Akik attól félnek, hogy ha a gyerekük meglát egy meleg embert, akkor meleg akar majd lenni ő is, azok nem félnek attól, hogy ha a gyerekük meglát pl. egy vak embert, akkor vak akar majd lenni ő is?

#61: "Szerintem a többséget zavarja"

A többséget nem zavarja. Ha zavarná, azt megéreznék a filmkészítők is.

"A többséget nem zavarja. Ha zavarná, azt megéreznék a filmkészítők is."

érzik is, az összes érzékenyítő témájú film gazdaságilag egy katasztrófa

És töröltettétek a hozzászólásaimat. Liberális vitakultúra. Gratulálok.

Buznyákok...

Kétféle csoport vitázik itt az LMBTQ szimpatizánsokkal:

Azt az álláspontot képviselők, akik utálják, megvetik, üldözendőnek tartják MAGÁT AZ LMBTQ EMBERT. Ez az álláspont primitív, elítélendő. Ezek az emberek ugyanúgy kisebbségben vannak a társadalomban, ahogy az LMBTQ emberek is.

A másik, a társadalom legnagyobb részét kitevő csoport viszont azon az állásponton van, hogy LMBTQ embernek lenni egy állapot, amiről az illető nem tehet, ezért őt bántani nem helyes. De ez az állapot nem normális, hanem betegség. Genetikai örökség, vagy valamikor az illető méhen belüli fejlődése során félrement valami. Orvosi könyvekben utána lehet nézni, mi minden félremehet, aminek az lesz a következménye, hogy az illető nemi identitása sérül! Utóbbi főleg a transzneműeknél van így, a homoszexualitás talán inkább genetikai komponensű.

Transzneműeket abban kellene segíteni, hogy a lehető legjobban hasonlítsanak arra a nemre, amelyikhez leginkább tartozónak bizonyulnak, nem, nem saját bemondás!, hanem alapos orvosi-pszichológiai vizsgálatok alapján. Természetesen nem követendő állapot ez, senki sem kívánná a szerettének, hogy ilyen felemás állapotban leledzzen, ezért természetellenes ezt az állapotot normálisnak beállítva hirdetni.

A homoszexualitással pedig az a helyzet, mint a legtöbb öröklött rendellenesség esetén: a kialakulást a genetikai tényezők mellett környezeti hatások is befolyásolják. Lehet vitázni rajta, hogy milyen mértékben, de a környezeti hatást tagadni nem lehet. Ebből adódik, hogy ezt az állapotot sem kell követendőnek beállítani, reklámozni, mutogatni, mert az a bizonytalanokat a homoszexualitás irányába billentheti, de még az amúgy heteroszexuális tiniket is ráviheti arra, hogy kipróbálják, aztán később (mivel ők valójában heterók), majd egész életükben szégyenkeznek miatta.

A vaksággal való párhuzam azért állja meg a helyét, mert mindkét esetben rendelleneségről van szó, amiért jóérzésű, intelligens ember nem ítél el őket. De csak egy őrült kívánná ezt az állapotot bárkinek is. Viszont, ahogy a születetten vak ember, noha tudja, hogy ő más, mint a többiek, de neki a saját állapota normális, mert nem ismer mást, úgy hiszik ezt magukról a homoszexuálisok is. Az azonban különbség, hogy a vakság komoly akadályokat támaszt a mindennapi életvitelben, míg a homoszexualitás nem. Ezért, míg a vakság esetében törekedni kell annak meggyógyítására, a homokos embert nem kell ezzel piszkálni, ha ő jól érzi magát így.

De azt tudomásul kell venniük, hogy állapotuk azért mégis háttérbe szorítja őket bizonyos esetekben, pl. ha gyermeket akarnak örökbe fogadni. Nem kell tiltani, de természetes, hogy egy mindenben egyenértékű hetero pár előnyt élvez velük szemben (a gyermek érdekében, és itt visszautalnék a korábbiakra, a nevelés hatásáról a homoszexualitás kialakulásában). És ez nem jogi, hanem állapotbeli különbség, ahogy hiába mondjuk ki törvényileg, hogy szabad iskolaválasztás van, ha valaki botfülűnek született, nem fogják felvenni a Zeneakadémiára.

Az LMBTQ mozgalom az indulásakor még valószínűleg jót akart. De aztán rátelepedett a politika, és ma már egyáltalán nem jó irányba megy. Meggyőződésem, hogy többet árt az LMBTQ embereknek, mint használ.

Lehet, hogy idővel egyre többen fogják normális állapotnak tartani az ilyen szexuális devianciákat, de az csak a mozgalom által keltett "divat" hatása lesz, ez jól megfigyelhető abban a jelenségben, hogy a fiatalok között többen vannak, akik egészségesnek tartják ezeket a dolgokat, mert a csapból is azt hallják, hogy így van, és nekik még most van alakulófélben a világnézetük. Nem véletlenül próbálkoznak ezek a mozgalmárok már minél fiatalabb életkorban elérni őket. És, mint tudjuk, a nyájszellem működik a fiatalok között (is), mivel manapság, főleg a fiatalok által figyelemmel kísért nyugati társadalmakban, ez a nézet az elvárás, a "divat", hát azok, akik másképp vélekednek, inkább hallgatnak.

Ám, nem véletlen a kifejezés: "a csendes többség". A többség még mindig azt gondolja, hogy "az apa férfi, az anya nő". És ez nem is fog egyhamar és tartósan megváltozni.

Jelenkori világunk paródiája, hogy ezt alkotmányba kellett foglalni.