Nyírő József és Wass Albert a menő?

Aha, értem. Szóval ha Wass Albertot és Nyírő Józsefet olvasok, akkor automatice "fideszes", "jobbikos" (döntsétek már el, melyik!), "hobbináci", irodalmohoz nem értő nácifasiszta vagyok.

Jó tudni. Eztán azt is megmondják, hogy mit szabad olvasni és mit nem? Vissza az aczéli ízlésterror korába, mikor indexen voltak...

Szép, új világ...

Nem furcsa, hogy megint pont azok mondják meg, mit szabad és mit nem, akik 1989 előtt cenzorok voltak?

Mutass már egyetlen zsidózást is Wasstól.

Gondolom, nem ismered Wass Alberttől A funtineli boszorkány c. művet, ami egy román havasi leány története, román környezetben játszódik, a szereplőinek elsöprő többsége románok, akik között természetesen van jó, és van rossz. Egy román(!) irodalomkritikusa jegyzi meg, hogy Wass Albert megírta a világirodalom legszebb román havasi történetét.

Az a Wass Albert, akit szélsőséges sovinisztaként szoktak beállítani, akit a román nép született ellenségeként, ebben a könyvben szeretettel áthatott képet rajzol az egyszerű román emberekről.

Egy Bukaresti román irodalomtörténész-professzor, Ioan Coja is azt mondta a marosvásárhelyi könyvbemutatón, hogy a román népről ilyen szépen, ilyen mélyen, ilyen lélekből szólóan még senki sem írt, talán csak a román irodalom nagy prózaírója, Mihail Sadoveanu.

Idézem a professzort:

"...egy nagyon kényes kérdésrôl van szó. De nem politikai okokból, mint ahogy ezt egyesek hinnék. Hanem kimondottan irodalmi szempontból. [...] Az a tény, hogy a könyv íróját Erdélyben a kolozsvári népi törvényszék halálra ítélte, ez egy nagyon komoly, nyugtalanító dolog.

Szeretném, ha a Wass Albert dosszié újratanulmányozása során kiderülne, hogy az ott felhozott bizonyítékok nem elégségesek ahhoz, hogy igazolják a súlyos, abszolút bűnösséget. Azért szeretném, hogy ez megtörténjen, mert nem rímel az a két dolog, hogy egy háborús bűnös egy ilyen szép könyvet írjon.

[...] A könyv ékes bizonyítéka annak, hogy szeme és füle volt hozzá, hogy megfigyelje azokat az embereket, akik itt éltek, akiket teljes mértékben megértett. Hallottam ma azt a vádat, hogy Wass Albert irredenta volt, akként élte le egész életét, és úgy is halt meg. Én egy igen vastag könyvet írtam az irredentizmusról, és talán több száz oldalnyi cikket... Ez a dolog így áll: mindenkinek joga van kérni, követelni. Ezt a jogot bármelyik alkotmány elismeri. Én nem haragszom senkire, aki azt állítja, hogy Besszarábia nem román. Csak vitatkozom vele, megkérdem: melyek az érvei? És a dialógust komolyan veszem, addig, amíg beszélgetőpartnerem hamis érvekkel hozakodik elő, amelyekről ő is tudja, hogy hamisak, mégis fenntartja őket. De amíg látom, hogy jóhiszemű, tárgyalok vele. Az irredentizmus szerintem akkor elítélendő, ha tisztességtelen folyamatokat, rosszhiszeműséget, hazugságot gerjeszt, meghamisítja a történelmet. De amíg csak egy vágyat fejez ki, amelyet meg lehet érteni, elfogadom. E könyvből megértettem a gróf pszichológiáját.[...]

A hangsúly azon van, hogy ne tégy törvénytelen, erkölcstelen cselekedeteket annak érdekében, hogy ezt megszerezd. Ki merem mondani, hogy Wass Albert nem volt képes ilyesmire. Tisztességes embernek tűnik a könyv alapján. A tisztességet, lovagiasságot nehéz mímelni, ha nem tartoznak hozzá egyéniségedhez. Meggyőződésem, hogy e könyv lefordítása, és a román térségben való forgalmazása nagyon komolyan felveti majd a szerző és mű közötti viszony kérdését. Egyesek azt állítják: nem kell foglalkozni a szerzőkkel, csak a mű értékével. Én nem osztom ezt a véleményt. Azt hiszem, hogy a szerző személyisége, erkölcse, tisztessége terítékre kerül, amikor az alkotásával foglalkozunk."

Ebből is látható, hogy milyen könnyen mondják ma a legnemesebb lelkű emberre is, hogy fasiszta.

Addig meg ajánlom elolvasásra Wass egy-két művét, mielőtt csípőből elítéled, mert a köröd megmondóemberei ezt sugallják neked.

Tudod, Pro Patria náluk divat látatlanban véleményt mondani. Elég, ha helyettük drágabolgárurék gondolkodnak és megmondják, hogy Wass Albert jó író vagy rossz.

Megkímélik a hallgatóságot az olvasástól és a gondolkodástól. A cucilizmus éveiben ehhez szoktatták a népet.

Erre én is mondhatnám, hogy Esterházy Péternek az Így gondozd magyarodnak című örökbecsű opusa után az egész életművét le lehet húzni a vécén, pedig nem. Legalábbis nem ezután.

Ez a patkányok honfoglalása dolog azért is bájos, mert nincs benne nevesítve egyetlen nép sem. Ha egyesek magukra ismernek, arról nem a szerző tehet...

Nem mellesleg Kosztolányi Dezső olyan antiszemita volt, mint a huzat...

Most röhögök nagyon :D

Én szeretem Wass Albertet. Az elvásik a veres csillag, A funtineli boszorkány és az Elvész a nyom a kedvenceim közé tartozik. József Attila, de különösen Ady Endre a két kedvenc magyar költőm. Kertész Imre regényei közül is olvastam már néhányat, azokat is szerettem.

Akkor én most milyen skatulyába tartozok?

Amúgy én még nem olvastam ki egy zsidózást sem Wass Albert műveiből (legalábbis az eddig olvasottakból), máskülönben nem olvastam volna, mivel utálom a gyűlölködést, a gylölet tárgyától - magyar, zsidó, cigány, homoszexuális stb. - függetlenül.

20/L

A Wass Albert-image alakítói kínosan ügyelnek arra, hogy Wass szalonképes maradjon, így sötét eszmékhez kapcsolódó megnyilvánulásait igyekeznek elhallgatni, vagy bagatellizálni. Lukácsi Éva miami lelkész a „Wass Albert igazsága” című könyvben a következőt írja a gróffal kapcsolatosan: "Fiatalkorától élete végéig elvetette a náci eszméket, a népek faji alapon való megítélését. Nem vállalt közösséget soha szélsőséges gondolatokkal."

A tények mást mutatnak.

Vaskereszt, Milotay, „Jönnek”

1944 májusában a Kolozsvárott megjelenő Magyarság egyik cikkének címe: „Két vaskereszttel érkezett haza Wass Albert a keleti frontról”. Wass a magas elismerésekről az USA Igazságügyi Minisztériuma számára 1978-ban készített rövid önéletrajzában nem tesz említést. A kolozsvári Magyarságban megszólaló gróf örömmel számolt be arról, hogy egyik regényéről Milotay István (hírhedt szélsőjobboldali publicista) írt vezércikket az Új Magyarságban.

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945-ben - fasiszta szellemisége miatt, számos antiszemita és nyilas könyvvel egyetemben - megsemmisítésre ítélte Wass Albert „Jönnek” című írását, a magyar csapatok Észak-Erdélybe való bevonulásáról szóló kisregényét.

Hídfő: Marschalkó et. al.

A tengerentúlon letelepedett gróf a magyar emigráció elkötelezetten szélsőjobboldali tagjaival tartotta a kapcsolatot. A Floridában élő Wass Albert több alkalommal publikált a Hídfő című szélsőjobboldali lapban, illetve más újságoknak írt cikkeit vette át a Marschalkó Lajos által szerkesztett lap.

A Hídfő - a "keresztény nemzeti magyarság legbátrabb harcos lapja" - az antibolsevista jobboldali emigráns csoportokat próbálta összefogni, valamint a hungarizmus gondolatát szolgálni. A Hídfő több évtizedes fennállása alatt szinte kizárólag néhány témát tárgyalt: Trianon, zsidók, kommunisták.

Kikkel publikált itt együtt Wass Albert? A lap vezetője 1968-ig Marschalkó Lajos volt, aki egy időben a Hungarista Hírszolgálat munkáját is irányította. ("Wass Albert, bár 1951-től 1998-ig a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának (HMH) aktivistája volt, nem is annyira hungarista, mint inkább a német - fajelméletre épülő - nemzetiszocializmus követőjeként jellemezhető - állította Szemenyei-Kiss Tamás, a hírszolgálat egykori vezetője.)

Marschalkó a Fehér Újság című fajvédő orgánumnál kezdte pályafutását. 1945 előtt a szélsőjobboldali sajtó egyik reprezentánsa, aki a német nemzetiszocializmus feltétlen híve volt. A háború végén nyugatra menekült a felelősségre vonás elől; 1947-ben a magyar hatóságok mint háborús bűnöst kikérték a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól, de sikerült elkerülnie a kiadatást. Marschalkó 1968-ban halt meg; a hungarista eszméket hirdető lap szerkesztését ezután Fiala Ferenc, Szálasi egykori sajtófőnöke vette át.

Marschalkó Lajos az egyik legnagyobb hatású hungarista tollnok volt, akit 1968-ban Málnási Ödön így búcsúztatott: "azon a rögös életúton járt, amelyet előtte Istóczy Győző, Bartha Miklós, Prohászka Ottokár, Méhely Lajos, Milotay István, Kolosváry-Borcsa Mihály és Bosnyák Zoltán törtek fel járható magyar úttá."

A Kanadai Magyarság című lapban Wass Albert is méltatta Marschalkót: "A történelem szaggatta magyar hegylánc újra kopárabb lett. Marschalkó Lajos kidőlt az őrizők sorából. Megüresedett helyén foghíjassá karsztosodott a magyar gyepű." Wass szerint a hungarista írónak egész élete egyetlen síkraszállás volt, elejétől a végéig. "Hogy jobban remegett alatta a föld, mint mások alatt? Ez az óriások kiváltsága, avagy balsorsa, aszerint, hogy a megrendülő föld s a felszakadó szikla milyen pillanatnyi változásokat okoz közvetlen környezetében." Majd így folytatja: "Az egyre szegényebbé karsztosodó magyar ősgerincen most már üresen marad a helye. Gyöngemarkú utódok között nem akad olyan, ki elejtett fegyverét fölragadni merné. De ha lesznek még valamikor, akik kőbe véssék a magyar írás e hősi korszakát (sic!), fölróhatják majd arra a magányos sziklára: "Itt állt és küzdött a nemzeti eszme védelmében, szemközt a világgal, az utolsó óriások egyike!"" - írta Wass.

Rendszeres szerzője volt a Hídfőnek Málnási Ödön, aki Szálasival együtt menekült el, tízévi kényszermunkára ítélték, miután az amerikaiak átadták a magyar hatóságoknak. Málnási a harmincas évek végén már egy évet töltött börtönben, mégpedig az 1937-ben megjelent, durva antiszemitizmust hirdető, A magyar nemzet őszinte története című könyvéért. 1956 után Ausztriában telepedett le.

Később - a hetvenes évektől - ugyancsak a Hídfőnek volt rendszeres szerzője Nyisztor Zoltán katolikus pap, a Nyilaskeresztes Párt, majd a Hungarista Mozgalom tagja, aki 1946-ban menekült Venezuelába.

„Zsidó hatalom”

Wass Albert 1993-ban megjelent Így lett belőlem antiszemita című publikációjában úgy „védekezik” a vádak ellen, hogy minden szavával leleplezi magát. Zsidóságról alkotott képe leginkább a két világháború között megjelent antiszemita élclapokéhoz hasonlít: a gazdag manipulátorok zsinóron rángatják az egész társadalmat. Wass a kommunizmust is a zsidók által kreált rendszernek tartotta.

Egy, 1950-ben, Hamburgban megjelent rövid elbeszélésében, a Kicsi Anna sírkeresztjében egy zsidó boltosról ír, akit a nehéz időkben elrejtettek a falubeliek, de amint rázúdultak a muszkák a településre, a szatócs nem akart viszontsegíteni, mondván: nincs ideje, mert a kommunista pártot kell megszervezze a városban. "Alig jelent meg ez az elbeszélés, máris nekem estek: "antiszemita uszítás, antiszemita náci. Hogy mer ilyesmit írni. A zsidók mindig segítették a népet!" Így lett belőlem először antiszemita" - írja.

„Zsidó barátok”

„Így lett belőlem atiszemita” című írásában többek között ifjúkori „zsidó barátokat” keres. Állítása szerint Erdély legnagyobb napilapjában, a kolozsvári Ellenzékben a szerkesztőségben barátságot kötött Indig Ottóval, Hunyady Sándorral és Ligeti Ernővel, "kik véletlenül mindhárman zsidónak születtek". Mint mondja: "ennek akkoriban nem sok jelentősége volt, mert elsősorban mind erdélyiek és magyarok voltunk, román megszállás alatt".

1936-ban - éppen az általa említett - Ligeti Ernő (később a holokauszt áldozata lett) volt az, aki több zsidó származású és liberális társával együtt tiltakozásul távol maradt, amikor a "radikális nacionalista" Wass Albertet az Erdélyi Helikon tagjává választották. A Helikon 1937-es találkozójáról - amelyet már a Wass-rezidencián rendeztek meg - a liberális irányzat teljes egészében hiányzott.

Az összejövetelt követően az ifjú grófot rövid időre őrizetbe vették, ugyanis a csendőrök a házkutatás során jelentős mennyiségű, a hitleri Német Birodalomból származó propagandaanyagot koboztak el tőle.

Egy „zsidó gyerek” és Albi gróf

Cikkében Wass megemlít "egy másik zsidó gyereket is", Havas Emilt, aki leírása szerint egy szép napon bejelentette: "Nem gürcölök én itt tovább, hanem kimegyek Amerikába és ott leszek újságíró!" Még aznap délután - állítólag - átment a kolozsvári New York nevezetű kávéházba, ahol a román egyetemi hallgatóknak külön törzsasztaluk volt, majd szembeköpte az ifjúsági elnököt. A felmérgesedett diákok jól elverték Havast. "Másnap már harsogta a nagy hírt a világ minden rádiója: zsidóverés Romániában, ölik a zsidókat Kolozsvárott! Két napra rá ott volt a repülőjegy a Havas Emil zsebében és repült New Yorkba, ahol állás várt rá a New York Timesnál" – írta a „zsidó gyerekről” Wass.

Wass állítása szerint, amikor megérkezett az Egyesült Államokba, New York-i hotelszobájában váratlanul megjelent Havas Emil, és egy ajánlattal állt elő. Azt szerette volna elérni az akkor negyvenhárom éves Wass Albertnél, hogy írjon nekik egy könyvet, amelyet ők bestsellerré tesznek, a Reader's Digest is lehozza, majd később meg is filmesítenék. A gróf állítása szerint Havas még fenyegetni is próbálta, mondván: ha nem fogadja el a javaslatukat, egyetlen könyve sem jelenik meg Amerikában. "Mert akár hiszi, akár nem: itt vannak a kezünkben a kiadóvállalatok, a sajtó, a televízió! Amerika azt lát, amit mi akarjuk, hogy lásson, azt hall, amit mi akarjuk, hogy halljon és azt olvas, amit mi akarjuk, hogy olvasson! Nem tudtunk megegyezni és Havas úr haragosan eltávozott. Hamarosan rájöttem, hogy igazat mondott" - jegyzi meg konklúzióként az író.

„Budapest nem magyar”

1993 decemberében az Új Világ című lap hasábjain Wass meglehetősen visszafogottan nyilatkozott Magyarország „kozmopolita fővárosáról”, mégpedig abból a megfontolásból, nehogy újra „rásüssék” az antiszemitizmus bélyegét. Az antiszemitizmusról így írt: "Bár nem vagyok az. Krisztust követem, aki zsidó volt ugye, bár maguk a zsidók megtagadták, mert emberszeretetre próbálta tanítani őket.” A „nem magyar” Budapestről pedig így: „Az én hazám Erdély. Bár három boldog esztendőt töltöttem Debrecenben, mint diák, Debrecent magyarnak ismertem meg. Budapestet nem. Akkor sem volt kedvemre való s ma még kevésbé az.”

„Zsidó hűtlenség”

Wass Albert 1993-ban Az évszázad legnagyobb félrevezetése címmel publicisztikát közölt az Új Világban. Cikkében a magyar néphez való hűtlenséget kérte számon a zsidóktól. Szerinte valahányszor a magyarok a Habsburg megszállók ellen harcoltak a szabadságért, ők mindig az ellenfél oldalára álltak, és valahányszor egy felkelést levertek, egynéhány zsidó megkapta részét a hazafiaktól elkobzott földekből. Bűnül rótta fel Kun Béla és a Szamuely testvérek terrorját is, majd a II. világháború utáni hatalomátvételt. "Visszatérve a német "haláltáborokból", vezető pozíciókba lettek helyezve, kereskedve a kifosztott ország megmaradt javaival, de mindenekelőtt a büntetések végrehajtásával lettek megbízva, amit a kommunista kormány határozott kiosztani azoknak, akik a "rendszer ellenségeinek" minősültek".

Wass úgy véli, a szovjet csapatok Magyarországról való kivonulásuk után "a zsidóknak nem volt több esélyük a kommunizmus életben tartására". Szerinte a rendszerváltással Magyarország ismét szabad lett, de a pénzügyek, a sajtó és a kommunikációs hálózatok a zsidók kezében maradtak. "A "nagyfőnökök" magánrepülőgépeikre ülnek és elhagyják az országot, miután a rablott vagyonokat svájci bankokba utalják át. Azután újból kezdik a régi játékot, mint a szegény üldözött zsidó, míg felhalmozott javaikat befektetik más országokban. Párhuzamosan a szokásos "antiszemita!, antiszemita!" felkiáltásokkal, amikor valaki felemeli hangját manipulációik ellen" - írta a magyar rendszerváltás után három évvel.

"[...] Nem vállalt közösséget soha szélsőséges gondolatokkal.

A tények mást mutatnak."

-> A vaskeresztet, ami egy katonai, és nem politikai kitüntetés, azon érdemeiért kapta meg, amikoris a körbekerített bajtársait kivezette egy gázlón az ellenség gyűrűjéből. Ez nem olyan "tény", ami "mást mutat".

"A tengerentúlon letelepedett gróf a magyar emigráció elkötelezetten szélsőjobboldali tagjaival tartotta a kapcsolatot."

-> Is. Sőt, a Horthy-rendszer hívei is tartották a kapcsolatot a '45-ös kormány emigránsaival (pedig Szálasi hívai rendszeresen zsidóbérencezték Horthyt és körét, és puccsal megdöntötték a kormányát, Míg Horthy többször feloszlatta a Hungarista mozgalmat, és letartóztattatta Szálasit), mivel elszórva minden normális nemzet felülemelkedik a politikai szemléletkülönbségeken, vagy eltűnik, felolvad.

De egy sor nyugatorientált lapot is fel lehetne sorolni, ahova publikált. Ő elsősorban író volt. Az írásainak emberekhez való eljuttatása érdekelte, amiben a sajtó csak az eszközt jelentette.

Majd itt több bekezdésen keresztül, hosszan-hosszan elemzi az írás, hogy "ez a szerző" és "az a szerző" mennyire galád antiszemita volt, de _egyetlen egy sor sem szól_ Wass Albert antiszemitizmusáról benne. A "bizonyítás" ebben ki is merült. Nincs tőle antiszemita tartalmú írás. Pont.

"Egy, 1950-ben, Hamburgban megjelent rövid elbeszélésében, a Kicsi Anna sírkeresztjében egy zsidó boltosról ír, akit a nehéz időkben elrejtettek a falubeliek, de amint rázúdultak a muszkák a településre, a szatócs nem akart viszontsegíteni, mondván: nincs ideje, mert a kommunista pártot kell megszervezze a városban. "Alig jelent meg ez az elbeszélés, máris nekem estek: "antiszemita uszítás, antiszemita náci. Hogy mer ilyesmit írni. A zsidók mindig segítették a népet!" Így lett belőlem először antiszemita" - írja."

-> És?

"Cikkében Wass megemlít "egy másik zsidó gyereket is", Havas Emilt, aki leírása szerint egy szép napon bejelentette: "Nem gürcölök én itt tovább, hanem kimegyek Amerikába és ott leszek újságíró!" Még aznap délután - állítólag - átment a kolozsvári New York nevezetű kávéházba, ahol a román egyetemi hallgatóknak külön törzsasztaluk volt, majd szembeköpte az ifjúsági elnököt. A felmérgesedett diákok jól elverték Havast. "Másnap már harsogta a nagy hírt a világ minden rádiója: zsidóverés Romániában, ölik a zsidókat Kolozsvárott! Két napra rá ott volt a repülőjegy a Havas Emil zsebében és repült New Yorkba, ahol állás várt rá a New York Timesnál" – írta a „zsidó gyerekről” Wass."

-> Megint csak: és? Tisztázzuk: mi is az antiszemitizmus? Ha valahol valamikor negatív szájízzel írnak valakiről, aki történetesen zsidó származású (merthogy mindenhol vannak gyarló, és gerinces emberek), akkor az már annak minősül...?

"A „nem magyar” Budapestről pedig így: „Az én hazám Erdély. Bár három boldog esztendőt töltöttem Debrecenben, mint diák, Debrecent magyarnak ismertem meg. Budapestet nem. Akkor sem volt kedvemre való s ma még kevésbé az."

-> Ahhoz már tényleg valamiféle orvosi kategóriába eső rosszindulat kell, hogy _ebbe_ beleerőszakoljuk az "antiszemita" hozzáállást.

"Bűnül rótta fel Kun Béla és a Szamuely testvérek terrorját is, majd a II. világháború utáni hatalomátvételt. "Visszatérve a német "haláltáborokból", vezető pozíciókba lettek helyezve, kereskedve a kifosztott ország megmaradt javaival, de mindenekelőtt a büntetések végrehajtásával lettek megbízva, amit a kommunista kormány határozott kiosztani azoknak, akik a "rendszer ellenségeinek" minősültek"."

- Milyen érdekes, hogy ugyanezen - ténybeli - állítások megfogalmazásért a köztiszteletben álló, és a magyar történetírás egyik megkerülhetetlen, és irányadó professzorát, Romsics Ignácot is antiszemita bélyeggel dobta meg Gerő, amin aztán az egész szakma felkelt, és kikérte magának a professzor nevében is.

Az utolsó bekezdésben foglalt sorokról pedig _semmilyen_ forrást nem találtam, egyedül az általad is _kimásolt_ írás ilyen-olyan oldalakra beillesztett szövegét.

És lám.... Így omlott össze minden, ami elhangzott.