A pedagógusok megbecsülését, hogyan lehetne politikailag helyreállítani?

Szerintem ott kezdődik a dolog, hogy manapság tanár az lesz, aki kb. semmire se képes. Tisztelet a kevés elhivatott kivételnek.

A bér és egyben a követelmény is nulla. Ha magas lenne a bér, és a követelmények is nagyok lennének, akkor nem lehetne akárki tanár, és újra megbecsülnék őket. Ma már ott tartunk, hogy szinte közmunkásokat raknak a gyerekek nyakára, és még sorolhatnám. Siralmas.

2. Válasszal nagyon nem értek egyet, én most járok az egyetemre és tanárnak tanulok és nem, nem azér mert semmihez nem értek, sőt az egyik szakom a biológia és abban mindig országos sikereket értem el, hanem azért leszek tanár, mert tanítani akarok, át adni a tudásom, hatással lenni emberekre, hatással lenni diákok százaira, hiszen még ha kicsit is de kb minden tanár hatással van az ember életére, aki őt tanította, a tudományokkal, amiket választottam szakomnak komolyabban akarok foglalkozni, tanárszakon is lehet kutatásokat végezni és doktorálni is utána, sőt ez pl egyre gyakoribb.

A kérdésre nekem a válaszom az lenne, hogy a baj a mai világ szemléletével van elsősorban és nem a politikával, hiszen a legnagyobb iskolai bántalmazásoknak amerikában vannak kitéve a tanárok, ott pedig főleg pár éve teljesen más volt a politikai beálítottság, de jelenleg is azért eltérő, de ott egyes államokban hivatalosan fegyverrel járhatnak a tanárok az iskolába azért, hogy ha bármi baj van legyen mivel megvédeniük magukat. A gond a véleményem szerint a túlzott liberalizmusban bujkál, hogy mindentől meg akarják védeni a gyereket, de ez ostobaság, mert oké tényleg ne bántalmazzák súlyosan a tanárok a gyerekeket, de igenis fegyelmezhessék őket, pl az emberu test is úgy lesz immunis a betegségekre ha már volt beteg, nos ha egy gyerek bunkó, neveletlen és nem szidják le, akkor ugyanolyan paraszt marad, de ha leszidják, megbűntetik akkor egy idő után rá jön, hogy nem szimpla gonoszság ez, hanem ezzel tud majd beilleszkedni a társadalomba ha ezt megtanulja, hogy mi az amit nem engedhet meg magának. Most már ha a tanár egyes iskolákban felemeli a hangját akkor a szülők mindenféle jogokat belebeszélve a szituba feljelentik, mert bántalmazza a gyereket. Régen nem volt ilyen, régen az iskolában rend volt és fegyelem, ami bizonyos korlátok között kéne ma is legyen, régen ha egy pofátlan gyerek olyat mondott gond nélkül jött a körmös és nem az volt hogy a tanár azt mondta a gyereknek hogy "most mar elég legyen" és erre be jön a szülő hogy lelkileg a gyereke terrorizálva érzi magát a magasabb hangfekvéstől, mégis egy idős se lett ettől lelki beteg, sőt lehet belátja, hogy megérdemelte, amit kapott és megtanulta a tiszteletet. És sajnos a fiatalok ezért nem tudják sok esetben a munkájukat is olyan szorgalommal és fegyelemmel végezni, és nem találják a helyüket a munkavilágában sem.

Ami a fizetést illeti az sajnos tényleg botrány.. de ezt nem most kezdték lerontani, csak sajnos még ma sincs akkora kéztetés senkiben, aki tudna ez ellen tenni, hogy tegyen is.

Kedves tanárpalánta, a helyesírásodon egy kicsit még csiszolj, mert ha ezt a tudást adod át a tanítványaidnak, nem leszek olyan hálás, hacsak nem vagy Kazinczy.

Lehet, hogy te vagy a kevés kivétel, akik elhivatottságból választja ezt a pályát, én számos negatív példát is tudok mondani, de természetesen tudom, hogy rengeteg pozitív példa is van, ill. azt is tudom, hogy sok tanárnak elég hamar kiég, mert csalódik a pályával kapcsolatos illúziójában.

Elég könnyű rásütni azt a szerintem helytelen következtetést, hogy a liberalizmus tehet mindenről. Szerintem konkrétan ezer más oka van, az igazán liberálisan nevelt gyerekekre ez pont nem jellemző. A társadalmi olló totális szétnyílása, ami Magyarországon is szinte napról napra egyre fokozódik főleg 2010 óta, és még néhány dolog, na az sokkal inkább.

Érdekes, hogyha a konzervatívok a liberalizmussal jönnek, akkor az USA negatívumait veszik elő, és eszükbe nem jut mélyére ásni a dolgok ok-okozati összefüggéseinek boncolgatására, mert akkor még lehet, hogy meginogna az érvelési koncepciójuk.

Ha a liberalizmus a nagy gond, akkor vajon a skandináv államok miért nem hangosak a tanárverésektől, stb.?

Érdekes módon én még Magyarországon egy liberális alapítványi iskoláról se hallottam, hogy tanárverés vagy enyhébb hasonló atrocitás lett volna. Ellenben nagyon is konzervatív iskolákról igenis hallottam, hogy a tanárok elvetették a sulykot, sőt, visszaélve hatalmi tekintélyükkel, diákot zaklattak, stb.

Sok tanár alkalmatlan a konfliktus kezelésére, és ez is súlyos probléma. Ezt nem tanítják olyan mértékben nekik, ahogy kellene, mint ahogy azt sem, hogy a stresszt és a személyes érintettséget hogyan dolgozzák fel.

Sajnos kevés a tanár, sok az alkalmatlan, és túl vannak terhelve.

A nemzeti alaptanterv is egy ocsmányság.

Elnézést, hogy közel 20 évesen nem írok Petőfi stílusában és gyakori kérdésekre írt válaszomban nem a legjobb a helyesírásom, de ha ez megnyugtat, akkor reál tantárgyakat fogok oktatni, és ne mélyedjünk bele most, hogy matematikából (amit reményeim szerint oktatni fogok majd) közel hiánytalan az eddig megszerzett tudásom. Az irodalmi fordulatokat meghagyom a jövőbeli magyartanár kollégáknak.

Mivel én jelenleg is egyetemre járok, illetve kommunikálok a többi diáktársammal azt kell, hogy mondjam, hogy tévedsz abban, hogy nagy százalékuk csak unalomból, vagy a kevés tudása miatt jelentkezett tanárnak, hiszen egyrészt brutálisan sok az óraszám amióta egyszerre 2 szakot kell tanulni ugyanolyan szinten, emellett a ped/pszicho tantárgyak is ott vannak(példának az egyik ápolónak tanuló barátomnak 7 tantárgya van, nekem pedig 13, amiből pár még fel van osztva gyakorlatra és előadásra). Általában, aki csak azért ment oda, mert vegyésznek, orvosnak, stb. hülye volt, az az első hónapban passzíváltatta a félévét mert megrémült a sok tantárgytól, illetve reál szakokon a kritériumvizsgáktól (nekem is 3 kritérium vizsgám volt, amik között 1nek köze sincs a szakomhoz, évek óta nem tanultam a gimiben az adott tantárgyat, mégis ha nem teljesítettem volna minimum 70%ra, ami még egyetemi vizsgához képest is magas százalék, kirúgnak a suliból, szóval igen szórják reálon az embereket, akik csak jó dolgukban jöttek tanárnak). Illetve logikusan végiggondolva, aki "hülye" de egyetemre akar járni nem egy olyan szakra fog menni ahol 5/6 évig tanulni kell ahhoz, hogy 140 ezret keressen évekig, hanem egy 3 éves BA/BSC alapszakra megy, amik közül nem egy van, ami pingpongszakként 0 tanulással teljesíthető. Nálunk a tanárjelöltek többsége hasonló okok miatt vannak az egyetemen mint én, különben már rég átíratkoztak volna máshova (ahogy sokan tették is).

A skandináv országokban egyébként jelen van ugyanúgy egy rétegben minden, ami itt is, csak nincs olyan visszhangja, ahogy annak se, ami itt van. Csak az extrém eseteket kapja fel a média, amikor már durva testi sértést követnek el a diákok. Viszont nem amiatt ér ott sokat egy tanár, mert liberalizmus van, hanem azért mert ott a tanárképzés nagyon népszerű. Iszonyatos túljelentkezés van az egyetemeken és kb a jelentkezők (ha jól emlékszem) 50%át sem veszik fel, mivel egyrészt annyian jelentkeznek, hogy az épületbe nem férnének be, másrészt nagyon magasak a követelmények. Többlépcsős felvételi eljárason kell keresztülmenni azért, hogy bejusson valaki az egyetemre. Ez azért van, mert ott a tanároknak a fizetése többszöröse az átlagfizetésnek és olyan tekintélyük is van a magas elvárások és a magas fizetés miatt, amilyen itthon még az orvosoknak sincs. Pedagógiát oktató tanárom az egyik évben volt kint egy konferencián és azt mesélte, hogy ott egy tanár reggel a tömött pékségben felkiáltott, hogy negyed óra múlva órája lesz és mindenki félreállt, hogy őt előre engedjék, mert annyira meg vannak becsülve és iskolán kívül is tisztelik őket, vagyis magát tanári pályát. Ez nagyrészt tényleg azon múlott, hogy nagyon jól keresnek, ezáltal sokan jelentkeznek tanárnak, ezáltal magas elvárásokat lehet felállítani és ez az, amit társadalmilag megbecsülnek. De ennek az egyik fő mozgatója a fizetés.

Magyarországon ma főleg a reál szakokon alig van utánpótlás, mert az embereket a pénz mozgatja, aki ma itt tanárnak megy, az jól tudja, hogy mi vár rá és ha végig csinálja akkor tényleg akarja is. Még így is sokan diploma után más területen helyezkednek el, mert nem bírják még sem. Sajnos vagy nem sajnos mindent a pénz irányít.

És igen, amerika azért egy jó példa, mert félelmetes, hogy ott mi megy, és lehet azt mondani, hogy mindenki ezzel jön, de oka van annak, hogy ez a példa.

És szerintem igenis nagyon sokat segítene már az is, ha egyszerűen a tanároknak legalább annyi hatalmuk lenne, hogy a kezelhetetlen gyereket kiküldjék az óraról, de még ezt se lehet megtenni, ha egy gyerek nem bír magával, trágár dolgokat mond a tanárra és fenyegeti őt sajnos (16 éves koráig főleg) nem küldheti ki a tanár a teremből sem, mert "joga van" ott lenni a gyereknek hiába teszi azt, amit... Majom szülők meg még ha csak beírást kap a gyerek vagy kinevetik és nem érdekli őket, vagy felháborodnak, hogy ez diszkrimináció a gyerekükkel szemben, a tanár nem adhat beírást a gyerekének hiába bunkó neveletlen, mert ezzel a lelkét megbántja és örök életére lelki sérülést okoz a gyereknek,mert nem viseli el a gyerek pszichéje, hogy őt valaki negatívan kiemeli a tömegből, és a többi gyerek, akik amúgy jól viselkednek meg nem kapnak semmit csak az egyedüli fiacskájának a lelke sérül ezzel, és a tanárnak elkéne videlnie, hogy bunkó, hogy neveletlen, hogy megalázza, hiszen a tanár felnőtt ember, neki mindent tűrnie kell.

Persze hozzá kell tenni, hogy oké van sok ilyen, de van sok hálás diák, akik értenek a szép szóból is, és öröm velük foglalkozni. Én eddig csak korrepetálok de már ez is nagyon jó érzés tud lenni, ha egy-egy jó eredmény után hálás a gyerek, vagy a szülő.

Először is nem az irodalmi stílusod hiányára tettem célzást, hanem a helyesírásodra, ami ha megvan akkor teljesen mellékes, hogy hol alkalmazod: gyakorin, vagy egy szakdolgozaton alkalmazod.

Tulajdonképpen ha jól értettem, lényegében te magad is elismerted, hogy nem a liberalizmus, hanem a teszi a tanár presztízsét naggyá, le is vezetted, hogy hogyan, miért, és ezt nagyon tisztelem benned. Végre egy ember, aki úgy vitázik, hogy nem csak az igazáért harcol, és elbagatellizálja a cáfolatokat. Ezen a téren tehát nagyon is korrekt vitapartner vagy. (Hogy pozitív minősítést is mondjak, ha már negatívval kezdtem.)

Erős túlzás, hogy az USA oktatási intézményeiben nem lehet a diákot kiküldeni a teremből, nem lehet az igazgatóhoz küldeni, intőt adni, szülővel beszélgeti (bár ezt nem mondtad) stb. még az iskolából is napokra hetekre felfüggeszthetik a diákot büntetésből.

Amerikában és nálunk is, nem az a liberalizmus miatt vannak a gondok, annál jóval összetettebb a probléma, bár az "illiberálisok" szeretnek ezzel vagdalkozni. Egyfelől, ahogy írtam, a társadalmi olló nagysága, az ideológiai következetlenség és az ideológiai szélsőségek egyaránt, legyen az vallási vagy a liberalizmusnak valami félreértelmezett vadhajtása, de akármilyen más ideológiai irányzatot is mondhatnék. Másfelől a gyerekkel töltött minőségi idő hiánya, az ideológiáktól függetlenül a pozitív viselkedési példa hiánya, és még sorolhatnám. Az USA egyáltalán nem olyan liberális, mint távolról tűnik; nagyon is jelen van az előítélet minden fajtája. Lehet, hogy erősen küzdenek a rasszizmus ellen, de ennek eredményei kiegyensúlyozatlanok. Vannak kimagasló ellenpéldák (pl. fekete elnök), mint ahogy működik széles körben keményen a rasszizmus is, bár ha belegondolsz ennek történetébe, mégis hatalmas fejlődés történt: pár száz évvel ezelőtt még rabszolgaság volt, és még egyházi méltóságok is vitatták, hogy egyáltalán emberek, az ötvenes, talán még hatvanas években a feketék nem mehettek a fehérek vécéjébe, hogy a közlekedésről ne is beszéljünk, és így tovább. És ez csak egy példa, másban ugyanez mutatkozik meg.

#7 Ebben van valami.

Karácsony Gergely felesége, Kis Virág kiváló tanítónő. Számos cikkben írnak róla, sok riportot készítettek vele, állami iskolában oktatott nagyon elhivatottan. Sajnos nem mindenki osztotta a lelkesedését, voltak is szakmai konfliktusok. Idővel még őt is többszöri nekifutásra, de sikerült elcsábítani egy Waldorf iskolába.