Miért nem népszerűsítik jobban itthon a házi kiskertek, vetenényesek jelentőségét ilyen élelmiszerárak mellett?

Nyilván az lenne a legjobb, ha mindenki leválasztana egy 100 nm-es vetenényest a kertjében, de megvannak a kifogások, oké, akkor nézzünk egyszerűbb példát:

Egy 3X3 méteres terület nem nagy, de elfér rajta 4 tő folytontermő paradicsom, 4 tő paprika, 2 tő cukkini, a növények közé egy-egy sor zeller és kapor. A vetevetenényestményes szélére két karó közé ki lehet feszíteni egy hálót, és 4-5 tő uborkát felfuttatni rajta.

Ennyi, ez 9 nm, kb. heti 2-3X10 perc elegendő a gondozásához, és olyan növények vannak benne, amit a többség szeret, és ami júniustól kb. október végéig folyamatosan terem, bőven, ellátva egy 4 fős családot. A levágott gyeppel mulcsolni lehet a földet, hogy kevésbé gazosodjon és ritkábban kelljen locsolni.

Ez pénzösszegben is minimális, piacon 250-300 forintért lehet venni egy paradicsompalántát, annyira szerintem idén nyáron már fél kiló paradicsomot nem fog megvenni az ember. Cukkini, ubokát helyben is lehet vetni, 400 forintos vetőmag csomag kitart 3-4 évig.

Ha mindenki, de tényleg minden kertes házas csak ennyit megtermelne otthon magának, már le lehetne nyomni ennek a pár terméknek az árát, vagy eladni külföldi exportra, lehetne a felszabadult területeken más termelni...

Miért nem ezt népszerűsíti a kormány? Az emberek vajon még ilyen minimális erőfeszítésre is képtelenek a sírás mellett?