Szerintetek a cigányok nem akarnak dolgozni vagy csak nem kapnak munkát?

Bonyolult kérdés, ha röviden akarnék válaszolni, is-is, de ez ennél bonyolultabb.

Az a fő probléma, hogy a tipikus cigány életmód és kultúra sokkal távolabb van a 21. század gyár- és irodaiparának világától, mint bármikor volt a magyarság többségének életmódjától. Mára áthidalhatatlanná vált a szakadék, és szerintem ez a tragédia.

A cigányság életmódja mindig elütött valamennyire a magyarokétól, de régen nem volt ekkora különbség, jobban beilleszthető volt a korábbi világrendbe. Akkor is dívott a cigánybűnözés, de azért munka is akadt, napszám, egyeseknek kisipar (vályogvetés, kosárfonás), sőt még kiskereskedelem is, persze többnyire primitív formában. Még a szocialista nagyipar és mezőgazdaság is fel tudta szívni a munkára többé-kevésbé alkalmasakat.

Ma viszont már érettségivel se igen lehet munkát kapni, és a cigányságnak sose volt erős oldala a tanulás, a formális képzésben való részvétel. Mindenféle szakképzettség, végzettség nélkül eleve esélytelen elhelyezkedni a mai tőkés világban. Vállalkozást indítani meg ma már egy jól szituált magyar sem tud.

És a cigányság élete, kultúrája meg olyan, amivel összeegyeztethetetlen a napi 8-10 órás bent ülés, robotolás. Ennél több szabadságot igényelnek. És ha ehhez meg hozzáteszem még a piti bűnözéssel kapcsolatos rossz tapasztalatokat, akkor jogos a kérdés: Ki is alkalmaz ma cigány munkaerőt? A válasz, hogy gyakorlatilag senki. Tehát nem kap munkát. De nem is nagyon akar, nem is keres, mert a kötött munka idegen az életmódjától, és sajnos már felnőtt egy olyan nemzedék, akinek már a szülei se dolgoztak egy percet se, és a kör így lassan be is zárul.

Mindkettő. A cigányság keményen megdolgozott azért, hogy a magyarok többsége ne szívesen alkalmazzák őket. Ezen kívül nem is nagyon szerettek dolgozni.

A múlt rendszerben ugye, meg volt szabva, hogy a családi pótlék csak akkor járt, ha havi 20 napot dolgozik az ember. Ezt ők úgy oldották meg, hogy független attól, hogy hány munkanap volt a hónapban, 20 napot bejártak (az, hogy milyen lelkesen dolgoztak, most másodlagos), aztán ennyi.

Az akkori divatot, vagyis hogy az emberek hazahordtak holmit a munkahelyükről, meg sem említem, ezt szinte mindenki csinálta. Más kérdés, hogy ez a magyaroknál már kikopott.

Is-is.

A barátnőm párja cigány. Érettségizett, szakmát tanult, és dolgozik. Nagyvállalatnál dolgozik, a munkában nincsenek vele szemben előítéletek. A családja is ilyen. Ők akarnak/akartak valamit az élettől.

A szomszédom meg az önkormányzatis csaj szemébe röhögött, hogy márpedig neki ne is kínálgassanak közmunkát, legfeljebb ha beülhet egy irodába. Ami azért is nevetséges, mert 18 évesen már terhes volt a 3. gyerekével. Terhességek miatt ugye 8 általános bukdácsolva 17 évesen, szakma nuku. Meg tisztességes beszéd sem.

Nem akarnak. A cigányok úgy tartják Isten a javakat megteremtette (nem emberek termelik meg) és megteremtette a cigányt, hogy megszerezze azokat. Ha egy cigányt munkába menet az utcán meg kérdeznek :

-Hová mész sanyi?

Szemlesütve és szégyenkezve válaszolja:

-Dolgozni.

Ha viszont szerez valamit arra büszke és megmutatja a többi cigánynak. Ettől azok felnéznek rá.

"Milyen ügyes ez a sanyi, hogy ilyen kerékpárt szerzett."

Eleinte kirugdalták őket mindenhonnan.

Aztán pedig annyi elutasításban volt részük, hogy már nem is akarnak.

És felnőtt egy olyan generáció, aki már azt sem tudja, hogy mi a munka.

De ne legyen kétségetek, a magyarok is ugyanezt az utat járják, csak lassabban

"is-is, de abban az első válaszolónak igaza van, hogy a rasszizmus is nagy szerepet játszik benne"

Te beengednél a műhelyedbe, irodádba, telephelyedre egy olyan nép fiát akinek az a hitvallása, hogy a javakat meg kell szerezni?