Sokaknak miért csak az a munka ahol napi 12 órát kell dolgozni, kemény fizikai munkában?

Pedig tapasztalatból mondom, a szellemi munka fárasztóbb, mint a fizikai. Ha szellemi munkát végzel, akkor az agyad csak arra koncentrálhat, míg fizikai munkánál, főképp, ha az monoton, sok jó ötleted lehet, vagy nem is kell gondolkodni... az alvás segít a fizikai fáradtságon, a szellemi már bonyolultabb... annak valami könnyű fizikai munka kell a levezetéséhez, csakhogy a tested is fárad azért szellemi munka alatt, tehát aludni is kell... nehéz összeegyeztetni.

Egyébként nagyon sokan valóban lenézik azokat, akik nem gürcölnek napi 12 órát... azért, mert irigyek. Pedig sokszor én irigylem azokat, akiknek elég monoton módon tenni a dolgát, nekem egyfolytában képben kell lennem... főleg vizsgák, érettségik előtti hónapokban, tanárként.

Szerintem meg mindenkit lenéznek, csak nem ugyanaz a réteg.

A szellemi munkást lenézi a fizikai munkás, mert hogy az nem is munka, a fizikai munkást meg úgy alapból lenézik....

Ha nem tanulsz h*lye csicska vagy, ha tanulsz, de nem kapsz normális melót, akkor nyomi vagy, ha meg tanulsz és normális melód lesz, akkor megkapod, hogy d*g a fönök, vagy protekciós vagy.

Szóval szerintem nincs nagy különbség, csak mindenki más szemszögböl látja.

Eleve fizikai munkán belül is van különbség böven.

Szerintem ennek egyszerű az oka.

Aki napi 12 órát, kemény fizikai munkát végez, az jó eséllyel egy gyárban robotol 8 általánossal (esetleg érettségivel) 80-90.000-ért. Te meg, mivel tanultál és magasabb végzettséget szereztél, 8 óra szellemi munkát végzel egy igényes, légkondicionált irodában nettó 350.000-ért (mint én)! ;)

Na, hát ezt hívják irigységnek! De én pont lesz@rom egyébként. :) Egy jó fizikai munkát végző szakember is kereshet egy raklap pénzt, csak próbálnia kell a saját lábára állni, nem pedig nyavalyogni. Mondjuk ez a magas végzettségűekre is igaz, mivel a jó fizu nem jön házhoz, csak a rossz.

A másik meg az, hogy aki szellemi munkát végez, az jó eséllyel próbálta már a fizikait is, akár egy nyári földi munkán, vagy bárhol. Aki viszont fizikai munkás, az jó eséllyel soha nem ült még íróasztal mögé, ergo lila lövete sincs a szellemi fáradtságról, és ezért is hiszi azt, hogy ő a munka hőse.

Nem ártana,ha a szellemi munkát dicsőítők, néhány napot egy gyárban,vagy pl. kőműves munkával töltenének el. Akkor tudnák,hogy az még fárasztóbb lehet. Igaz,hogy a fizikai munka után lehet pihenni éjjel,de ha mindennap keményen kell dolgoznod,akkor ez nem sokat ér.

A szervezetük is hamar tönkre megy. (Nem az utcaseprésről beszélek).

Azok között is nagy a különbség,akik szellemi munkát végeznek. Nagyon kevesen vannak közülük,akiket erősen igénybe vesz a munkájuk. A többség kényelmesen el van az irodában. Ezért nem becsülik őket,még azok sem igazán,akik megerőltető szellemi munkát végeznek.

Mindenhol vannak láblógató emberek, akik csak azért vannak ott, hogy ki legyen a létszám.

Ebből aztán végképp nem lehet konzekvenciát levonni.

Én mindig tartom, hogy ez nem más, mint irigység.

[link]

08:55- ös válaszoló, szabad tudni milyen területen dolgozol? Irigy vagyok. :D

Persze nem a negatív értelemben véve. Az én környezetemben az értelmiségiek fizetése sem közelíti meg a tiédet. Komolyan nem tudom milyen szakmáért lenne érdemes teperni.

Anyám 12 órába dolgozik könnyű fizikai munkába apám meg ugyan ennyit kemény szellemi munkába és az sokkal fárasztóbb igaz hogy testileg nem fárad el az ember de akkor is fárasztó tud lenni.

Én magam részben szellemi munkát részben fizikait végzek az sem egy könnyű meló.