Fognak még tüntetni az emberek az embertelen túlóratörvény ellen, amit egy éve vezettek be?

"A dolgozóknak erre semmi ráhatásuk."

Hogyne lenne!

Továbbra sem kötelező a túlórázás, csak éppen nem tilos immár azon a határon felül, amely eddig tiltva volt.

A kettő összefügg.

Olyan helyen, ahol három műszak van, az egyik dolgozó kiesése esetén, például betegség, vagy kilépés jelentkezésekor a másik kettőnek azonnal prolongálva van a 12 órás műszak, hiszen a termelés erre épül - a nap 24 órájára.

Csakhogy az új belépőt nem lehet azonnal kitenni dolgozni, hiszen be kell tanulnia az eljárásba, a hatékony működtetésre, így gyakorlatilag nem lehet hasznát venni, de fizetni kell a számára jelentkező terheket az adóztató állam felé, meg a betanulása alatt azt a munkabért, ami semmi hasznot nem hoz, mert többnyire a délelőttös mellet csak asszisztál a gyártáshoz, amíg a másik kettő nyomja az ipart, keresi a pénzt mind magának, mind a cégnek, mind az államnak, ami a nyereség, a társasági adó és a jövedelemadó formájában jelentkezik, plusz a klasszikus adóformákon kívül egyebekben, mint például a tb, vagy a nyugdíjellátás előre befizetése.

Ezzel egyenértékű az a törekvés hogy a költségek csökkentésére, ami a megrendelések csökkentésével egyenesen arányosnak kell lennie, elbocsátanak embereket és a két műszakra áttérés közben azt a felmerülő munkaerő-hiányt esetleg ideiglenes túlmunkával biztosítják, ami közben még felmerülhet, annak ellenére, hogy ez mind a munkavállaló, mind a munkáltató felé megnöveli a költségeket,összességében mégis kompromisszumos megoldást jelent, mert a már bevállalt szerződések teljesíthetők ezáltal, így nem keletkeznek plusz költségek, mint például a kötbér és nincs presztízs-veszteség sem, a csúszó határidőkkel, de elmondható, hogy ez még a multinacionális cégeknél is csak szükségmegoldásként jelentkezhet, mivel a túlórák jelentkező költségei komolyan megnövelik a kifizetendő bér és adóvonzatokat, így csak rendkívüli esetekben van létjogosultságuk, de akkor életmentő lehet a cég érdekében, amelynek nyereségessége a dolgozó érdeke is, mert veszteséges munkavégzés olyan problémákat vet fel, amivel egy idő után biztosan elvesztheti munkahelyét, ezért egy dolgozónak alapvető érdeke a cége prosperitásának fenntartása.

Nyilvánvalónak kellene, vagy kellett volna lennie, hogy olyan helyzetben lévő cég, amelynek a gyártási rendszerében nincs semmilyen változás, ott semmi értelme túlórákat bevezetni, legalább is általános szinten, mert a túlórák alaposan megnövelik a költségeket, amelyek elviselése csak rendkívül indokolt esetben, a (lényegében megváltozott körülmények miatt) a működőképesség érdekében tolerálhatók.

Azt is látni kell, hogy azokon a helyeken, ahol szükségmegoldásként ideiglenesen mégis alkalmaznak túlórát, ott figyelembe veszik a túlmunka alatt csökkenő munkateljesítményt és hatékonyságot, ami fáradtságból adódik, a növekvő költségeket és ennek vonzataként természetes érdekük annak megszüntetése, normalizálása.

Ez az oka, hogy viszonylag kevés embert érint a túlmunka növekedésének az áldása, vagy a réme.

#7

Nagyon szépen leírtad, csak azt nem vetted figyelembe, hogy a túlórakereten belüli plusz munkavégzés nem túlmunka. Bármelyik cég megteheti, hogy egy hónapban folyamatsan 30 napot dolgoztatja a munkavállalót, utána pedig tömbösítve adja ki a szabadnapokat (szombat-vasárnap). Erről szól a munkaidőkeret.

A munkaidőkeretben végzett túlóra pótlékait pedig ráérnek 36 hónapon belül bármikor kifizetni, tehát akár a 35 hónap múlva is az esedékes bérrel együtt történő rendes utalással!

Azért nincsenek tüntetések, mert kevés cég alkalmazza a túlóratörvényt. De a lehetőségük megvan rá.