Hogy lehet, hogy Ausztriában olcsóbban csinálták meg az autópályát, mint nálunk az Alföldön?

Az még az előző garnitúra sara.

Felvették a nagy pénzeket az EU-tól, de az volt a kikötés, hogy külföldi cégekkel kell elvégeztetni a beruházásokat.

A csúszópénz meg százalékra ment, tehát minnél drágábbra sikerült feltornászni a beruházás árát, annál többet kapott az üzlet lebonyolítója.

Persze előfordult olyan is hogy a százmilliós beruházás 7 szintű alvállalkozáson ment keresztül, minden külföldi fővállalkozó jól járt, csak az a szerencsétlen, aki tulajdonképpen elvégezte a munkát az nem kapott egy fillért sem.

Ezért imádták az előző garnitúrát a nyugatiak, mert szuper bizniszeket szereztek nekik, és ezért utálják Orbánt, mert a külföldi cégek helyett az apja homokbányáiból szerezte a nersanyagokat az autópályákhoz.

Talán ez a vicc megvilágítja :

Három vállalkozó meglátogat egy múzeumot. Észreveszik, hogy a bejárati ajtó javításra szorul, így hát mind a hárman felajánlják, hogy megszervezik a munkálatokat a múzeumnak.

Az első felméri az ajtót, felír néhány számot, majd közli:

- Azt hiszem, 90.000 forintért meg tudnám csinálni. 40.000 az anyagköltség, 40.000 a munkások bére, és 10.000 lesz az én hasznom.

Józsi, a második vállalkozó szintén méricskél a múzeum ajtaján, számolgat, aztán ezt mondja:

- Szerintem ki lehet hozni 80.000-ből is. 35.000 az anyag, 35.000 a melósok, és 10.000 nekem.

A harmadik odanéz zsebretett kézzel, és foghegyről odaveti:

- 280.000 forint.

A múzeum munkatársa teljesen elhűlve:

- Hogy jön elő ekkora összeggel, amikor meg se nézte rendesen, hogy mit kell csinálni, mint a többiek!

- Roppant egyszerű: 100.000 magának, 100.000 nekem, a munkával meg megbízzuk Józsit.