Mit szóltok a transzneműek életét ellehetetlenítő törvényjavaslat elfogadáshoz?

#58 Demagóg vagy. Mindenki arra költi a pénzét, amire akarja. Eddig csak a magad adóját féltetted, most már a transzneműek zsebébe is belekotornál? Amúgy meg Afrikában kicsit több a gond annál, mint hogy nincs pénz kenyérre...

#59 Aki átműtteti magát, az a maga kedvéért teszi, és jó esetben a családja és a barátai ki fognak állni mellette. Nem előlük akarja titkolni. Én értem, hogy rettegsz attól, hogy te vagy valaki, aki közel áll hozzád egy ágyba keveredik egy transzneművel, de ha a másik fél nem őszinte veled, akkor azt akkor sem fogod megtudni, ha a ridiküljében lapuló személyiben férfinak van feltüntetve. Vagy te szex előtt mindig kérsz igazolványt?

Nem érted miért akarja eltitkolni azt, hogy megváltoztatta a nemét? Most komolyan? Olvasd végig akár ezt, akár egy korábbi kérdést a témában és az arra adott válaszokat, és megérted! Mert durván előítéletesek az emberek, és atrocitásoknak lenne kitéve. Ha verbálisan, akkor verbálisan, de simán el tudom képzelni, hogy valami gyökér még a fizikai erőszaktól sem riadna vissza. Meg kellene hagyni nekik a jogot, hogy azzal közöljék ezt a kétségkívül a magánéletük körébe tartozó dolgot, akivel szeretnék.

Lehet újra lepontozni...

"Látszik, hogy ki operálta át magát és nem. Már az arcán is."

A transzneműek nem műttetik meg az arcukat. Csak a mellüket és a nemi szervüket szokták. Ezek közül egyiket se mutogatod határátkelésnél. Igen, arcon is lehet plasztikai műtétet végeztetni, de annak semmi köze a transzneműséghez. A transzneműek arca nem műtve van, hanem a hormonkészítmények miatt változik meg, és ez általában egyáltalán nem feltűnő, ha nem láttad még korábban az adott személyt.

"Akkor viszont az arca ugyanúgy férfi marad a nőnek meg nő."

Egyáltalán nem. A női hormonoktól nőiesek lesznek a vonásaik, a férfi hormonoktól pedig férfiasok. A testalkatuk, a testszőrzetük és a hangjuk is teljesen megváltozik a hormonok hatására, és egyáltalán nem érezhető rajtuk, hogy nem természetes úton ilyenek. Javaslom, hogy kicsit olvass utána a transz hormonterápiának okoskodás előtt, mert látszik, hogy fogalmad sincs, hogy működik!

"Hát pedig még sem olyan lesz, mint ahogy Te leírod."

Ultimate kétéves gyerek szintű érvelés: "decsakazérse!" Gratulálok.

Történetesen én magam is használtam tesztoszteront. Youtube-on rengeteg transznemű videós van, akikről nem mondanád meg, hogy azok, ha nem tudnád róluk. A való életben pedig egy csomó ember járkál az utcán, akik transzneműek és hormonokat használnak, de te nem tudod róluk, mert ránézésre nem látszik rajtuk.

A szexuális zavarok gyökere mind a gyermekkorban kereshető. És minél korábban kezdődik a gyerek életében valami később érthetetlen, megmagyarázhatatlan hatás, annál nehezebb-bonyolultabb-hosszabb még kideríteni is, nemhogy megpróbálni helyretenni.

40-39 és mások.

Az ember lelke a lényege, persze, hogy az a legsérülékenyebb része is. Ha megsérül, esetleg örök ápolásra szorul, nem lehet magára hagyni.

Voltak felmérések/kutatások pl. a bezártságérzésre is. És akik tudtak infót szereni, kiderült, hogy elhúzódó vagy hosszas szülésben születtek. Akik úgymond terápiával kezeltették a bezártságtól való félelmüket, mégis beszámoltak olyanról, hogy adott helyzetbe kerülve, legalább egy ideig úrrá lett rajtuk, amíg nem jutott eszükbe kontrollálni.

De az ilyen kutatások rengeteg pénzbe-időbe kerülnek, és még klausztrofóbia esetén is nehéz elég népes mintát találni. Akikről még bizonyosan tudhatók a körülmények a születésüknél is.

El lehet képzelni, hogy mi történhet egy gyerekkel, amíg/amitől a lelkében kialakul, hogy én akkor inkább nem leszek olyan, mint amilyen vagyok. És ösztönösen menekül valami másba, mint ami ő maga. Lehet ez homoszexualitás, transzneműség, vagy más. És ott vannak azok, akik már emlékeznek rá, hogy mi történt velük, amikor -úgy gondolták-, hogy valami mássá, pl. biszexszé váltak. Akkora trauma ez még egy kamasznak is, hogy évekig eltemeti az emlékezetében. Aztán 30 évesen valami előhozza, és akkor fordul szakemberhez.

Bele lehet gondolni, hogy egy kisgyermek, sőt csecsemő, aki nemhogy nem emlékezik, de még ha igen, akkor se tudja szavakba önteni, mivel áll szemben felnőtté válva, amikor fel akarja deríteni a problémái okát.

Sajnos már nem is maradnak a családok egyhelyben, hogy a falu tudjon vagy legalább sejtsen valamit. Elég arrébb költözni és már esetleg örök titok marad a családbeli vagy az iskolában elszenvedett zaklatás.

Azaz könnyebb a zaklatóknak. És több zaklatott az eredmény.

És a bizonyos helyzetben élve a gyerekbe is beleéghet valami stokholm szindrómaféle dolog, hogy nekem ez így jó, ilyennek születtem.

Beszélni kell róla, akár a születési nem beírása kapcsán. Nem szabad titkolózni, vállalni kell, még ha nehéz is.