Nulla stressztűrő képességgel, 180 ezres nettó fizetésből mégis mi a túrót kezdjek?

7#

Én gépésznek tanultam. A szakmai tárgyak, meg az ahhoz tartozó matek ment is, érdekelt. Külön matematikaiból viszonz az algebrát nyomták keményen, csak bukdácsoltam. Magyarból pedig a hülye esszékkel meg elemzésekkel kínoztak. Elsőbe volt egy ilyen nyelvi előkészítő tanfolyam is, de sajnos szavak szintjén kívül nem ragadt rám semmi. Nem értettem a nyelvtani szabályokat, összefüggéseket stb. Az angol tudásom tulajdonképpen megegyezik anyáméval, aki soha nem tanult angolt. Aztán persze muszájból ott kellett hagynom idejekorán az iskolát, tehát lényegtelen.

16#

Ha 20-ra nem is, de néhány helyre adtam már be jelentkezést az évek során. Vagy vissza se szóltak, vagy olyan körülményes lenne a bejárás hogy inkább hanyagoltam. Nem várható el, hogy eljöjjenek értem a világ végére. Egyébként a mostani és az előző munkahelyemre is csak ismerős révén jutottam be. Az egyetlen megoldás valóban külföld lenne, de nem tudom van e hozzá kellő humorérzékem. Szokták ezt így mondani errefelé. A sok vegetációs év azért sem volt szerencsés, mert egyre nagyobb a puttony a hátamon. Nem tudnék nyugodtan elmenni messzebbre, hosszabb időre itthonról.

18#

Nekem a társadalmi nyomásból van elegem igazából. Amikor olyanok oktatnak akik hozzám képest ezüstkanállal a szájukban születtek(majdnem mindenki). Házmestertempó, vagy nem is tudom minek nevezzem. Ha pedig el akarod magyarázni a dolgokat, vagy nevezzük nyavajgásnak, akkor pedig nem érdekli őket. Magamtól nem szoktam magyarázkodni. Amikor ki akarják húzni belőlem, akkor is legtöbbször csak odaszúrok valami olyat, amin aztán besértődnek.