"Magyar az, akinek fáj Trianon." - Egyetértesz ezzel?

Nem.

Nekem nem fáj Trianon, mégis magyar vagyok.

NEM, akinek "fáj Trianon", az lemaradt a történelemben, és a ma helyett 100 évvel ezelötti dolgokon siránkozik értelmetlenül.

Ha ezek a "nagymagyarok" a hisztizés helyett inkább a mai világban tennének valamit, korszerü valamit, az országért, nem itt állna, ahol ma.

Egyet! És itt nem a folyamatos revizionista törekvésekről van szó, de elfelejteni, ingorálni nem kellene a témát.

Nyilván a feljebbi két térdelésző, béelemm-sikítozónak nem, de akkor miért foglalkoznak ezzel a témával?

Ez nagyon sok ideig így volt az elszakított életek és a gazdasági összeomlás miatt is, de manapság... eljárt az idő. Sem itt, sem a határ túloldalán nincs olyan, akinek valamilyen köze lehet ehhez, vagy bármilyen traumát okozna neki. Talán még a nagyon öregek emlékeznek arra a pár évre, amikor a bécsi döntésekkor együtt volt a nép, de aztán újra családok szakadtak szét... Ez fájhat.

Szóval manapság ez már nem lehet téma. A határon túli magyaroknak tény, hogy meg kell küzdeniük a jogaikért, kisebbségben vannak, ami nem egyszerű, de a jelenleginél jobban nem igazán tudjuk őket támogatni már az önrendelkezésük ügyében. Nekik kellene többet tenniük, ha akarnak valamit... Én nem akarhatom helyettük azt, amiért nem tesznek. Szóval az, ami nekik ott van, az már nem trianon, hanem az azóta ottlevő generációk tehetetlensége. Rendszerváltás óta erősebben elindulhattak volna ezek a törekvések, amióta pedig EU tagok is vagyunk a külhoniak többségével, méginkább meg lett volna a helye az autonómia kiharcolásának.

Nekem inkább az fáj, hogy ezek a külhoni honfitársaim ennyire töketlenek, megalkuvóak, beszariak.

#5 "Érdekes módon, akik szerint felejteni kellene Trianont, azok a zsidóknak nem merik megmondani,hogy hagyják már a Holokausztot, régen volt, ne siránkozzanak."

Ahogy most meg ott hisztiznek és döntögetik a szobrokat azokkal, akik a 200 évvel ezelőtti rabszolgatartáson nem tudnak túllépni.