Mit gondoltok a nézeteimről és politikához való hozzáállásomról?

Sokáig liberálisnak vallottam magam mind gazdaságilag, mind társadalmilag. Idővel azonban a szociálliberalizmus felé fordultam.

Fontosnak tartottam a közéletben való aktív részvételt, ami az esetemben (sajnos) kimerült a választásokon történő részvételben.

A magyar kormánnyal szemben pedig rendkívül kritikus voltam, majd eljutottam a kereszténydemokrata és konzervatív nézetek teljes megvetéséig.

A tavalyi választások után viszont teljesen közömbös lettem a politikával és közélettel szemben.

Mostanra így gondolkodom az ideológiákról és a politikáról.

- Elutasítom az ideológiai központú gondolkodást. Azt vallom, hogy aki elhivatottan követ egy ideológiát az előbb utóbb nem az adott társadalomért, a hazájának és a világnak a jobbá tételéért fog tenni, hanem az eszmét, és az azt valló politikai erőket fogja szolgálni.

Az ideológiát a megosztás eszközének tartom, ami az egyik legerősebb fegyver a hatalomért ácsingózó politikusok kezében. Az ideológiákkal akár komplett társadalmakat lehet szétverni, amire számtalan példát láttunk a történelem során, ellenben mégsem vagyunk képesek túllépni a nagy eszméken.

- Az ideológi helyett az egyes ügyekért történő kiállásban hiszek, ahol a lelkiismeretünk, és az adott területtel kapcsolatos ismereteink alapján kellene állást foglalnunk.

- Megvetem a hatalomhoz ragaszkodó politikusokat. Szerintetem egy politikusnak ki kéne állnia a választók elé, őszintén elmondani, hogy milyen problémákat lát, mit tenne ezek megoldásáért, illetve azt, hogy miben hisz, miként gondolkodik. A választók pedig dönthetnek, hogy ez kell-e nekik vagy sem.

- Nem bízom azokban a politikusokban akik a politikán kívül nem foglalkoztak semmi mással. Úgy gondolom, hogy ők azok, akik a leginkább ragaszkodnak a hatalmukhoz, és az ő esetükben a legnagyobb a korrupció veszélye.

- Megvetem a popolizmust és demagóg politikai kommunikációt.

- Rendkívül károsnak tartom, hogy mostanra minden az identitás körül forog. A politika az ideológia, vallás, szexualitás, bőrszín és származás körül forog csak. Miközben elvonja a figyelmet az igazán fontos kérdések elől.

Nem az a lényeg, hogy milyen a színed és a vallásod vagy az, hogy kit szeretsz. Arra kell koncentrálni, hogy egy élhetőbb világot teremtsünk. Szerintetem mindenki számára biztosítani kellene a lakhatást, és a legalapvetőbb szolgáltatásokat (víz, fűtés, minimális élelem, és talán az internetet is ide sorolnám). Minden eddiginél aktívabban tenni kellene a társadalmi ellentétek felszámolásáért és a leszakadó rétegek felzárkóztatásáért.

- Nem tartom elfogadhatónak, hogy egyes vállalatok többet keresnek, mint komplett országok. Nem helyeslem azt sem, hogy egyes emberek kezében százmillárdos vagyon összpontosul.

- Nem helyeslem az állandó növekedésre épülő gazdaságpolitikát, és nem hiszem, hogy ezt bármilyen módon fenntarthatóvá lehetne tenni.

- Úgy gondolom, hogy az alapvető megélhetés, lakhatás mellett a legfontosabb probléma, amit meg kell oldani az az elidegenedés, és egyre súlyosabb elmagányosodás.

- Nem szimpatizálok az intézményesített vallással, és úgy gondolom, hogy az államot és az egyházat a lehető legtávolabb kell tartani egymástól.

- Mostanra nem tartom "bűnnek", ha valaki teljesen igoralni akarja a közéletet, sőt nagyon is megértem. Persze, abból a szempontból nem jó, hogy sebezhetővé teszi az egyént, és gyengíti a demokráciát.

- Azt hiszen, hogy egyes esetekben a legjobb döntés, ha valaki nem vesz részt a választásokon (Jelen állás szerint 2024-ben én is így fogok tenni.)

- Magyar vonatkozásban is változott a véleményem. Továbbra sem szimpatizálok a kormánnyal, de mostanra kissé beletörődtem a jelenlegi helyzetbe, és elfogadtam, hogy egy nemkívánatos személy vagyok a hazámban.

Amit tudok azt megteszem, hogy picit jobbá tegyem a környezetem, de egymagam sok mindenen nem tudok változtatni (sajnos nem vagy közösségi, szerveződő típusú, és nincsenek ilyen emberek a környezetemben sem).

Az egyesült ellenzékből – amiben a reményt láttam – kiábrándultam. Úgy gondolom, hogy teljesen tévúton járnak. Ha már beültek a parlanentbe, akkor aktívan kéne dolgozniuk az országgyűlésben, anélkül, hogy diktatúrát kiáltanak. El kéne menniük a közmédiába, törvényjavaslatok sorát kéne benyújtaniuk (akkor is, ha nincs semmi haszna), és a szabályok szerint játszaniuk. A másik megoldás az lett volna, hogy be sem ülnek a parlamentbe, és nem asszisztálnak a rendszerhez. Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai, de együtt nem működnek.

Most teljesen reménytelennek érzem azt, hogy Magyarország jobb, és élhetőbb legyen Egyetlen erőt sem látok, amivel szimpatizálni tudnék egy kicsit is.

A fent írtak ellenére mégsem akarom elhagyni az országot. Úgy gondolom, hogy káros az a gondolkodás, hogy mindig oda megyek, ahol picivel jobb, ahelyett, hogy dolgoznék azért, hogy jobb legyen az a hely, ahol élek. Persze egyes esetekben megértem, ha valakinek a megélhetése, létbiztonsága, szabadsága vagy akár az élete veszélyben van, ezekben az esetekben én is megfontolnám az ország elhagyását.