Hogy nézett ki a sorkatonaság? Akit behívtak le kellett mondania a tanulásról, karrierről, családról?

Ha volt élő tanulói vagy hallgatói jogviszonyod, vagy ha éppen részt vettél egy akkreditált szakképesítési kurzuson, addig nem hívtak be, viszont a csodálatos adminisztrációnak köszönhetően volt, hogy éppen akkor készült el a behívód, amikor már leérettségiztél és otthagytad az iskolát, de még nem kezdődött el az egyetem, ezt a rendszer pedig úgy érzékelte, hogy nem vagy sehol és kiküldték a behívót, utána meg hónapokig levelezhettél velük, hogy ugyan hagyjanak már lógva, mert neked 2 hónap múlva egyetemre kell menned.

A szívás az volt, amikor családi vállalkozásban dolgoztál, mert akkor a bevonulásod után a vállalkozás elesett egy alkalmazottól és minekutána a legtöbb család nem engedhette meg magának, hogy alkalmazottat vegyen fel, így vagy bedőltek, vagy féllábbal mentek tovább. Ha viszont te voltál a család egyetlen keresőképes tagja és másokat tartottál el, legyenek azok szülők vagy gyerekek, akkor írhattál méltányossági kérelmet, hogy ne kelljen bevonulnod, viszont ez csakis családtagokra vonatkozott, szóval ha a barátnőd anyját gondoztad, akkor hiába írtál verset arról, hogy nélküled a mamának vége, nem fogadták el a kérelmet. Sokan ezt úgy oldották meg, hogy idejekorán megházasodtak és elkezdtek gyereket csinálni, így lehetett hivatkozni arra, hogy az asszony és a gyerek eltartása miatt muszáj dolgoznod, mert a zsold nem lesz elég az eltartásukra. Akinek meg ez nem jött össze, arra várt a bevonulás. Kivizsgálták őket, aláíratták velük a szükséges "a néphadsereg nem felelős azért, ha XY okok miatt meghalok" tartalmú papírokat, aztán kezdődött a hónapokig tartó semmit tevés, ami tök jó volt azoknak, akik a 6 elemi után otthagyták az iskolát és az árokparton csöveztek, guberáltak meg kocsmáztak, mert így végre volt tető a fejük fölött és kaptak meleg ételt, de azoknak, akiknek komolyabb ambícióik voltak, azoknak egy igencsak hosszú szakaszt vettek el az életükből ezen ambíciók megvalósításainak a rovására.

Sokban függött attól, hogy hova kerültél.

A Honvédség ( Néphadsereg) nagyrészt szívás volt, mert nem volt tényleges feladat, a kiképzés után csak pót feladatok voltak, 6 elemis sutyerákok is oda kerültek.

A Határőrségnél azért válogatott sorállomány volt ( 90%-ban érettségizettek), tényleges napi feladatok, felelősség, napi éles helyzet, jellemzően kisebb ( 20- 50 fős) összetartó közösség, sokkal bajtársiasabb hangulat.

Kb. 1990-ig volt előfelvételis rendszer. Ez azt jelenti, hogy érettségi után, ha felvettek egyetemre/főiskolára, akkor is 1 évig katona voltál. Utána elvégezted a tanulmányaidat, majd utána, amikor helyesnek látták, de legkésőbb 30 éves korodig behívtak még 6 hónapra. Aki nem tanult tovább, az egyben leszolgálta középiskola (vagy szakmunkásképző) után a másfél évet.

Aztán ezt eltörölték, a sorkatonai szolgálat 1 év lett és mindenképpen a tanulmányok befejezése után volt. Aki össze-vissza kezdett mindent, hogy folyton tanulóviszonya legyen, azt 30 éves kora előtt (egyetemi éveit megszakítva) berántották egy évre.

Igazából, ha az ember elvégezte az iskoláit, akkor neki is érdeke volt túl lenni rajta, mielőtt bedolgozza magát valahová jobban, vagy felesége, gyereke lesz. Család mellől már sokkal rosszabb katonának menni, ráadásul kiesik a fizetése is (ő kap ellátást, de a felesége mondjuk gyedből, gyesből él).

Egyébként azelőtt még 2 év volt a katonaság, sőt a mai 80 évesek még 3 évig voltak katonák.

Tehát folyamatosan csökkent és könnyebbedett a sorkatonai szolgálat. Nyilván más egy évig távol lenni a szeretteidtől, kiesni a munkából; mint 3 évig.

" Gyerekek, fiatalok, fiatal felnőttek! Most nem bántásból, de egy valódi katonai szakmai alapon szervezett kb. 3 hónapos lőfegyveres kiképzés szinte mindannyiótokra ráférne."

Ha érettségi/középiskola bejefezése utáni nyáron lemenne egy ilyen pár hetes rövid kiképzés (nőknek is), ami tényleg csak a lényegre fókuszálna és nem bohóckodásból állna, annak szerintem senkinek nem lenne semmi baja.

Mondjuk ez valójában maximum olyan golyófogók képzésére lenne jók, akik esetleg leadnak 3-4 célzott lövést, mielőtt kilyuggatják őket és cserébe még jó drága is lenne, de legalább látnának fegyvert az emberek.

Tanulásról nem, karrierről nem jellemző, de lehetett rá példa, a családról nagyon ritkán kellett lemondani.

Párkapcsolatok viszont nagyon nagy számban futottak zátonyra.

Mellesleg ez nem nagybetűs katonaság volt, hanem amolyan operett-katonai szolgálat. Egy nagy rakás szarnál többet nem ért.

Hivatásukhoz teljesen alkalmatlan, süket emberek beszéltek, parancsolgattak össze-vissza. Az igaz magyar idiótizmus bölcsője volt.