kínzómester lettem volna....

A 4esnek kicsit ellentmondanék 1 ponton,mert agresszor hadseregek katonáiból is lehet hős.

Az Amerikai mesterlövész című film ezt be is mutatja,ahogy a pali tömeggyilkolja a többnyire civil irakiakat és hős lesz,meg Legenda lesz a beceneve.

Ez kb olyan,mintha készülne egy film 56ról amiben egy orosz tank löveges lenne a hős ahogy szétlövi Budapestet,meg lelövöldözi azokat akik molotov koktélt dobnak a tankra.

Látássérült vagyok, így a távolsági fegyverek használata, vagy az ellenség kiszúrása nem az erősségem:D

Így logikusan marad az ókori csata, ott az íjak sokkal kisebb fenyegetést jelentettek, mint a mai lőfegyverek.

Mondjuk fizikai erőben bőven alulmúlom valószínűleg az akkori népségeket, szóval nem lennék túl ütőképes, de valószínűleg tovább húznám, mint egy modern háborúban... legalább annyival, amíg az ellenség oda nem ér hozzám:D