Melyik lenne a legideálisabb revízió?

I.)

Aki követi Géczy Gábor és Szántai Lajos munkásságát, az teljesen más dimenzióban látja Trianon és az úgymond "revízió" kérdését.

A magyar nép feladata volt egyrészt őrízni a Kárpát-medencét, másrészt megmutatni a világnak, hogy hogyan lehet harmónikusan, jól működően egy többnemzetiségű, többvallású államot működtetni. Ez jól is ment a 18. századig, amikor is elkezdődött a Földanyát, Kárpát-medencét kizsákmányoló gazdaság, mezőgazdaság, és folyószabályozások kora, valamint akkor utötte fel a fejét (Francia forradalmi mintára) nálunk is a más etnikumok, népek, nemzetek ellenében öndefiníciót alkotó torz nacionalizmus eszméje az addigi egészséges nemzettudaton és hazaszereteten alapuló mentalitás helyében.

Ezért a tévútért, mert nem jól láttuk el az Isten által ránk bízott feladatot, kaptuk Trianont.

A Horthy-korszak egyébként megmutatta, hogy tanultunk valamennyit a hibánkból, de sajnos messze nem eleget, és jött Párizs.

Így én ezt a revíziót teljesen fordítva látom: először kell olyan néppé válnunk újra, mint amilyenek voltunk, hogy szolgáljuk, ne pedig pusztítsuk a Földanyát és a Kárpát-medencét valamint olyanná, aki képes szövetségesként, testvérként, honfitársként tekinteni a vele egy hazában élőkre. És akkor majd "visszakapjuk" a Jóistentől a Kárpát-medence elcsatolt területeit.

Egyértelműbben fogalmazva: előbb kell szövetségesi, testvéri viszonyt kialakítani pl. a románokkal és a szlovákokkal, s csak azután jöhet az újraegyesülés. Ami egyébként lehet nem is biztos, hogy a régi formában, hanem inkább egy konföderációs formában vagy hasonlóban következne be.

II.)

Ez volt a dolog sorsértelmezősebb része, van egy földhözragadtabb MÁSIK nézete is a dolognak: már minimum Attila királyunk kora óta van egy össz-sz. mita-európai áskálódás a magyarság ellen, akiknek a gonosz munkálkodása vezetett el és okozta Trianont. Erről meg Pap Gábor és Raffay Ernőtől érdemes tájékozódni.

III.)

Végezetül a Kárpát-medence a Szent Korona, egyrészt mint magasabbrendű entitás, másrészt mint jogi személy uralma alá tartozik. Ez az emberi hatalom fölötti égi hatalom döntése, ezt megmásítani sem háború, sem pénz, sem jogi ügyeskedés, sem bármilyen egyéb emberi tett nem képes!

Eddig Attila király, majd Szent Istvántól IV. Károlyig mind az volt, hogy a Szent Korona uralmát a király és a nép együtt képviselte (habár jogsértő módon a Habsburgok ideje alatt ez az egyensúly erősen a király felé billent).

Szent István még a Szent Koronához a király és a magyarországi nép fölé meghívott egy örök uralkodót: Szűz Máriát. Szűz Mária Magyarország oltalmazója és örökös királynéja. Még most is.

Leírom a gondolataimat, sokszor elmélkedtem már a kérdésen.

A legjobb az lett volna, ha mi magunk szabdaljuk az országot régiókra, nemzetiségeknek megfelelően. Ekkor talán az E állapot tartható lett volna. Ennél többet kizárt dolognak tartom, hogy meg tudtunk volna tartani. Ez kizárólag a háború előtt volt opció, de persze a kor elitje soha nem ment volna ebbe

bele. Itt nagyon sok a volna szó, nekem is feltűnik. Sajnos egy nagyon valószínűtlen forgatókönyv, ez csak a történtek ismeretében merül fel az emberben (utólag könnyű okosnak lenni).

A második világháborús határok korrektek voltak. Ha nem veszítjük el a háborút (vagy át tudtunk volna állni a szovjetekhez időben) akkor valószínűleg ezek lennének manapság is (legalább részben).

Napjainkban legföljebb a B verzióról lehetne beszélni. Magyarország nem tudna megbírkózni egy exklávéval. Székelyföldnek a lehető legszélesebb autonómiára kell törekednie, de Románián belül.

Ugyanakkor a B-nek sincs realitása. Ez csak úgy valósulhatna meg, ha a szomszédos országok engedélyeznék a népszavazásokat (őszintén, erre semmi esély nincs, és egyébként sem vagyok biztos abban, hogy az ott élő magyarok körében ez osztatlan sikert aratna). Katonai revíziót semmiképpen sem támogatnék.

Szerintem a legideálisabb eset az A, tehát a jelenlegi határok fenntartása. Ám egy csavart teszek bele: törekedni kéne, hogy minden külhonban élő magyart hazatelepítsünk. Napjainkban óriási a népességfogyás,a munkaerőhiány. Ezzel az ország gondjait is enyhíthetnénk, és a nemzet elszakadt tagjait is megmenthetnénk az asszimilációtól. Persze ennek megvalósítása még mindig igen nehéz, de a revíziónál lényegesen könnyebb. A hazatelepülés nyilván nem lenne kötelező, de erősen ösztönöznénk.