A szociális segélyből élők miért gondolják úgy, hogy az a pénz (amiért más dolgozott meg) nekik alanyi jogon jár, és ezért nekik semmit nem kell adni a honfitársaiknak és az államnak?

Nem, de ezzel a kérdés nincs megválaszolva.

Itt szerintem a fő kérdés a "JÁR" és a "semmit nem kell adni"-n van.

Szerintem minden segélynek akkor lenne értelme ha mellé társulna vmilyen munka. És természetesen a segélyeket igencsak jó lenne személy/családok szerint felülvizsgálni.

Aztán eprsze ott van az is hogy sokan akik tartják a markukat azok elisszák eljátsszák elcigizik...Igen, ezek haljanak akár éhen szerintem is, ugyanis nem erre kapják...

Imádom az ilyen liberális provokátorokat, akik értelmes válasz helyett egy félig sem odaillő kérdéssel próbálják elterelni az egészet.

#1-nek: A segélyezettek közül mindenki önhibáján kívül került nehéz helyzetbe? Említette a kérdező, hogy ezek az emberek haljanak éhen? No, akkor pizsi van, libike.

A kérdezőnek: Azért, mert sajnos az elmúlt 20 év (elsősorban SZDSZ-es befolyás alatt álló) vezetése sikresen megtanította nekik, hogy ami "adható" az "jár". Az elhíresült Kuncze-féle "megélhetési bűnözésről" már nem is beszélek.

Sajnos azt kell mondanom, hogy reálisan gondolják úgy, hogy "nekik jár", mivel tényleg mindenféle elvárás nélkül kaptak meg mindent (segélytől a lakásig) az elmúlt években.

Most lehet, hogy nem leszek túl népszerű, de megpróbálom megvédeni a szociális segélyből élőket azzal, hogy várom az esetleges ellenérveket.

1. A segélyezettek legalább fele-kétharmada minden munkára alkalmatlan, mert vagy beteg, elesett, elöregedett, vagy alkoholista, vagy ilyen-olyan szellemi fogyatékos, vagy egyszerűen csak képzetlen és/vagy a személyiségénél fogva képtelen a mai gyár- és irodaiparban elhelyezkedni.

2. Tudom, nálunk népszerű nézet, hogy a segélyezett is csináljon valamit a segélyért cserébe, de lássuk be, annak semmi értelme nincs, ha dolgoztatják őket (lásd: közmunka), illetve kizárólag egyetlen értelme van, a segélyezett vegzálása és a kiszúrás, hogy hát azért ő se éljen már teljesen ingyen. De hasznos, értékteremtő munkát ilyen emberekkel, és ilyen kényszerszervezésben nem lehet végezni. Nem véletlen, hogy a nálunk eluralkodó tömeges közmunkaprogram szinte hungarikumnak tekinthető, vagy egyáltalán nincs máshol, vagy sokkal kevésbé, speciális formákban létezik csak.

3. A segélyezettek dolgoztatása pénzt nem hoz, viszont a szervezés és a felügyelet pénzbe kerül.

4. A kényszerből végzett primitív közmunkák soha senkit nem vezetnek vissza a valós munka világába.

5. Az amúgy is alacsony segélyek visszafogása (különösen az, hogy szociális segélyt, 28500 Ft-ot ma már egy családban csak 1 fő kaphat, akkor is ha 5-en vannak) a sír szélére taszított több 100 ezer embert.

#8-nak:

1. akikről te beszélsz, az a segélyezettek 25%-a. A fennmaradó 75% életerősen lop, rabol, gyilkol, írt ki komplett erdőket, csak "kultúrális sajátosságok miatt" nem tud munkát végezni. Nem kell gyárban, vagy irodában dolgoznia, Borsodban és Szabolcsban tonnaszám foglalkoztatják az ukrán vendégmunkásokat, mert nincs elég munkás kéz, aki dolgozzon.

2., Ez alapján ha holnap úgy dönt bárki, hogy nincs kedve dolgozni, akkor azt el kell tartania a maradék dolgos rétegnek? Rakat meló van, ami szakképzettséget nem igényel, "csak" dolgozni kellene. Igaz, nem jár vele netto 250e (mint amennyit egy 4gyerekes família alapban kap havonta). Régi mondás, az egyik olaszliszkai "polgártársunk" szájából esett ki: "mindek dolgozzak, ha a f@szomból megélek?"

3. Nofene. Felügyelni kell rájuk? Ilyenek lennének, hogy nem dolgoznak, ha nincs szoros felügyelet alatt a csapat? ejj-ejj.. el sem akarom hinni.

4. Kádár idejében volt olyan, hogy KMK (közveszélyes munkakerülés). Vagy volt munkahelyed és dolgoztál, vagy mentél a börtönbe. 20 év alatt ez elérte, hogy a lumpen-réteg az eredeti méretének 5%-ára essen vissza.

5. ja. Azért elég szépen tartja őket még vissza a családi pótléktól kezdve az "esetileg adható" (gyakorlatban havi rendszerességgel kikövetelt) egyéb juttatásokon át az ingyen ruha/tüzelő, stb. adományokig minden.

Vedd észre: a segélyezettek 70-75%-a arra rendezte be az életét, hogy segélyekből és egyéb juttatásokból éli le az életét. Nem _akar_ sem dolgozni, sem bármit tenni, hogy az életmódján változtasson. Mára a negyedik ilyen generáció cseperedik lassan!

A 9-esnek köszönöm a választ.

1. Hát az arányokon lehet vitatkozni, van aki ezt a réteget veszi inkább észre, van aki azt.

2. A segélyezésnek azért kell hogy legyenek kritériumai, azok ma is vannak, és köztük van a munkaügyi szervekkel való együttműködés, munkaképesség esetén. Tehát az azért nem pusztán döntés kérdése, hogy én nem akarok dolgozni. De ha már nem tudok, akkor felesleges rámrakni büntetésből egy munkának látszó izét.

3. Persze, hogy kell felügyelni. Semmi sem motiválja a kényszerből "dolgozókat".

4. Hát én nem példálóznék a Kádár-féle közveszélyes munkakerüléssel. Annak idején nagy vívmány volt, hogy eltörölték. Meg amúgy is, ez nem válasz arra, hogy a kényszerközmunka pénzigényes.

5. Ebben a pontban lehet igazad.