Mennyi az esélye hogy 2-3 évtizeden belül Erdély magyar etnikumú föld lesz?

#10:

Igen, ahogy a Szózat mondja: "Itt élned, halnod kell.". Emiatt úgy fogom tanítani a gyermekeimet, hogy a nagyobb jó érdekében megéri áldozatot hozni, megéri itt maradni, megéri küzdeni. A románok sem azzal szerezték meg Erdélyt, hogy kivándoroltak a Regátba, hanem azzal, hogy itt maradtak és szaporodtak.

#13

Nem létezik nagyobb jó. Ez csak egy vallásos hülyeség, ami túlságosan elterjedt.

És nem, nem éri meg.

Egyébként ez a szüljük tele Magyarországot vagy Erdélyt nem túl sikeres, ha sikeres lenne a magyar néplélekben ez a kampány, most akkor Vajdaság is magyar többségű lenne, kb mint úgy mint Koszovó albán többségével, de most onnan is lelépnek sokan, már nem éri el a 2 milliót a lakossága és szerbek, albánok mennek el vegyesen nyugatabbra..

Amúgy ennek az-az oka, hogy egyrészt Ratkó-Annával tényleg sok gyerek született meg (1950-56), még olyan is, akit nem terveztek és utána még született egy népessebb generáció (1970-79).

Mondjuk magam példájából kiindulva anyám nem a Ratkó törvények miatt született meg, hanem azért mert a nagyapám 3 évre szovjet hadifogságba került és bár volt 2 gyereke akik 1940-ben született nővére, és 1941-ben a bátyja látta meg a napvilágot, de nem láthatta lényegében őket felnőn, így terveztek egy 3. gyermeket akit láthat felcseperedni. Nagyanyámnak valami okból azt mondta az orvos, hogy már nem is lesz gyereke, de lett így született meg édesanyám 1953-ban. Amúgy kései gyermek volt, mert nagyapám már 38 volt, nagyanyám 34.

Édesapám lengyel volt, ő 1949-ben születt meg, és ő is részben késői gyermek volt mert az apja akkor volt 38, az anyja akkor volt 23, de már 3 évvel ezelőtt 1946-ban megszületett a bátyja, utána 1951-ben, és 53-ban megszülettek a húgai.

Érdekes mód, anyámnak nővérének 4 leány gyermeke, akik szinte egymás után jöttek a világra a 60-as években, 63, 64, 65, majd az utolsó gyermekük, 70-es években... már vannak ott unokák, dédunokák is.

Édesanyámnak már nem jött össze ilyen könnyen. Csípőficammal született, gyermekbénuláson is átesett és erős menstruációs görcsei voltak. Bár 1975-ben házasodott össze apámmal, de az első komolyabb (1980) terhessége lényegében koraszüléssel végződött 4.5 hónaposan aki egy kislány lett volna. 1982, 84, 86-ban meg a báryáim születettek, utána jöttem világra én 1991-ben. Nálunk nincsenek még unokák, az én esetemben még jóval bonyolultabb is mert meleg vagyok.

Egyébként nem csak a bátyáimon múlt a gyermekvállalás témája. Így ahogy látom vannak olyan nők ma Magyarországon akik eléggé hedonisták, és abszolút nem fér belük 14 évnyi kapcsolat után se a gyermek, aztán a férfi menekül jobb esetben egy ilyen kapcsolatból.

Mondjuk véleményem szerint erőszakkal nem lehet rá tukmálni egy nőre az anyaságot és gyerek témát, mert azt a gyerek fogja megsínyleni, akiből rosszabb esetben egy lelkibeteg felnőtt lesz..

Anyám bátyja azért esik ki a történetből mert ő is mozgásszervi problémával küzdött és ezt próbálták helyreállítani viszont egy rossz altatógáz miatt károsodott az agya, de nem lehet tudni biztosan. Így ő kiesett gyermekvállalásból.

Apám egyik húga szintén vénlány lett, a bátyja 1 leányt vállalt, akitől van 2 lányunokája és 1 dédunokája. Apám másik húgának van 1 lánya és 1 unokája..

#14: Mindig van egy nagyobb jó, amiért megéri áldozatot hozni, legalább is én így gondolom. Egy szóval sem ítélem meg azokat, akik kiköltöztek Magyarországra, rengeteg ismerősöm megtette, köztük az egyik testvérem is. Az ő döntésük volt, én elfogadtam, mást amúgy sem tehettem, de én gondolkozhatom úgy, hogy az itt maradottak fogják meghatározni Erdély jövőjét, az itt maradó románok és az itt maradó magyarok. Ha több magyar él itt, több magyar marad itt mint román, akkor Erdély előbb-utóbb vissza fog kerülni, és ez sokkal fontosabb mint az, hogy én 500 000 forintot keresek vagy 2200 lejt, sokkal fontosabb mint az én vagy a gyermekeim jövője.

Ha a török időben úgy gondolkoztak volna a magyarok, hogy vándoroljanak ki a budai pasaságból Erdélybe vagy a Habsburg-Magyarországra, akkor valószínűleg már nem is lenne országunk, de mivel ott maradtak, bízva abban, hogy a török uralom nem egy örök probléma, rövidesen felszabadult, és az a terület lett a jelenlegi Magyarország. Ha akkoriban a románok úgy gondolkoztak volna, hogy nem éri meg Erdélybe költözni, családot alapítani, mert sokkal jobban megéri kivándorolni Bécsbe, akkor most nem lenne nagy Románia. Erdély megéri ezt a kis áldozatot, és ez magyarként a legfőbb jó.

A cikkben szereplő Dan Tanasa abból az alapvetésből indul ki, hogy szerinte valójában a Székelyföld is román többségű volt valamikor, de az erőltetett magyarosítás kitartott még Erdély Romániához való csatolása után is és mai napig zajlik. Abban mondjuk igaza van, hogy a Székelyföldön élő románok száma tényleg stagnál, csak ennek a valóságban nem azok az okai, amiket Tanasa állít.

A kérdés egyébként egész Erdélyre vonatkozott itt, aminek a Székelyföld csak egy apró szelete. Nem lesz magyar többségú, legalábbis "belátható időn belül" biztosan nem, és ahogy itt írták előttem tán többen is, hamarabb lesz cigány többségű, mint magyar.

A "szüljük tele" dologról meg csak annyit, hogy a magyarok száma még az anyaországban is csökken, nemhogy a határon túl ahol különböző mértékű asszimiliáció is zajlik.