Magyar Hírlap bármivel is megbízhatóbb hírforrás, mint a Kuruc. Info?

Itt a cikk:

[link]

És itt van Oszkó péter nemhivatalos (facebook-on, blogján keresztül közzétett) álláspontja:

"Bár általában nem gondolom, hogy ilyen színvonalú cikkekre reagálnom kéne, de a kérdésre válaszolok, hogy mindenki megtalálja az események leírását, aki akarja. A történet egyébként felettébb szomorú és egy igen rossz példája annak, hogy olykor egy család is milyen érzéketlen módon képes bánni idős hozzátartozókkal.

A szomszédunkkal évek óta remek a viszonyunk, már amikor a házunk melletti kerítést építettük, akkor is úgy alakítottuk ki a kertet, hogy egymáshoz átjárhassunk, a gyerekek gyakran együtt kertészkednek vele vagy szedik a gyümölcsöket, tehát az ismeretségünk régebbi keletű. Kicsit több, mint egy éve egyedül maradt, a felesége elhunyt, saját gyerekei nincsenek. Egy nyári balesete után az oldalági rokonság megjelent és "felügyelete" alá vonta az akkor 89 éves bácsit, a 24 órás felügyeletet tudomásom szerint havi egymillió forintért kértek, ami a szomszédunk egyébként jelentős megtakarításain hamar meglátszott. Egyre több volt köztük a konfliktus és a civakodás a rokonságon belül is, egyikük például olyan végrendeletet akart aláíratni, amiben a másikat kitagadják és hasonlók. Bár korábban tényleg felajánlottuk a szomszédunknak, hogy ha el akarná adni a telket, mi szívesen megvesszük, de ekkor ugyancsak az egyik rokon vette elő az ötletet, egyébként éppen az, aki most, mint ügyvéd és a család képviselője, a Magyar Hírlapnak nyilatkozott. Ő maga küldött egy adásvételi szerződés tervezetet, kvázi, mint a nagybátyja ügyvédje, azzal az apró szépséghibával, hogy anélkül, hogy erről a szomszédunkkal egyeztetett volna, a saját számláját adta meg, ahova a vételárat fizetnünk kellett volna.

Ezt a szerződést természetesen nem kötöttük meg, de azért emlékbe eltettük, már csak azért mert a rokonsághoz tartozó és a Magyar Hírlapnak nyilatkozó ügyvéd láthatóan már máshogy emlékszik az eseményekre. Viszont újfent felajánlottuk a szomszédunknak a segítséget, aki azzal a panasszal fordult hozzánk, hogy a családban illetve a családtagok között oly mértékben elfajult a helyzet, hogy megfenyegették, gondnokság alá helyeztetik, bebizonyítják róla, hogy bolond és átveszik a rendelkezést a vagyona felett. Ennek megelőzésére lényegében a szomszédunk és nem mi ragaszkodtunk a tartási szerződés mielőbbi megkötéséhez. Ezt végül úgy tettük meg, hogy egyrészt kértük a szomszédunkat, orvosi papírral igazolja, hogy cselekvőképes és teljes egészében beszámítható, amit megtett. Ezt követően is úgy született meg a szerződés, hogy arról egyrészt előzetesen értesítettük a gyámhatóságot, másrészt magába a szerződésbe is beleírtuk, miszerint tudomásunk van a rokonság eljárásáról és ha bármikor bebizonyosodna, hogy a szerződés nem egyezne meg a szomszédunk akaratával és érdekeivel, akkor utólag is érvényét veszti. Ráadásul a szerződéskötés óta a szomszédunk a háziorvosa beutalójával egy újabb pszichiátriai vizsgálaton vett részt, ami megint csak azt igazolta, hogy teljes egészében beszámítható és cselekvőképes, azaz önállóan képes dönteni a saját ügyeiről és nem áll semmiféle befolyás alatt, csupán nincs jóban a rokonokkal.

A rokonság ennek ellenére eljárásokat indít, fenyegetőzik, olykor felkeresik és részt követelnek a vagyonból, illetve az utóbbi időben azért próbálnak mindent megtenni, hogy legalább a szomszéd bácsi pénzügyi megtakarításaihoz hozzáférjenek. A ma már 90 éves szomszédunk pedig valóban tőlünk kér segítséget, hiszen ilyen korában az embernek nyilván a legkevésbé sincs kedve és türelme a hasonló harcokhoz.

Ennek a történetnek a fejleménye, hogy ahogy az várható volt, a rokonság a sajtónak azt a részét is igyekszik saját hasznára fordítani, amelyet a tényszerűség helyett jobban érdekel egyes közszereplők lehetséges besározása. A cikk és az abban nyilatkozó, a család ügyvédjeként fellépő rokon eljárásának minőségét jelzi, hogy miközben alig több, mint fél éve még ő ügyködött azon, hogy a nagybátyja ingatlanát nekünk eladhassa, most már épp az ellenkezőjét állítja és úgy tesz, mintha tőlem vagy az én családomtól kellene a szomszédunkat megvédeni.

Mint jeleztem, a történet nem túl szívderítő és számos részlete kicsinyes emberi magatartásokat mutat. Csak remélem, hogy az eljárások és a vádaskodások mihamarabb lezárulnak és a szomszédunknak nem kell ilyen méltatlan körülmények között időskori éveit töltenie."