Miért állítják be sokan negatív tulajdonságként, hogy a magyarok nem "mobilak" meg inkább birtokolnak saját házat/lakást, mint albérletet és nem szívesen költöznek messzire vagy külföldre?

Mert negatív. Én a másik oldalt látom:

1. Budapesten 50 ezerért már teljesen jó lakásokat lehet kivenni, vidéken olcsóbban is. Legyen a lakás értéke 10 millió. Ha az ember hitelből fizeti 50 ezrével, 25-30 év, mire a végére ér. De míg egy albérletnél ez az összes költség, az egyebek a bérbeadót terhelik, saját lakásnál még fizetsz millió másért, veszel bútorokat, azokat 10-15 évente cseréled, ezek megint milliók. A lakás körül adódó kiadások, felújítás, stb. mind téged terhelnek. Ha amit erre költenél, azt félreteszed albérletben, akkor mire nyugdíjas leszel és már nem akarsz költözni, bőven tudsz venni magadnak egy házat belőle.

2. Ilyet állítani a nagy kilakoltatások időszakában enyhén szólva furcsa. Itt is pont az ellenkezőjét látom. Volt egy előző albérletem, amit nagyon szerettem. De az anyagi helyzetem nem jól alakult, nem bírtam tovább fizetni. Egyszerűen felmondtam a szerződést, és kivettem egy olcsóbbat. Ha hitelem lett volna, akkor viszik a házam és a nyakamon marad a hitel, mert nem tudtam volna fizetni.

3. ??? Magyarországon az egy lakásra jutó lakók száma kb. 2-3. Nagycsaládok nyolcvan éve nincsenek, csak elvétve.

4. Ez nagyon szépen hangzik, csak akkor nem értem, minek sír a magyar, hogy több pénzt akar, emeljék a bérét, a szociális juttatásokat, stb.

Az a helyzet, hogy ha az emberek egy kicsit is gondolkoznának, mielőtt lakást vesznek, rájönnének, hogy a mai világban a lakás nagyon ritkán jó befektetés. Nincsenek már nyugdíjas állások, nincs biztos munkaerőfelvétel. Sokaknak a lakása teszi tönkre az életét, mert megköti. Aki hitellel a nyakán elveszti a munkáját, az érzi csak igazán, mennyire veszélyes a saját lakás mindenáron elmélet.

Magyarország régen agrár ország volt. A földművelőknek, falusiaknak a saját föld jelentette a biztos megélhetést. Ha semmijük sem volt, a minimális élelmet a földjükön megtermelhették.

Így valahogy a kultúránk része lett a saját ingatlan birtoklásának igénye.

A világháború után még a szegényebbek is össze tudtak valahogy kaparni annyit, hogy felépítsenek önerőből egy kis parasztházat.

Ez a mentalitás megmaradt az elvárosiasodás után is, mivel kevés a bérelhető ingatlan és pár éve még egy albérlet havidíja körülbelül akkora volt mint a havi részlet egy hasonló ingatlan kölcsönében.

Nyugaton nagyobb a kultúrája a bérlakásoknak, ott a bérlőnek több joga van, nem tehetik ki egyik hónapról a másikra, a bérbeadónak is több a kötelezettsége a lakás karbantartását illetően.

Én is értékként látom azt, hogy az emberek ragaszkodnak a szülőföldjükhöz, ahol a barátaik és családtagjaik élnek. Hibásnak gondolom a mobil élet erőltetését, a haladás iránya szerintem nem a "cigányélet" (pár évente felpakolni és odébb állni, mint régen a sátoros cigányok).

Floridában voltam 2004-ben tanulmányi úton. Az ottani technikus kollégának saját háza volt huszonévesen.

A betanított munkát végző feketéknek is saját házuk volt a Martin Luther King street-en. Igaz, hogy olcsó, nem túl szép faházak voltak, de az övék volt. Szeretünk az Amerikai mobilitással példálózni, de nem minden példa 100%-ig igaz.

Arról meg, hogy magyarországon a legnagyobb táv 3-4 óra alatt megtehető csak annyit mondanék, hogy 20-30ezer forint többletért ezt nem vállalom be, mert akkor is aláássa a baráti kapcsolataimat.

Bármelyik hétköznap munka után akármikor felhívhat bármelyik gyerekkori barátom, vagy akármelyik családtagom és 20 percbe telik, hogy összefussunk beszélgetni, meginni egy sört, vagy zenélni egy jót. Ha gyerekem lesz, nem csak havonta, vagy pár havonta fogja látni a nagyszülőket, sőt ha úgy alakul segítségüket kérhetem majd, ha vigyázni kell rá, vagy a munkám megakadályoz abban, hogy érte menjek (mert pl egyre több a 4műszakos állás és egyre kevesebb a normális délelőtt 8órás)stb... Ezek a kapcsolatok számomra többet jelentenek annál, hogy pár 10ezerrel megfizethesse egy multi a hiányukat.