Elérkezhet az idő, amikor a többgyerekes családok jobban élhetnek a szingliknél?

Hogyne. Kezdjétek el üldözni a szingliket és akkor jobban fognak náluk élni a sokgyerekesek.

Elmebeteg.

Itt valami nagy katyvasz van.

Nem a gyerekek száma határozza meg hogy ki milyen anyagi helyzetben él, hanem hogy mennyi a bevétele.

Ha egy szingli keveset keres és összehasonlítod gyurcsányék nagycsaládjával, ahol az éves bevételük 100-100 millió fejenként a szülőknek, akkor tuti hogy a szingli jön ki vesztesen. de ha fordítva csinálod és összehasonlítod Gulyás Gergelyt, mint szinglit egy átlag nagycsaládos szavazóval, akkor természetesen a nagycsaládosok élnek sokkal rosszabb anyagi helyzetben.

nem azért lesz az embernek gyereke mert attól jobban vagy rosszabbul fog élni - hanem mert az emberi lét alapja és értelme.

Nem a gyerekem okozza hogy jól vagy rosszul élek - hanem azért élek hogy a gyerekem jól vagy lehetőleg még sokkal jobban éljen, de éljen egyáltalán.

Minden szülő a gyerekének jobb életet szeretne mint amilyen az övé volt - ezért hajlandó érte lemondásokra is. És a nagycsaládosok "jóléte" nem anyagiakban mérhető, hanem abban hogy ott vannak a gyerekeik, családban, szeretetben, együtt élnek. Aki acsarkodik, meg pénzben nézi az életet annak soha nem lesz elég semmi sem és soha nem fogja jónak érezni az életét. Mert mindig találni fog valakit akihez képest ő rosszabbul él.

Az emberek alapvetően gyereket akarnak - amikor elérnek abba a korba. A környezet, a társadalom, a média az ami LENEVELI róla őket. Minden fiatal úgy kezdi az életét hogy ő a gyerek és van az apa meg az anya - természetes dolog számára hogy így a helyes és ő is majd így fogja csinálni. Aztán jönnek a reklámok, agymosások, hogy neked jár, te megérdemled, vedd meg ezt és azt is! Hogy a gyerek az lemondás csupán, nincs alvás, nincs rendes élet - és az újkori baromság, hogy a gyerek árt a Földnek. Ezekkel az agymosásokkal befolyásolják a fiatalokat, elhitetik velük, hogy ők nem azt akarják, ami az emberben alapvető ösztön, természetes biológiai folyamat - és az élet maga. Mert az ember nem él örökké és utódok nélkül lényegtelenné válik az is amit ezen rövid élete alatt tesz vagy elér. Mert ha nincs ember akkor ki emlékezne rá?

Kizárt, hacsak nem voltak gyerekvállalás előtt is gazdagok.

Egy gyerek normális felnevelése minden más mellett rengeteg pénzbe is kerül. Ki lehetne számolni, meglepően nagy számok jönnének ki. Ennyi kedvezmény nincs.

„Mikor fordulhat a tendencia normális, evolúcionálisan racionális irányba?”

Az evolúció szempontjából egy faj kihalása is lehet „racionális”, így nem igazán ideillő a kérdésed. No és evulóciós szempontból lényegtelen, hogy a magyarok száma jelenleg csökken, mert az emberek mennyisége egyelőre igencsak nő, tehát a fajunk eddig nagyon eredményesnek tűnik. Az evulóció lényege a változás, az pedig zajlik. Hogy te személy szerint azt gondolod, a magyar emberek kevesen vannak, azzal kapcsolatban a természet úgymond totál „érzéketlen”.

„A magyarság és egyben európa legnagyobb problémája a csökkenő szaporulat.”

Miért is? Mert nem fenntartható csökkenő számú emberrel a mai gazdasági rendszer? Mert nem lesz, aki a nyugdíjunkat kitermelje? Felmerül a logikus kérdés: a gazdasági rendszereket kell-e az embereknek szolgálniuk, vagy a gazdasági rendszerek olyan ember által kitalált segédeszközei az életnek, amelyeket hozzá kell alakítani a valósághoz? Pl. a mi felosztó-kirovó nyudíjrenszerünket egy gyorsan növekvő népességre alakítottuk ki, ha a népesség csökken, és nem fennatartható, más megoldást kellene keresnünk.

Figyelmedbe ajánlom az alábbi cikket, nem „libsi” a biológus fickó, aki írta (három gyereke is van), nagyon közérthetően írja le, mik a valódi kérdések, problémák a világban jelenleg:

[link]

Amit még érdemes lenne olvasgatnod, az az ökológia K- és R-stratégistákról szóló elmélete.

A személyes véleményem az, hogy ideje lenne a minőségre rámennünk a mennyiség helyett. Minek akarunk még több agyhalottat a világba? Csak mert mondjuk magyarok?

Az egész idevág, de lustáknak a legidevágóbb idézet az általam linkelt interjúból:

„– Mennyit bírna belőlünk a bolygó?

– Kérdés, milyen életszínvonalat akarunk. Ha minden családba kell öt kocsi, akkor egymilliárd is sok. Ha nyolcmilliárd ember kell, vagy több, akkor viszont mindenki egyen algát, kucorogjon kunyhóban és az legyen a napi öröme, hogy nem ázott meg. Az egyén szintjén persze mondhatjuk, hogy senki ne beszéljen bele, legyen-e gyerekünk. Nekem is van három. A nemzet szintjén is mondhatjuk, hogy fogy a magyar, ez így nem jó, szaporodjunk. Világszinten viszont tényleg túl sokan vagyunk. Sok okos ember kellene ahhoz, hogy kitaláljuk, ezt a három szintet hogyan lehet integrálni, egy nevezőre hozni. Nem politikusok. Ők mindig egy szempont mögé fognak beállni.

Nagyon könnyű nemzetinek lenni. Nagyon könnyű globalistának lenni. A nehéz feladat az, hogy összeboronáljuk az ellentétes szempontokat. A populáció méretét viszont egészen biztosan csökkenteni kell. Vagy megoldja a természet.”

Ilyen soha nem lesz, rengeteget kéne perkálnia a kormányoknak, hogy több bevétel legyen egy gyerek után, mint kiadás. És ha ez meg is történne egy nagyon ellenszenves igazságtalan rendszer volna a gyerektelen emberekkel szemben. Mi az már, hogy csak azért tömjük valaki zsebét, mert potyogtatnak gyerekeket?

Îgy is egy huszonéves fiatalnak családi segítség nélkül az esély a saját ingatlanra egyenlõ a nullával. Legtöbb segélyért, pályázatért, ösztöndíjért, támogatásért, felvételiért tanfolyamra alapból hátránnyal indul a gyermekes emberekkel szemben.

De mondom érthetõ, mert egy gyerektelen pár sokkal kevesebbet költ, mint a családos. Sokaknak a gyerek egyenesen pénzügyi krízis ës gondot okoz, a mai világban a gyerek az hàtrány.