Mi lenne ha kiderűlne, a barátod, párod fideszes?

Csak néhány választ olvastam el, és a kérdezőt. Ezek alapján arra jutottam, hogy kamukérdés, és sok a kamuválasz is.

Nyilván vannak szélsőségesek mindkét oldalról, de nem hiszem el az autóban a gázspayzős sztorit, már csak azért sem, mert abból bizony mindenki kapott volna.

Én baloldali zöld vagyok, és ezzel együtt volt nagyon fideszes barátom. Néha veszekedtünk egy kicsit, ha a politika szóba került, de egyáltalán nem ment a barátságunk rovására. Más kérdés, hogy idővel eltávolodtunk egymástól (nem politikai, hanem emberi dolgokban) és így a barátság is egyre gyengébb lett. Ráadásul egyre jobban benácult, szidta a zsidókat, amit nehezen fogadtam, de még elviseltem, aztán jött egy olyan konkrét helyzet, hogy egy barátnőjével ketten lökték az elvakult balos gyűlöletüket, és igen, itt lezártam a barátságot.

Közben a vak fideszes barátomból szerintem már fideszkritikus lett: egyetlen politikai posztot láttam az oldalán, az egy fidesz-kritikus cikk volt.

Amikor lezártuk a barátságot, Gyurcsány volt hatalmon, de még 2006 előtti események előtt.

Ami pikáns volt:

- Szidta az adózási rendszert, de ő maga többnyire feketén dolgozott.

- rengeteg pályázaton vett részt, amit civil szervezettel vett fel, és ebből is kaszált nem keveset, na Orbán ebbe is beletaposott.

- az ÁFA emelést sem tudta kikerülni.

Na mindegy, megszakadt a barátság, de annyiban, hogy ő zsidózott, és mondták a komcsis hülyeséget, aminek a fele se volt igaz, és én meg rájuk hagytam, és nem kerestem többet, és ő se engem. Talán ha keresett volna, akkor tovább tartottuk volna a kapcsolatot, de így felejtős lett.

Szóval ilyen sztori minden irányban vannak, a barátságunk több kormányváltást kibírt, de mint mondtam, más okból távolodtunk el egymástól.

Az egyik bátyám megrögzött fideszes a családjával együtt, a felesége családjától vette át a hülyeséget, és olyan agymosáson ment keresztül, hogy ha olykor vitatkozom vele, akkor szinte szóról szóra, szinte ugyanazokkal a hangsúllyal, de ugyanazokat az érveket mondja, amiket korábban a fideszes nyilatkozatban már korábban láttam, tehát személyiségét teljesen feladva természetesen fenntartások nélkül azonosul velük és adja tovább. Persze harmadik mondatban önellentmondásba keveredik szegény, ha vitázunk, de hát az nem számít.

Megtanultam, hogy a családi béke többet ér, mint a veszekedés. Meggyőzni úgyse fogom, hogy pártoljon el a Fidesztől, nem azon az egy szavazaton múlik, viszont a boldogság, a lelki béke fontosabb. A rokonok, barátok többet érnek, mint egy szavazat. És már nem hozom szóba a politikát. Ebben "nagyvonalú" voltam. Korábban nagy mellénnyel volt, hogy hogy leveri Tarlós majd Karácsonyt, még a választások előtti héten is mondogatta, hogy hány százalékkal erősebb Tarlós, én meg mutattam neki más statisztikát, amin jól meglepődött. A választástól kezdve pedig egyetlen szó nem esett közöttünk a politikáról, nem mondtam olyat, hogy ugye, megmondtam stb.

A korábbi barátomnak, bár már nem tartjuk a kapcsolatot, mégis küldtem neki egy cikket, az egyik egy számára hasznos önkormányzati pályázatról szólt, (az 1. kerületben lakik, ahol V. Naszályi Márta lett polgármester), a másik meg egy interjú a polgármesterrel, ami részben a Fidezses előd politikáját, munkáját jellemzi, részben a saját eddigi munkáját, részben pedig a terveit sorolja fel, de nem ömlesztek rá szart, egyetlen beszólás sem volt.

Volt viszont egy közös érdekcsoportról szóló levelezőcsoportunk, ahova viszont igenis nyomom, hogy a Fidesz milyen érdeksérelmeket csinál, és hogy az ellenzéki pártoknak mi erről az állásfoglalásuk.

#31-es vagyok

Ja és van egy volt kollégám, aki jobbikos aktivista, és teljesen jóban vagyok vele, ha aktivistáskodása közben meglátom, akkor is odamegyek hozzá, köszönök neki, váltok vele pár normális szót, hogy jó lenne valamikor sörözni egyet... (mert tényleg szívesen dumálnék vele, mert mindig is rendes rác volt, még ha egy kicsit egyszerű is). Nagyon is jól ismeri az én politikai nézeteimet, és ő is tiszteletben tartja azt. Egyszer láttam, hogy késő este szenved a társasházunkban a szórólapozással, vagy valami ilyesmivel, vagy hogy be akar jutni, és felajánlottam a segítségemet, hogy hamarabb lehessen a családjával.

Egyébként meg nem tudom, mit kell úgy görcsölni, mindannyian hazaszeretetből politizálunk, csak abban tér el a véleményünk, hogy azt ki érvényesíti a legjobban.

Az ISMERETTSÉGI KÖRÖMBEN egy megátalkodott fideszesről vagy más politikai nézetűről beleértve a sajátomét is nem tudok, aki úgy kel fel, hogy na ma jól elárulom a hazámat, mert úgy utálom! Vagy azért csinálna kulimunkát a kampányban, mert úgy utálná ezt az országot. (Erről a srácról is tudom, hogy nem tagadná le ha lenne valami picike reménye is, hogy kapna bármit is, mint mondottam elég egyszerű, és ebben az őszintesége is benne van.)

Továbbra is #31

A bátyámmal meg az volt inkább a bajom, hogy az irritált, hogy amúgy egy intelligens ember agyát hogy moshatták meg ennyire.

Pl. ment a vita azon, hogy milyen jó lesz majd, hogy a háromgyerekes anyukáknak nem kell SZJA-t fizetni, meg hogy milyen jó a családi adóvisszatérítés, ami régen bezzeg nem volt, erre mondtam én, hogy valóban régen más volt, viszont akinek kicsit is szerényebb volt a jövedelme, annak alig kellett adót fizetnie a kétkulcsos adó idején.

Persze jött, hogy hát ez hazugság, és hülye vagyok, mert magasabb volt az alsó kulcs, mint amennyi most az egykulcsos, aztán kiderült hogy megfeledkezett arról, hogy a minimálbért sújtó szja 100%-ban visszaigényelhető volt, és az az összeg a kicsit magasabb keresetűeknek is visszaigényelhető volt, csak a jövedelem mértékével arányosan csökkent.