A Trianoni határok meghúzása a korabeli Magyar átlagembernek is felelőssége? (identitásváláság? )

Károlyi naiv volt, de elsősorban azért nem kezdett fegyveres ellenállás szervezésébe, mert ő is lényegében csak a teljes történelmi Magyarország megmentésében tudott gondolkodni. Bután hitt benne, hogy az újrarendezés majd tényleg a wilsoni elvek alapján fog menni, és ha mi itt előadjuk a pacifista jófiút, meg kantonizáljuk Erdélyt, "Tót Impériumot" adunk a szlovákoknak, akkor az antant nem fogja hagyni szétdarabolni az országot.

Arra senki nem gondolt Magyarországon, hogy az etnikailag magyar többségű területeket kellene benntartani egy új, független Magyarország keretében, és ehhez kellene fegyveres harcot vívni, ellenállni a hódító szomszédok telhetetlen étvágyának. Erre pedig lett volna esély. A ránk támadó cseh-román-szerb katonai erő egyáltalán nem volt akkora, ahogyan azt sokan ma is képzelik.

1918 előtt és Trianon után is a magyar politika és az általa befolyásolt közvélemény felelőssége szerintem éppen abban van, hogy képtelen volt számot vetni azzal, hogy Nagy-Magyarország menthetetlenül elúszott, egy etnikailag igazságosabb Magyarország az, amire lenne esély.

Nem igazságos az 1918 előtti magyar nemzetiségi politika ostorozása sem így utólag, ők azt tették, amit tehettek, arra törekedtek, hogy a Monarchia biztonságos keretein belül mondjuk száz év alatt sikerül majd békés magyarosítással az etnikai arányokat a magyarság javára kedvezően eltolni.

Az 1918 előtti magyar politika bűne inkább az, hogy következetesen akadályozta, hogy Bécs kiegyezhessen a birodalom másik két történelmi nemzetével; a csehekkel és a horvátokkal is. Egy Osztrák-Magyar-Cseh-Horvát Monarchia egészen másképpen került volna ki az első világháborús vereségből is...