Szent István szerinted nemzetgyalázó vagy megmentő volt?

Végül is ebbe kell belekötni.

Én ez alatt nem csak azt értettem, hogy meghaltak a hazáért, és így érted, hanem, hogy megsebesültek a harc alatt, tehát a vérüket folyatták, a vérüket adták. Így már fel tudod fogni?

Kimásolom a válaszomat egy hasonló kérdésből.

Gyakran mondják, hogy István teremtett itt államot, de ez nem igaz. A honfoglaló magyarság ugyanúgy létrehozott egyfajta államszervezetet. Voltak általános érvényű törvényeik, közösen eldöntötték, melyik törzs hol fog lakni, pontosan kijelölt országhatár (gyepü) volt, létezett nemesi és köznépi réteg, minden törzsben megvoltak a beosztások (bírák, vezérek), és mindegyikük felett a közös fejedelem állt. Attól, hogy nem ugyanolyan, mint a nyugati államszervezetek, attól még valamennyire az volt. A sztyeppén is voltak államok (elég csak az avar vagy a türk kaganátusra gondolni; régimódi hiedelem, hogy a nomád népek lóhúst eszegetve a semmi közepén barbár módon éltek a tűz körül táncolgatva.) 

A törvények, a megyerendszer alapjai (azaz a nemzetségi birtokok), és társadalmi hierarchia tehát már korábban is léteztek. 

Amiben változtatott István, az tulajdonképpen csak az volt, hogy a magyarságnak adóznia kellett a fejedelem (később király) felé. Ez korábban ismeretlen dolog volt, hiszen a pénz a zsákmányszerző hadjáratokból folyt be, és azt osztották el egyenlően. (És éppen ennek okán vezette be István a pénzverést.) 

A vármegyéket nem "találomra" jelölte ki, a különböző nemzettségfők már korábban - ha nem is olyan méretben és formában - meglévő tartományaira alapult. 

(Emellett még amit tett, az tulajdonképpen annyi volt, hogy mindenhová templomokat építtetett, és a magyar szokásokat eltöröltette, tiltotta, majd nyugati szokásokkal cserélte le - pl a magyar haj- és ruhaviselet, szertartások, stb.) 

István paradox módon rendkívül erőszakos módon térítette át a magyarságot a keresztény hitre, ezért már önmagában nem érdemli meg a "szent" nevet, és főleg az a fájdalmas, hogy elveszett minden népmesénk, mondánk, regős énekeink, egyszóval a kultúránk - amit önmagában nem indokolt volna a keresztény hit felvétele, hiszen miért kellene "európaian öltözködnünk" ahhoz, hogy keresztények legyünk? Miért kell simára borotválkozni hozzá, dús szakállal nem lehetünk keresztények? Miért tiltották a hagyományos magyar hajviseletet? - Kit érdekel, hogy "hülyén néztünk volna ki"? Miért jobb az európaiak simára borotvált arca, mint a magyar fonott szakáll? Miért jobb az európaiak zenéje, mint a mi regős énekeink? Miért jobb az európaiak ruhája, mint a mi kaftánunk? A keresztény hit felvétele nem indokolta volna, hogy mondjunk le a kultúránkról, ami semmivel sem volt alábbvaló, mint a "civilizált európai". 

Az 1046-os Vata-féle pogánylázadás egyik fő oka éppen a magyar kultúra erőszakos eltűntetése volt. Például Vata a Képes Krónika szerint honfoglalás-kori hajviseletet, vagyis kopaszra borotvált fejtető, hátul varkocsba, azaz copfba font hajat hordott, István törvényeinek ellenszegülve. 

Ezt nem így kellett volna intézni, és nem ennyire destruktív módon. Pótolhatatlan veszteségeket okozott a magyar kultúrának, gyakorlatilag semmit nem tudunk a honfoglalás-kori szokásainkról, csak töredék elemeket.

Az Új Képes Történelem így ír erről: "Aligha tévedünk, amikor azt állítjuk, hogy a skandináv (izlandi) sagák gazdagságával mérhető kincset veszített el a magyarság." István alapos munkát végzett... 

Második kötetében ezt írja "A regék, históriák, mesék, dalok színes világából igen kevés maradt ránk, úgyszólván csak néhány említés arról, hogy voltak. A legismertebb Szent Gellért legendájából az a részlet, amelyben a püspök felfigyel arra, hogy egy magyar szolgáló munka közben énekel. Gellértet a dalocska, amit a "magyarok szimfóniájá"-nak nevez, nagyon megörvendezteti."

Talán ez a legfájóbb István uralkodásának hatásaiból, felbecsülhetetlen pusztulás, ami a magyar kultúrában ekkor kezajlott. Mindenmás helyrehozható, pótolható volt.

István tehát igazából nem tett olyan országmentő, hatalmas dolgot, mint amilyennek az utókor beállítja. Ahogy írtam, templomokat építtetett, meg a kalandozások lezárulása okán adózást vezetett be - ehhez pedig pénzt veretett. (Az mellékes epizód, hogy az ősi magyar hagyományokat, szokásokat karddal és vérrel eltörölte és nyugati "civilizált életmódra" cserélte le). 

- Gyakran mondják, hogy a kereszténységért harcolt. Hazugság. Ajtony és Gyula is felvette a kereszténységet akkorra már, tehát István nem "a kereszténységet terjesztette". 

- Azt is fel szokták hozni a védelmében, hogy "ha nem teszi ezt, akkor a Nyugat elpusztít minket". Megint hazugság. 

Felvettük a kereszténységet, és ezután a Német-római Császárság már az ő(!) életében támadást indított Magyarország bekebelezésére! (1030-ban II. Konrád) 

Az utódja, III. Henrik tíz év alatt öt(!) hadjáratot vezetett Magyarország ellen! (Vérteshegy, Pozsonyi vereség, stb) 

És ehhez még nem számoltam hozzá a bizonyos időszakokban évenként újrainduló bizánci hadjáratokat Magyarország ellen.

(Csak néhány lovagi család költözött be Magyarországra, de a magyar haderő zömében még Anjou Lajos idején(!) is könnyűlovas íjászokból állt.)

Érdemeként semmit nem tudok tehát felhozni, annál többet a rovására.

István még holta után is károsan hatott az országra: utódjának Orseolo Pétert tette meg. Idézek a Képes Krónikából:

"Péter miután király lett, a királyi felség kegyességét teljességgel levetkőzte, és német dühvel kegyetlenkedve semmibe vette Magyarország nemeseit, dölyfösen és kielégíthetetlen szívvel habzsolta a föld javait a vadállatok vadságával ordítozó németjeivel és a fecskék szószártyáságával csivitelő olaszaival együtt. Az erősségeket, őrhelyeket és várakat németek és olaszok őrizetére bízta."

Tovább az idézett királyról: "Ha valameddig még élek, Magyarországon mind a bírákat, a méltóságos és tekintetes, valamint az alsóbb rendű embereket, a századosokat, falunagyokat és mind a főembereket, a hatalomviselőket németekből rendelem, idegenekkel töltöm meg ezt a földet és teljességgel a németek hatalmába adom." És mondá: "Ez a név: Magyarország, abból származik: Nyomorország*, hát hadd nyomorogjanak." 

(*A középkori német legendárium úgy tartja, hogy valaha a germánok úgy elszaporodtak, hogy már nem volt elég élelem mindenkinek, ezért a nép egy részét keletre küldték, hogy éljenek meg, ahogy tudnak. Ők voltak a "hungarusok", azaz a éhezők/éhesek. Bő termésű földet találtak, és megerősödtek, majd visszatértek. Erre a legendára utalt az idegen Péter, mikor azt mondta: ez a név, Hungária, abból származik, Éhesország. Hát hadd éhezzenek.) 

Vata lázadásáról aztán így ír: "Majd fellázadtak Péter király ellen, gonosz halálra adták mind a németeket és olaszokat, akik Magyarországon szétszórva mindenféle hivatalt viseltek. Éjszaka sebes lovon három kiáltót küldtek Péter táborába, ezek meghirdették András meg Levente urak parancsolatát és szavát: hogy öljék meg a püspököket és papokat, üssék le a dézsmaszedőket, kövessék a pogány hagyományokat, és vesszen Péter emlékezete is németjeivel meg olaszaival együtt mindörökre." 

Azaz uralkodásának negatívumai még az azutáni korszakra is kihatottak.

A szent jelző pedig már rég vissza kellett volba venni tőle at Egyház részéről.

"István Koppány testét felnégyeltette és testrészeit hónapokig kifüggesztve tartották az ország négy legfontosabb várának kapuja felett – Győrben, Veszprémben, Esztergomban és Gyulafehérváron – jelezve, hogy mi vár az uralkodónak nem engedelmeskedőkre. Ezzel István ősi emberi és magyar törvényt szegett meg, amely szerint a halottakat el kell temetni. Tette elrettentésre szolgált, kegyetlen bánásmóddal fenyegetve azokat, akik nem engedelmeskednek neki és papjainak."

Így én nem tudok rá szent emberként tekinteni. Ettől még lehetne jó uralkodó. László király, aki nagyra tartok, maga mondta azt: "Bűnös ember vagyok, hiszen a földi uralmat a legsúlyosabb bűnök nélkül nem lehet gyakorolni." Az ő emberi nagysága, belső erkölcse ebben is mefmutatkozott. Nem azért ölt, mert helyesnek, dicsőségeanek tartotta, hanem mert életéből fakadóan ezt kellett tennie. De olyan méltatlanságra nem fakadt volna, mint István az általa legyőzöttekkel szemben. A sors iróniája hogy épp László kezdeményezésére avatták szentté Istvánt.

Lehet vitatkozni István megítélésével kapcsolatban, de az biztos, hogy a "szent" jelzőt sem ő, sem más királyok nem érdemlik ki. Akkor sem, ha egyébként világi szerepük kimagasló és érdemteljes. A szent jelzőhöz ennél több kell. Sőt, ahogy Lászlótól idéztem, eleve kizárja a kard kézbevétele.