Ha nincs Trianon előbb utóbb kiváltak volna azok a területek Magyarországtól?

Hivatalossá tették a magyar nyelvet. Húha. Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy Romániában a román, Szlovákiában a szlovák nyelv van hivatalossá téve? Akkor a magyar népesség jogosult arra, hogy nekiálljon népirtani?

Te meg olvasgass egy kicsit más cikkelyeket is.

[link]

[link]

Itt már konkrétan a Habsburgok pénzelték a vlachokat, hogy megtámadják a magyarokat.

"Hivatalossá tették a magyar nyelvet. Húha. Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy Romániában a román, Szlovákiában a szlovák nyelv van hivatalossá téve? Akkor a magyar népesség jogosult arra, hogy nekiálljon népirtani? "

Napjainkban mindennapos téma az, hogy a környező országokban korlátozzák a magyarok nyelvhasználati jogát, a magyar településnevek használatát, a magyarok tanulási lehetőségeit, és ezen természetesen mindenki felháborodik. Mindennek a fentiek sajátos színezetet adnak, ugyanis azt várjuk el -egyébként jogosan- a szomszédainktól, amit mi annak idején, amikor ők hasonló cipőben jártak, mint a határon túlra került nemzettársaink napjainkban, nem adtunk meg nekik.

Több maradhatott volna nekünk, de a többségében nemzetiségek lakta területek elszakadása előbb-utóbb mindenképpen bekövetkezett volna. A soknemzetiségű államalakulatok széthullása végigkísérte a 20. század történelmét.

És abszolúte nincs jelentősége ebből a szempontból, hogy az ország mikor és miképpen vált ennyire soknemzetiségűvé. A modern nacionalizmusok megjelenésekor Erdély román, a Felvidék szlovák többségű volt és kész. Ez van.

Elnézést, de én nem emlékszem olyanra, hogy Magyarország elfoglalta volna Románia harmadát, és kényszerítettük volna a román lakosságot arra, hogy magyarul tanuljanak.

Mellesleg napjainkban létezik román, szlovák nyelvű állami oktatás Magyarországon. Romániában nem létezik ma sem.

Ha nincs Trianon, Magyarország nem sodródi bele talán a II. vh-ba.

Nehéz megmondani, mi lett volna.

Egy szerb-magyar háború biztos kitört volna, esetleg a románok is megpróbálták volna elvenni Erdélyt erővel.

De kérdéses, hogy szövetségesek nélkül képesek lettek volna-e nyerni.

Ha nincs Trianon, és fenn tudtuk volna tartani a status quo-t hosszasan, a szlovákoknál jelentős, a románoknál mérsékelt asszimiláció biztos történt volna, és ha most lenne egy 1918-hoz fogható összeomlás, akkor biztos, hogy nem a területünk 2/3-át veszítenénk el. Trianonnal az volt a baj, hogy nagyon rosszkor szakadt ránk.

Kedves Kérdező!

Mivel a "mi lett volna, ha...?" kérdésekre nem nagyon szeretek válaszolni, ezért inkább csak néhány elhangzott tévedésre reagálnék.

Kedves 20:30-as válaszoló!

"Nem kérdéses. A magyarországi nemzetiségek már 1848-49-ben is ellenünk fordultak, és autonómiát követeltek"

- Nem fordultak ellenünk. A szlovák nemzet kiállt a magyarok mellett - hisz a kivívott szabadságjogok a nemzetiségekre is vonatkoztak -, Bécs az ún. "szlovák légiót" csak cseh önkéntesekből tudta megszervezni, míg magyar oldalon 14 honvédzászlóalj volt teljesen szlovák legénységgel feltöltve. Az elszigetelt szlovák mozgalmak olyan kicsi sújt képeztek, hogy rendőri erőkkel is el lehetett fojtani.

A horvátokat csupán Jelačić, a császárhű tiszt izzította fel, aki megtiltotta a magyarországi áprilisi törvények kihirdetését Horvátországban, a jobbágyfelszabadítást pedig saját érdemeként adta elő. Az elnyomás egyetlen okozójának a magyar kormányt tette meg, és a megváltást a császártól ígérte. Így indult meg a felhergelt népfelkelőkkel Buda felé, a nacionalizmus köntösébe burkolózva, de már a kezdetektől a császári fekete-sárga zászlóval lépte át a Drávát. A magyar kormány szinte azonnal felajánlotta az autonómiát, sőt(!), az elszakadást is, te Jelačić eltitkolta még saját köre elől is ezeket az ajánlatokat. Csak egy bécsi kiszolgáló volt, nem hős nemzeti felkelő. A határőrvidékekre mindig a legmegbízhatóbb tiszteket helyezték ki (így például Erdélybe is a románok közé.)

Erdélyben a román lakosságnak hasonlóképp nem volt semmi baja, ők a regáti románságból, kívülről voltak hergelve. George Bariţ, az erdélyi román értelmiségi ezt írja a regáti románoknak címezve: "nagyot téved, aki csak a románokban látja az elnyomottak képviselőit, és a magyarokban az elnyomás okozóit, nálunk [azaz Erdélyben] ugyanis általában kell beszélni arisztokráciáról, és ugyancsak általában jobbágyságról."

Ráadásul 1849-ben megszületett a megbékélés mind a szerbekkel, mind a románokkal, és ők onnantól kezdve el is fordultak Bécstől, de már túl későn.

1868-ben viszont, a Kiegyezést követően a magyar kormány megalkotta a nemzetiségi törvényeket, amely példa nélkül állt az akkori Európában. Széles jogokkal ruházta fel a magyarországi nemzetiségeket.

1914-ben, a háború kitörésekor a nemzetiségi pártok a támogatásukról is biztosították a magyar kormányt, sőt, ezt még 1918-ban is megerősítették.

Trianon idején a kassai szlovák, és a kolozsvári román népgyűlés a Magyar Királysághoz való tartozás mellett(!) döntött, de ezeket a nagyhatalmak figyelmen kívül hagyták.

Nem véletlenül nem fogadták el a szomszédos államok, hogy a területek népszavazással dönthessenek hovatartozásukról (nem csak a magyarlakta részek). A szlovákoknak a cseh katonák ugyanúgy megszállók voltak, mint nekünk, magyaroknak.

A csehszlovák álom kiagyalója, Edvard Beneš, aki maga is cseh volt, ezt írta róluk:

"Engem soha nem tudnak rávenni arra, hogy elismerjem a szlovák nemzetet. [...] Senkit sem akadályozok meg abban, hogy önmagát szlováknak mondja, de nem engedem, hogy a szlovák nemzet létezését kinyilvánítsa."

"aztán a magyar nyelv kizárólagossá tételével nagyurainknak sikerült őket örökre magunkra haragítani."

- Soha nem tették a magyar nyelvet kizárólagossál, a Lex Apponyi csupán arról szólt, hogy minden iskolásnak meg kell tanulnia magyarul. Mondj egy államot, ahol nem kötelező a hivatalos nyelv ismerete.

"Napjainkban mindennapos téma az, hogy a környező országokban korlátozzák a magyarok nyelvhasználati jogát, a magyar településnevek használatát, a magyarok tanulási lehetőségeit, és ezen természetesen mindenki felháborodik. Mindennek a fentiek sajátos színezetet adnak, ugyanis azt várjuk el -egyébként jogosan- a szomszédainktól, amit mi annak idején, amikor ők hasonló cipőben jártak, mint a határon túlra került nemzettársaink napjainkban, nem adtunk meg nekik."

- Épp ellenkezőleg. Mi, 160 évvel(!) korábban, a "népek börtöne" Magyar Királyságban több jogkört adtunk a nemzetiségeknek, mint Szlovákia ma, 2012-ben teszi azt, a modern Európában.

Mi 1868-tól (előtte a magyar sem volt hivatalos nyelv) senkit nem korlátoztunk a nyelvhasználatban, mindenki a saját anyanyelvén fordulhatott bíróságra panaszaival, a tanácskozásokat, bíráskodásokat magyar, és igény esetén egy választott nyelvvel együtt párhuzamosan könyvelték, sőt, jobbat mondok: Erdélyben több románnyelvű iskola volt, mint a Román Királyságban.

Ezzel szemben Szlovákiában például azzal kezdték a hatalomátvételt 1920-ban, hogy 500 magyar iskolát azonnal bezártak.

Méltatlan az, amit művelnek ma a szomszédos államok...

És senki nincs, aki felszólaljon.

-------------

Kedves zoli7980!

"Kb mintha Anglia gondolná hogy nekimegy Indiának és a többi volt gyarmatának hogy visszaszerezze."

- Magyarországtól nem a gyarmatait csatolták el.

-----------

Kedves 22:46-os válaszoló!

"A modern nacionalizmusok megjelenésekor Erdély román, a Felvidék szlovák többségű volt és kész. Ez van."

- Korántsem olyan mértékben, mint ahogy az etnikai térképekre rátekintve gondolnánk, ugyanis bár területileg nagy kiterjedésű nemzetiségi részek voltak, de azok mind a ritkás, alacsony népsűrűségű országrészeket képezték, a sűrűn lakott, urbanizált, nagyvárosokkal teletűzdelt részek mind magyarlakosúak voltak - Erdélyben is, Arad, Temesvár, Kolozsvár, Nagyvárad, Marosvásárhely, és a többi nagyváros mind a magyarlakta részeken feküdtek.

A Felvidéken kb. 1,7 millió szlovák és közel 900 ezer magyar élt.

Erdélyben 2,8 millió román és 1,6 millió magyar élt.

A Vajdaságban 600 ezer szerb/horvát, és 425 ezer magyar élt.

Ez csak a tíz-, százezerszámra történő etnikai tisztogatások (mind 1919-ben, mind 1944-ben), a tömeges ki- és áttelepítések, a szándékos népességmozgatások miatt változott meg.

Arad 72%-os magyar lakossága 12%-ra; Kolozsvár 82%-os magyar lakossága 19%-ra; Nagyvárad 91%-os magyar lakossága 27,5%-ra; Marosvásárhely 89,3%-os magyar lakossága 46,7%-ra süllyedt le a Ceausescu idején, az 1970-es években lezajló tervszerű, százezres román betelepítések okán.