A kardok a közép- és ókorban mennyire voltak élesek?

A döféshez nem kell élesnek lennie, csak hegyesnek :)

Általában csontig tudtak vágni velük (átlagos, kisebb, egykezes kardok). A nagy kétkezesekkel tudtak csonkolni már akkor is, ha csak átlagosan volt éles, a kard súlya miatt.

Lefejezni normál harc közben nem igazán lehetett, mert mindenki mozgott és a nyakat eleve páncéllal védték. Lefejezéses kivégzéshez direkt arra a célra kialakított pallost vagy bárdot használtak, és még úgy is elő kellett készíteni az alanyt: pl. hajvágás, lekötözés. A nyakat nem takarhatta haj, mert akkor félrecsúszott rajta a kard/bárd, és nagyon pontosan kellett eltalálni a nyakat, hogy csak a nyaki gerincet kelljen átvágni. Ha feljebb érte a csapás, akkor a koponyában elakadhatott a bárd, ha lejjebb, akkor meg a lapockákban.

Elég sok félresikerült lefejezés volt, amikor csak több csapással tudta a hóhér levágni az elítélt fejét. Pl. túl mélyre/magasra csapott (lásd feljebb), vagy nem elég erősen sújtott le és nem vágta át egyből a nyakat.

Amúgy azt tudjátok hogy kardja a középkori hadseregekben rohadt kevés embernek volt? Egy 1000 fős sereget ne úgy képzeljetek el, hogy 1000 teljes testpáncélban lévő, karddal felszerelt lovag van benne. Csak erről két külön könyvet olvastam és azért ez eléggé dekonstruálta a legtöbb ilyen elképzelést ami az emberek többségében él, hogy hogy nézett ki egy középkori hadsereg.

A főúr általában összehívta a saját földjeiről a 15-40 éves férfiak legtöbbjét katonának, akik legtöbbje fegyvert sosem látott paraszt volt (vagy talán már harcolt egy-két háborúban és véletlenül túlélte). Minden főúrnak volt egy saját békebeli, otthoni lovagcsapata (household knight, mert angolul jobban tudom a kifejezéseket). Mondjuk egy főúrnak aki ki tudott állítani egy 1000 fős sereget, volt 50-100 békebeli lovagja a kastélyában és a földjein, meg még durván hasonló számú őre, akik nem voltak lovagok, de őt szolgálták. Ezek összefogdosták a vidéken a harcolni képes férfiakat. (Amihez elég volt már hogy egy gyerek volt olyan erős, hogy egy lándzsát fel tudott emelni).

Ha egy főúr "jófej" volt, akkor a legtöbb katonáját próbálta értelmesen felszerelni a közelgő háborúra, pl legalább bőrből és/vagy láncingből védelmet adni a testének, vagy minél jobb fegyvereket gyártatni gyorsan, nagy számban a helyi kovácsokkal. Kardokat nagy számban nem lehetett akkor gyártani (pláne jó minőségben), ezért a legtöbb egyszerű gyalogos katona (megint, ha egyáltalán a főúr volt olyan "jófej") rendes fémhegyű lándzsát kapott.

A legtöbb főúr nem volt "jófej" és nem áldozott pénzt arra, hogy a katonái jól legyenek felszerelve. Összehívta a földjén élő harcképes korú férfiakat a zászlója alá, aztán vitte őket a király seregébe vagy a felette álló főúr seregébe.

Egy középkori, európai feudális viszonyok között összehívott hadsereget (legalább a 16-17. századig) úgy képzeljetek el, hogy 10-ből 7-8 ember kapával, kaszával, konyhakéssel, favágásra való baltával megy csatába, abban a rongyban amivel otthonról elindult. Aztán a csatában addig mészárolják közelharcban a két oldal ilyen szerencsétlenjei egymást (és a páncélozott, lovon ülő, jó felszerelésű és kiképzett lovagok őket), amíg az egyik oldal el nem fogy vagy el nem fut.

"úgy képzeljetek el, hogy 10-ből 7-8 ember kapával, kaszával, konyhakéssel, favágásra való baltával megy csatába, abban a rongyban amivel otthonról elindult. Aztán a csatában addig mészárolják közelharcban a két oldal ilyen szerencsétlenjei egymást (és a páncélozott, lovon ülő, jó felszerelésű és kiképzett lovagok őket), amíg az egyik oldal el nem fogy vagy el nem fut"

Ezeket ma közmunkásoknak nevezzük. Úgy látszik haderőink nagy számban állnak rendelkezésre :D