A szociális segélyből élők miért gondolják úgy, hogy az a pénz (amiért más dolgozott meg) nekik alanyi jogon jár, és ezért nekik semmit nem kell adni a honfitársaiknak és az államnak?

Az én kisvárosomban a munkanélküliek , a segélyekre szorulók többnyire cigányok és néhány friss diplomás magát értelmiséginek képzelő fiatal.Van néhány olyan is akinek esze ágában sincs munkából megélni mert meg tud más ügyeskedésekből is élni külömböző szinvonalon.Ezenkívül vannak még néhányan akik elveszették a munkahelyüket a 90-es évek elején és azóta nem képesek gyökeret verni sehol.Alkalmi munkákból tengődnek ,vagy rövid idő alatt kitellik a becsületük, ha cégekhez kerülnek.Pedig ismerek értelmi fogyatékost is aki tudja a rábízott dolgát és megállja a helyét hosszútávon.

Elleneben ismerek egy csomó álbetegnyugdíjast akik köszönik nagyon jól vannak .

Itt van munkahely több cégnél is százával vettek fel embereket.Szinte bárkit felvesznek a szalag mellé robotolni, túlórázni ,siralmas éhbérért.Nem tolonganak hozzájuk pedig ingyen hozzák-viszik őket az ötödik faluból is.Vannak sokan akik pár hónap után besokallnak ezeknél és átmennek másikhoz , cseberből vederbe.

Azt hiszem ott lett elcseszve az egész amikor nulla teljesítményért a semmire alanyi jogon is odaadtak bármilyen keveset is bárkinek segély gyanánt.Mert amúgy az égvilágon semmi nincs ingyen.Még Jézus koporsóját sem őríték ingyen!Az ami első látsztra igyenesnek tűnik azért is valakinek-valakiknek állnia kell a cehhet.

Mert az sehogy sem lehet igazságos hogy míg az egyik napi 12-16 órás robotért 15-25%-al kap többet mint a másik aki csak tesped otthon és várja a segélyt.

Szerintem az lenne a leghelyesebb a munka és a pénz becsületét megörzendő ha ledolgozott ELLENÉRTÉK nélkül senki(főleg ha egészséges) sem kapna egy vasat sem.És aki így is segélyt akar kapni ne válogasson a munkalehetőségeiben.

Az baj az adókkal is ,hogy az adózó, a fogyasztó nem kapja vissza az államtól az adójáért az áfájáért soha azt az ellenértéket a szolgáltatásokban , a biztonságban , korrekt és bürokráciamentes ügykezelésben. Tehát befizet , levonnak tőlle ,megfizettetik vele a rengeteg pénzt a szinte semmire. És közben látnia kell ,hogy azok akik a befizetett pénzéből élnek mikre-kikre költik és jórészük milyen kiváltságos színvonalon él belőle,ALAPIGAZSÁGÉRZETET sértően.

HA pénz a semmin forog ,a semmire szedik be és a semmire osztogatják ,AKKOR nincs se értéke se értelme semminek !(a reggeli kakaós kávén és a dugáson kívül:)

"Vedd észre: a segélyezettek 70-75%-a arra rendezte be az életét, hogy segélyekből és egyéb juttatásokból éli le az életét. Nem _akar_ sem dolgozni, sem bármit tenni, hogy az életmódján változtasson. Mára a negyedik ilyen generáció cseperedik lassan!"

Ebben 100%ban igaza van az előttem szólónak . Ehhez nincs mit hozzátenni. De tenni ellene azoknak akik tehetnek ,kötelesség kell legyen!

Aki NEM TUD érdemlegesen beadni a közösbe, az szenvedjen egy kicsit hogy kielégítse a te igazságérzetedet? Alanyi jogon jár nekik, igen. Az államnak biztosítania kell az élhető körülményeket azok számára, akik maguknak nem tudják.

A szociális segély lényege - mint azt hajlamosak elfelejteni egyesek - az, hogy akik nem tudnak dolgozni, azoknak is legyen pénzük. Ne haljanak éhen/ne fagyjanak meg. Te bemennél valakihez, akinek nincs keze, és követelnéd, hogy húzzon dolgozni? Képzeljétek, NEM MINDEN SEGÉLYES CIGÁNY! Vannak emberek, akik nem tudnak dolgozni.

A gond ott van, hogy olyanok kapnak segélyt, akiknek nem kellene hogy járjon, mert képesek eltartani magukat.

Egyszerűen szigorítani kellene, hogy ki kapjon segélyt és ki ne, nem pedig kollektíve a segélyeseket cseszegetni. Kevesebb segélyes kell, nem kevesebb segély.

"Aki NEM TUD érdemlegesen beadni a közösbe, az szenvedjen egy kicsit hogy kielégítse a te igazságérzetedet?"

Aki nem tud dolgozni az beteg , vagy rokkantnyugdíjas.

A JÓLVÉGZETT munka öröm ,nem szenvedés. Bármi legyen is az ha értelme van és értéke van.

Persze annak aki nem AKAR valamit és ráerőltetik annak szenvedés.

Jó lenne felfogni, hogy a munka az élet olyan alaptevékenysége ami nélkül nincs és nem is lehet semmi.Se hajlék , se víz,se zaba se szaporodás, vagy a szándékának trükkös módon való imitálása szórakozás céljából:):)

#10-nek:

1. Lehet vitatkozni, csak nem érdemes, mivel ez egy elég jól kutatható szám (ellenben például bizonyos csoportok tényleges látszámával, melyet a kutatási tilalom miatt igen szegényesen dokumentáltak az elmúlt 20 évben)

2. Sajnos tévedsz, a segélyezésnek az esetek döntő többségében nincsenek gyakorlati kritériumai! A támogatások egy része alanyi jogon jár (kritéiumok teljes hiánya), más részük alanyi jogú, de adható (pl. jegyzői döntés alapján, de hol vállalja be a jegyző, vagy a szoc.osztály munkatársa, hogy egy "nem" miatt kést kapjon a bordái közé?), és egy csekély részük feltételek mellett adható (ilyen pl. a volt munkanélküli segély, amely mára adott kör számára úgy változott, hogy havonta egyszer be kell menni cirkuszolni a munkaügyi központba). Emlékezz rá, micsoda balhé volt belőle (New York-ig hallatszott a "jogvédők" visítása), amikor Nyirmihálydiban a polg.mester WC (ill. pottyantós budi) telepítéséhez kötötte a juttatások kifizetését, hogy ne az udvar közepére intézzék a dolgukat az érintettek! A juttatások döntő többségénél nincsenek kritériumok (lentebb még ezt a kérdést érintem)

3. No, itt mondtad ki a kulcsomondatot. És amíg nincs meg a belső motiváció, addig mi legyen? Továbbra is tartson el kb. 3.5millió dolgos ember ~800e "kultúrális motivációhiányban" szenvedő embert, amelyek mellesleg munkaképesek lennének?

4. KMK. Te lehet, hogy nem példálóznál vele, de erre a helyzetre teljes értékű megoldást nyújtott: szakmához és munkához juttatta (igaz: kényszerrel) azokat, akik "kultúrális motivációhiányban" szenvedtek. Nem mondom, hogy jó volt. Azt mondom, hogy nincs még most sem jobb megoldásunk a probléma kezelésére. Viszont tény, hogy drasztikusan csökkentette a bűnözést, és tehermentesítette a dolgozó réteget, sőt: erőteljesen hozzájárult a "motivációhiányos" rétegek integrációjához. Ma a cigányok döntő része azért él lakásban, azért van fürdőszobája és TV-je, mert anno a szüleik, nagyszüleik, dédszüleik kényszerből az integráció útjára léptek. A KMK nélkül ma az lenne a helyzet, mint az angol/ír "traveler" csapatokkal. Csak 800e "vándorral" lenne dolga a közbiztonságért felelős szerveknek.

Tény, hogy a közmunka pénzigényes. Viszont még mindig olcsóbb, mint a munka nélkül tengődő "motivációhiányos" csoportok által okozott károk elhárításához szükséges összegek. Odáig sem jutottunk még el, hogy komolyabban megpróbáljuk megszakítani a kultőrgenerációs láncot ezeknél a családoknál. Jó, néhány helyen már megpróbálkoztak azzal, hogy ugrik a juttatások egy része, ha a gyerek nem jár iskolába. De ez kevés.

Én azt mondanám, hogy a juttatásokat kizárólag természetben lehessen adni. Így a "sajátos pénzkezelési szokások" miatt nem a kocsmai nyerőgépbe megy a segély, hanem ennivalóra a gyerek számára. Ilyen juttatás pl. az iskolai menza, a közétkeztetés kiterjesztése a juttatásban részesülő családoknak, stb. Ez mellett kötelezővé tenném a munkaképes felnőttek számára a szakképzést (ill. először a 8 általános elvégzését, mivel ezen csoportokban ismét növekvőben van az analfabetizmus). Ha nem jár a kötelező napi 8 órás képzésre: ugrik minden juttatás. Ezeken a képzéseken szakmához (pl. hegesztő, állványozó, kőműves, stb.), valamint alapfokú nyelvtudáshoz jutna a résztvevő, tudásáról pedig rendszeresen (havi- és negyedéves beszámolók, fél- és teljes éves vizsgák, majd az egészből minősítő záróvizsga) számot kellene adnia. Ha nem tanul, csak "kultúrális okokból" kummant, akkor a juttatások csapja bezáródik. Az iskolából kikerülve lesz legalább egy szakma a kezében, meg valami alap nyelvtudás. Ha itthon nem tud ezzel megélni, akkor mehet külföldre vele.

#12: "Aki NEM TUD érdemlegesen beadni a közösbe, az szenvedjen egy kicsit hogy kielégítse a te igazságérzetedet?"

Van egy ismerősöm. Gyerekkorában fejest ugrott egy tóba 3 méterről. 25 centi mély volt a víz. Ma tolószékhez kötött, kezét is csak alig-alig mozgató "roki" lett belőle (ő maga nevezi így). Ez az ember ma programozó. Elvégezte magántanulóként az általános iskolát, elvégzett egy középiskolát. Közben volt "pár" műtétje, de nemrég belekezdett az egyetembe is.

Nem kellene neki semmit sem tenni, hiszen a szülei el tudnák tartani. Élhetne akár az állam költségén is, hiszen rászoruló.

Ehelyett dolgozik, mert van igénye az önellátátásra, van igénye az alkotó, értékteremtő tevékenységre.

Nem kényszerítik rá "külső okok", hogy programozzon. Nincs kényszer alatt, hogy tanuljon. A belső igénye moiválja.

Amíg ez a motiváció megvan, addig mindenki "tud adni a közösbe", ha mást nem is, de a hozzáállását mindenképp. Én ezt a hozzáállást a "közös" nevében nagyobb értéknek tekintem, mint ha havi húszmilliót adózna.

El kell törölni a teljes szociális rendszert, és legalizálni a fegyvertartást, és használatot birtokon belül.

Egyből találnának munkát "szegénykék".

Az előttem szóló ukrán vendégmunkásos sztorija igaz.

Magas is tudok nem egy ilyenről.

Alapvető gond, mint sok másban, hogy az alap elgondolás teljesen más volt, mint a valós felhasználása.

A segélyt arra találták ki, hogy amíg XY két munka között nem kap fizetést, a létfenntartására elég legyen.

Ma az van, hogy sokan úgy gondolják, ez egy fix bevétel, ami mellett elég szabadidejük van "biznicelni", és pénzt is keresni.

Semmi se motiválja őket arra, hogy munkát keressenek, ha napi 10 óra robottal alig lehet többet keresni, vagy annyit se. Mellé nincs "biznicelés", tehát többlet bevétel sincs.

Ahogy errefelé a segélyesek mondják: munkával nem lehet pénzt keresni.

Ahogy a rokkantnyugdíj... Amikor jöttek a leépítések, kirúgások, munkanélküliség, sokan gondolták úgy, hogy ha leszázalékoltatja magát, megoldódott a gond. A rendszer meg szemet hunyt, mert nem jelentek meg a csúnya statisztikákban, mint munkanélküliek.

Csak aztán elterjedtebb divat lett, mint remélték, és ma már fenntarthatatlan a rendszer.

Csakhogy a külső piac alkalmazkodott a helyzethez. Egyszerűen nincs munkahely ennyi embernek!