Miért nem készítenek játékfilmet a magyar történelemről?

"Csak egy valami miatt nem állnék a sorba hogy mozijegyet vegyek. A magyar színészi játék számomra egyenlő a nullával.Siralmasak. Nincs olyan magyar színészi gárda amikre azt mondanám,hogy "EZ IGEN! Nagyon jól játszanak,és élvezhető a film is" Hiába vannak nagyon jó magyar helyek a forgatáshoz,hiába vannak kiemelkedő stúdiók,hiába vannak jó trükkszakemberek, ha a rendező és a színészi gárda úgy pocsék ahogy van."

- A magyar színészek játéka semmivel sem rosszabb, mint a külföldi színészeké. A külföldi filmekben csak azért tűnik olyan jónak a színészi játék, mert kiváló magyar szinkronszínészeink vannak.

Amikor az ember eredeti hanggal néz meg egy "világsiker filmet", meglepődik azon, hogy a "nagy színészek", akiket korábban imádott, mennyire hangsúlytalanul, félénken, érzelmek nélkül, butácskán beszélnek valójában. Brad Pit sem lenne olyan szívdöglesztő a Trójában igazából, Selmeczi Roland macsó, tökéletesen artikulált, kellő időben hangsúlyos, fület búgató hangja nélkül.

A beszéd az, amitől egy színész jó színész lesz, nem a gesztikuláció. És persze stúdióban, kiváló szinkronszínészek hangját felvéve, sokat dob az egész élményen. Nem véletlen, hogy sok magyar filmet is utószinkronizálnak. Vagy például az István a király rockoperában, illetve a Sacra Coronában is utószinkronizálták a főszereplő hangját - és valljuk be, Szent László szerepe - így - nagyon is jó volt a filmben.

A magyar szinkrongyártásnak nagy hagyománya van, hiszen a Rákosi-rendszer alatt nem szabadott eredeti nyelven megnézni a sok "kapitalista filmet", így kiválóan kitanulták itthon a szakmát. Jó hangsúly, hanglejtés, artikuláció, kiváló hangstúdiók, stb. Ez teszi annyira élvezhetővé a külföldi filmeket, és ennek hiánya élvezhetetlenné a magyar gyártásúakat, ahol a színészek lámpalázasak a kamera előtt, nem közvetlenül a mikrofonba mondják a beszédüket, nincs gyakorlatuk (nem úgy, mint a tucatnyi híres színészt szinkronizált "hangoknak", stb.

Ez más nemzeteknél nincs így. Egyszer láttam a Sorstalanságnak egy részletét spanyol szinkronban, hát mit mondjak, röhejes volt:D De a Perlasca is elég fura volt olasz nyelven, amikor egyenletes hangszínben hadar a csávó, mint az állat, hogy el tudja mondani az adott szövegét a sokkal kevesebb szavat tartalmazó magyar mondatban.

Nyugaton nincs benne rutinjuk, tapasztalatuk, eszközeik, sem megfelelő szinkronszínészeik, mint nálunk. Hiszen odakint a filmek feliratosak.

A kedvenc példám a Miami helyszínelők Horatio-ja. Mikor meghallottam eredetiben, hát röhögtem az egércincogásra hasonlító hangján.

"Tegyük fel,hogy filmet készítenének István királyunkról. Lehetne jó filmet csinálni,talán jobbat is mint a Tudorok,mert van ám itt is minden. Szex,háború,gyilkosság,árulás,minden.

Ha mondjuk azok a színészek játszanák,és az a rendező csinálná aki a Tudorokat is,akkor garantált siker már meglenne.(Azért Sam Neill színész ott van. Vagy a kedvencem Henry Cavill) Hihetetlen jól játszottak,nem hiába kapott a Henriket játszó színész is több díjat."

- Ugyan. Amerikában sincs aranyból a sz.r! A nagy amerikai "sztárvilág" csak azért az, mert Amerikába születtek. Britney Spears csak azért mozgat meg tízmilliókat, mert amerikai popsztár, ellenben a mi Ákosunk nagyságrendekkel nagyobb énekestehetség. Hány nagyszerű színész van, akik azért nem kapnak teret, mert kelet-európaiak?

"Biztos vagyok benne,hogy az ő játék tudásukkal István király történetét is hasonlóképpen sikerre vinnék.

de egy magyar színészt vagy színésznőt sem találok alkalmasnak arra,hogy annyira jól játszanának,hogy akár a külvilág is felfigyeljen rá..

Sajnos erre nincs igény, és nem arra,hogy a magyar ne akarná megismerni a saját népének történelmét."

- Nekem meg abból van elegem, hogy ha van is valami kis nemzeties filmre való törekvés, abban is ezt a szemléletmódot követik, nagyobb nézettségért. Árpád vezért, Nagy Imrét, a történelmünk legnagyobb alakjait külföldi színészekkel játszatták el. Ennél nagyobb önbizalomrombolás és szégyenérzet-keltés nem is kell a magyarság számára, mondván: "már arra sem vagyunk jók, hogy saját történelmi hőseinket magyarok játsszák el."

Egy magyar történelmi hőst, akire felnézhetünk, már csak elvből se játszon el nyugati, nehogy már ezzel is azt sugallják belénk, hogy mi nem vagyunk egyenértékűek a Nyugathoz képest.

Most akkor filmről vagy sorozatról van szó?

Különben ezer év eseményeit egyszerűen nem lehet vászonra vinni. Pláne részletesen. Tudom, hogy hülye párhuzam, de nézd meg a Harry Potter utolsó könyvét. Nem fért bele egy filmbe, és ennek nem csak a pénz volt az oka, hanem valóban annyi eseményt nem lehet bezsúfolni.

Most képzeljük el az ezeréves részletes történelmet. Ez könyvben is sokezer oldal, filmben meg rengeteg lenne. Tényszerű filmet nem is lehetne csinálni (sorozatot sem), csak valami populista gagyit. Kell az?

Szerintem: inkább készüljenek külön filmek az egyes időszakokról, és azokat meg lehet nézni sorozatszerűen. Szerintem elég jó pl. az István, a király (figyelni kell a szöveget nagyon, sok olyasmit is elmondanak, ami a legtöbb magyar számára egyáltalán nem nyilvánvaló), vagy a Bánk bánról készült egy szintén jó film, vagy az Egri csillagok is igazán jó. Ilyenekből kéne sok :)

ma 23:20

Mivel engem idéztél.

A Tudorokat és a legtöbb filmet én sosem szinkronnal nézem.Csakis a saját nyelvükön.Nem mondom,hogy nincsen jó magyar szinkronhang..De van(Én például imádtam Sinkovits Imre hangját) De ennyi.

A másik,hogy a tudorok angol film,nem amerikai.Ha az angolok tudnak elfogadható filmeket csinálni,akkor talán a magyarok is..De nincs színész! Komolyan,mondj egyet aki nem ezer éves..(mert elismerem régen voltak) Ma elnézve a barátok közt,meg a másikat(jóban rosszban) valami iszonyú pocsék alakítások vannak ott.

Azt hogy egy magyar történelmi személyeket külföldiek játsszák,azzal nincs semmi gond.Sacra Corona című filmben is Gellért szerepét Franco Nero játszotta.

Nézd,mindenkinek megvan a maga véleménye.Neked is,nekem is.Én szeretem a magyar történelmet,néznék is ilyen filmeket,de nem pocsék magyar szereplőkkel.A magyar színészet ma még a béka segge alatt vannak.Sajnos.

Hogy a kérdésre is válaszoljak, épp a napokban merült fel bennem is ugyanez a gondolat.

Nem értek egyet azzal, hogy ne lehetne egy teljes sorozatot csinálni erről. Ott van például az Új Képes történelem könyvsorozat 9 kötete, aminek darabja alig 100 oldal, és annak a fele kép! Meglepően részletes, és több témára kiterjed.

Vagy Bánlaky József könyve a magyar hadtörténelemről, ahol részletesen felsorolja pontokba szedve a magyar hadtörténelem minden eseményét. Kicsit "megnyírva" simán lehetne forgatókönyv, és egyben narráció is.

Jó kezdeményezésnek tűnt a Magyarország története c. sorozat, de végül csalódást okozott, mert csak "érdekességeket mondott", például "nem tudom, tudták-e Önök, hogy ezt a szobrot a pestisjárvány elvonulására emelték". Ez kiegészítésnek jó, de a történelmet nem oktatja az érdeklődők számára.

Az is lehetne, hogy csak egy-egy fontosabb eseményt mutatnának be, például Hunyadi Mátyás korát, ’48-as szabadságharcot (bár az elmúlt rendszerben voltak ilyen jellegű filmek), esetleg a Tatárjárás, Honfoglalás (a mostani siralmas), Árpád-kor, Nagy Lajos birodalma és a nápolyi hadjáratai (a nagy itáliai erődök lovagi ostroma olyan lehetne, mint a franciák Jean d’Arc-ja.)

Vagy lehetne akár egy II. Világháborús mini-sorozat is, mint az Elit alakulat. Van elég háborús honvédnapló alapanyagul.

Ha csak így, töredékekben készülne el, az is jó lenne, hiszen aki meg szeretné ismerni a magyar történelmet, az úgysem a filmekből tanulná, viszont azoknak, akik ismerik, jó érzés volna látni is megelevenedni egy-egy, korábban csak száraz írásokból ismert kor életét a vásznon. Mint az Egri csillagok.

Hogy volna-e rá igény külföldön? Nem tudom. A Szabadság, szerelemre volt. Más országok mindenhol most kezdik el csinálni saját nemzetüket bemutató filmeket, mint a lengyelek (Katyn; Battle of Warsaw; Tűzzel-vassal), az oroszok (1612; Admiral; vagy az eszméletlenül jó dokumentumsorozat, a "Great War"), a finnek (Talvi Sota film és dokumentumfilm). Nagyon jó filmek, nézzétek meg az előzetesüket.

Nem kellene lemaradnunk tőlük. Különben megint az lesz, mint a közelmúltban, hogy a szlovákok forgatnak - nem is rossz - filmet Báthory Erzsébetről, helyettünk.

Ne gondoljátok, hogy olyan hatalmas vagyonok kellenének ehhez, mint a nyugati filmeknél. Ezek a mostani kelet-európai filmek is teljesen rendben vannak, töredék árért. Kis ügyes kamera-munka, fényjáték, kosztümök, jó háttérzene, és gyönyörű film lehet belőle.

Jó példa a nemrég elkészült A legbátrabb város c. dokumentum-játékfilm, ahol nagyon jól megragadták az adott kor (Trianon) hangulatát, remek volt a színészi játék, de a látványvilág siralmas volt (bár ez azért is volt, mert nem adnak rá pénzt, de főként azért, mert amolyan amatőr, civil kezdeményezés volt.)

Idézném a kérdezőt:

"Kíváncsi-e a magyar nemzet önmagára.

Ha kicsit másként vélekednénk önmagunkról, akkor minden más lenne."

- Ehhez meg kell szerettetnünk a nemzetünkkel a kultúráját, amihez pont az ilyenek adnák az alapot. Sajnos, a szocializmus 45 éve alatt e felfogás teljesen kiveszett népünkből. A Rákosi-terror alatt sínylődött országban több szempontból is előnyös volt a gondolkodást erőszakkal befolyásolni az államnak ezen a téren. Mivel a kommunista eszmerendszer hihetetlen mértékben elszegényítette (vagyis inkább szegénységben tartotta) a háborút egyébként is keservesen megszenvedő magyar életszínvonalat, így a fennálló hatalomnak létfontosságú volt a történelmi múlt negatív színben való feltüntetése – nehogy bárkinek is eszébe jusson: "miért van most nekünk ilyen rossz sorsunk, ha egykor oly gazdagok voltunk?".

Fontos érv volt emellett még számukra a magyar nép olyan színben való feltüntetése is, miszerint "mindenkor minden harcot, forradalmat, háborút elbukott, állandóan a vesztesek oldalán állt", hogy ezzel a demoralizáló oktatással elejét tudja venni egy esetleges lázadásnak. Eredménye világosan látható: a nagyszülők elhallgattak, gyermekeik eszerint nevelkedtek, az ő gyermekeikből – a mai generáció – pedig már teljesen kiveszett a magyar történelmi múlt, a nemzeti jelképek, relikviák, emlékművek iránti tisztelet, hisz "nincs semmi, amire mi büszkék lehetnénk, mi magyarok vagyunk". Hosszú az út, mire ezt a csorbát kiköszörülhetjük.

Nagy örömmel látom viszont, hogy ma már fel-feltünedeznek magyar dokumentumfilmek. Mostanság látható a Világ a város alatt c. dokumentum-sorozat, ahol egy rész éppen Budapestről szól. Lássa végre a magyar, hogy a saját kultúrája semmivel sem értéktelenebb, mint a nyugatiaké! Legyen büszke, szeresse, és akarja megismerni.

Vagy a Margat lovagjai c. ismeretterjesztő film, ami egy magyar vonatkozású keresztes várról szól. És erre az átlagos magyar közönség felkapja a fejét: magyarok és a keresztes háború? - Úgy van! Ugyanis régen mi egyenrangú nemzetek voltunk az angollal, a franciával. Emeljük már végre fel a fejünket, és töröljük el ezt az önostorozó, szégyenkező érzést a saját identitásunkkal, amit - érdekből - belénk nevelt az elmúlt rendszer. Egyenrangúak vagyunk bárkival!

És nemrég mutatták be a Pokol öt hete c. dokumentumfilmet a magyar különleges katonák, a rohamlövészek kiképzéséről. Látható: semmivel sem gyatrább, mint a hős amerikai ranger-eké. Kellenek ezek a büszkeséget és identitást erősítő, összetartás-tudatot elősegítő, az életben segítő példákkal eligazító történelemoktatás. A sok amerikai polgárháborús, indiános, D-napos filmek miatt gyakorlatilag a mai magyarok már amerikai identitással rendelkeznek, és "szégyenlik", hogy magyarok. Ne tegyék, nekünk minden megvan, ami más kultúrának is, sőt, van hogy több!

Remélem, ennek a tendenciának a kibontakozó magyar dokumentumfilmekről, folytatása lesz.

„Mostanság látható a Világ a város alatt c. dokumentum-sorozat, ahol egy rész éppen Budapestről szól.”

Kérdés hogy hol látható?

ma 23:20

Jó ember! A két szutyokadó két kommersz sorozata nem a világ, s nem az abban szereplők a magyar színészet krémje! Sokan vannak, csak nem látod őket, mert tüncike meg győzike több szárnyas mosóport ad el.

Másik meg az, hogy ők sem olyan rosszak, mint amilyenek ezekben a sorozatokban. Régebben Szomszédok, mostanában az Életképek színészi játéka ugyanilyen pocsék.

A színész erről annyiban tehet, hogy a pénz nagy úr, s ezért többet kap, mint amennyit a színházban meg tud keresni.

Ezeket szakmányban gyártják, nem érdekes semmi, csak ki legyen pipálva az a kötelezettségük, hogy magyar gyártású műsorokat is kell adni.

A színész bezuhan a stúdióba, smink, jelmez, egyszer átolvass a szöveget, s már veszik is. Átélés, hitelesség így nem lehet. Blatolnak.

ma 04:05

Ha jól emlékszem a national geographic csatornán láttam,ami az egész világon lemegy.

Pont láttam azt a részt ami a magyar földalatti városról szólt.Tényleg jó volt.

Amúgy én sem értem. Olyan színes történelmünk van mint kevés népnek, készen van a jó sztori csak meg kéne filmesíteni. Rengeteg jó külföldi alacsony költségvetésű film van, szinte amatőr színészekkel, szóval ez sem akkora probléma. Egyszerűen nem értem...

Minden második film ami a mozikban megy valamilyen történelmi témát dolgoz fel, szóval ez nem kifogás. Ha meg pénz is lenne rá akkor maga lenne a tökély. Hatalmas csatajelenetekkel operáló filmek még sz.r sztori ellenére is szinte mindig befutnak.

Kalandozások, tatárjárás, török háborúk, az ország szétszakadása, szabadságharcok, első és második világháború. Ezekből lehetne nagyon jó politikai drámákat, háborús és kalandfilmeket csinálni.

Amúgy eszembe jutott egy viszonylag jó film, a Szabadság szerelem nekem egy pozitív csalódás volt.

ma 04:05:

"Kérdés hogy hol látható?"

- A Spektrumon. De angol nyelven a youtube-on is meg tudod nézni.

ma 08:29:

"Jó ember! A két szutyokadó két kommersz sorozata nem a világ, s nem az abban szereplők a magyar színészet krémje! Sokan vannak, csak nem látod őket, mert tüncike meg győzike több szárnyas mosóport ad el."

- Egyetértek. Aki jár színházba, az tudja, hogy vannak jó színészek. (Bár a színház más hanghordozást követel meg, mint a tv-film, itt be kell üvölteni az egész teret, és az arcjáték helyett a hanggal kell érzelmeket közölni, ezek pedig nem mutatnak jól a filmvásznon.)

De például az említett A legbátrabb város c. filmben jó volt a színészi játék.

"Másik meg az, hogy ők sem olyan rosszak, mint amilyenek ezekben a sorozatokban. Régebben Szomszédok, mostanában az Életképek színészi játéka ugyanilyen pocsék."

- Így van. A Szomszédok például egyszerűen borzalmas színészetileg, mintha lapról olvasnák a szöveget. Sose szerettem, de mivel ez volt a régi idők egyetlen műsora, ezért ma "nosztalgikusan" tekintünk rá, mint valami etalon.

Viszont a Barátok Közt ma már egyáltalán nem olyan rossz, mint amilyen valóban volt a kezdetekben, és aminek alapján még ma is elítélik. A 10 év alatt szépen lassan belejöttek a dolgukba, főleg a "régi nagyok" ma már nagyon erős, és életszerű karaktereket mutatnak, mint Berényi Miklós szerepe.