A pedagógusok betanított szellemi dolgozók valójában?

A betanított alatt bizonyára azt értette a kérdező, hogy itthon eléggé meg van kötve a pedagógusok keze és a NAT nem sok szabadságot hagy nekik, pedig a rugalmasság elengedhetetlen lenne.

Az is igaz, hogy itthon a pedagógusképzés elég alacsony színvonalú; hiába tanulnak öt évig pszichológiát, pedagógiát és egyebeket, ezek csak bemagolandó tárgyak és nincs gyakorlati hasznuk (legalábbis az én időmben így volt, kíváncsi lennék frissebb tapasztalatokra).

De a pedagógus szakma természetesen nem alacsony színvonalú szellemi szakma, ideális esetben komoly szellemi kihívás minden diákhoz a megfelelő módszertant kiválasztani és alkalmazni.

Nem ezt írtam, csak úgy mondom :)

Én amúgy azt hiszem, négy félév pszichológiám volt, nem mintha lett volna bármi haszna.

Nem akarom nagyon lehúzni a képzést, mert nem mostanában végeztem, szóval lehet, hogy már jobban csinálják, de az én időmben valóban csak bemagolni kellett az anyagot és nem alkalmaztuk gyakorlatban. A pedagógiai tárgyakkal szintén ez volt.

Úgy mentünk gyakorlatra, hogy senki nem tudta, mit kellene csinálni, aztán belejöttünk vagy nem. Én nem, ezért nem is lettem tanár. Utólag nem bánom :D

Én pályaelhagyó tanár vagyok. Több okból hagytam ott, a fizetés csak az egyik volt. Azóta több helyen is dolgoztam irodában, és őszintén mondom, hogy a tanítás volt az a hely, ahol valóban használni tudtam az agyamat. Még úgy is, hogy egy viszonylag gyenge iskolában tanítottam.

Én is még 2000 környékén végeztem egy jó nevű egyetemen, és csak azt tudom ismételni, amit előttem is leírtak, hogy a képzés az pocsék volt. Azt mondták, ez nem tanárképzés, hanem bölcsészettudományi kar, és ezért ők nem is nézték, hogy mi a tananyag az iskolákban. Felesleges dolgokat tanultunk nagyon részletesen, ami még a legelitebb középiskolában sem tananyag sehol. Ez még nem is lett volna baj, de úgy éreztem, hogy elvesztünk a részletekben. Az volt az alap, hogy a középiskolás tananyagot azt tudod, azzal nem is nagyon foglalkoztunk, a tanszék tanárainak a kutatómunkáiból voltak szemináriumok, pl. Vörösmarty korai drámái. Kit érdekel? Azon kívül, aki ezt kutatja, az iskolákban max. elmondják, hogy írt ilyeneket is, és pont. Persze szigorlaton tudni kellett mindent, de azért az nem volt valami mély tudás. Szakmódszertan 0. Egy félév volt, ami abból állt, hogy egy néni elhaló hangon felolvasott az Irodalomtanítás című folyóiratból. Majdnem belehaltam, de tanulni semmit nem tanultam belőle.

Pszichológia 3 félév volt, ahol babalélektant tanultunk, Oidipusz-komlexus, meg ilyenek. A kamaszok, akikkel foglalkozni fog egy ilyen tanár, szóba sem kerültek. Pedagógiából tanmenet készítés, ami biztos nagyon hasznos, de önmagában semmire sem elég.

Utolsó félévben volt tantermi oktatás, ami hasznos volt, de nagyon kevés.

Természettudományos szakos ismerőseimtől ugyanezt hallottam. Pl. kémia-biológia szakon latinul tudni mindent, minek? Aztán sorra hagyták ott a hallgatók a képzést, mert nem bírták.

Amikor bekerültem tanítani gyakorlatilag a saját bőrömön kellett megtapasztalni, hogy mit hogyan kell magyarázni, mit értenek a gyerekek és mit nem. 4-5 év alatt belejön az ember, az igaz, de ez emberfüggő is. Milyen a személyiséged, neked voltak-e jó tanáraid. Az egyetem ebben nem sok segítséget adott.

Nem tudom más egyetemeken milyen volt a képzés, és azóta változott-e, de gyanítom nem.

Nekem nagyon nagy kihívás volt a tanítás, és szerettem is, de ilyen társadalmi és anyagi megbecsülés mellett nem voltam hajlandó 5 évnél tovább csinálni.