Ez a rendszer amiben élünk, és amiben az egész nyugati világ tengődik, mégis hogy lenne demokratikus?

Én egyet értek veled.

Ebben a "demokráciában" nagyon nem stimmel valami.

Remélem egyre többen fognak erre rájönni.

Ez igaz. De most mit csináljak?

A világ van úgy összepakolva, hogy igazságtalan legyen és a rafináltabb győzedelmeskedjen. ő vigyen mindent. Valami balek ilyenre teremtette.

Nézd!

Van demokrácia ma is.

A pénz és a hatalom demokráciája, az egyenlők és még egyenlőbbek laza és egyoldalú érdek szimbiózisa.

Csak nézd meg hány nagy szervezet van ma a világon ami meghatározza a jövedelmek alakulását.

Ha nem vagy naiv akkor láthatod hogy mind egytől egyig a nagytőke zsinórjaihoz van kötve .

Én nem szeretem a vallást vagy a fajt említeni, ezért csak farizeusok unokáinak hívom őket. Azokat akik a zsinórzat leg végét fogják már évszázadok óta, és már 2-2,5e éve is a zsinór megragadásán fáradoztak.

Erről nem elhanyagolhat könyvek számolnak be.

[link]

[link]

Megdöbbentő az az érték összecsengés ami 2000év távlatából is elgondolkoztat az összecsengéseivel!

Mutass olyan gazdasági felfogást ami a nagytőkétől indult az ő szabadságát éltette és a társadalmaknak haszna lett belőle.

Ha mind ez így van!

Akkor milyen demokrácia az ahol a szavazataid megszerzése után lassan évről évre egyre élénkebben egy szűk csoport érdekei érvényesülhetnek?

"Ez igaz. De most mit csináljak?

A világ van úgy összepakolva, hogy igazságtalan legyen és a rafináltabb győzedelmeskedjen. ő vigyen mindent. Valami balek ilyenre teremtette."

Az emberek pakolták így össze. Ha az emberek hagyják, hogy ez legyen a nyerő, akkor ez lesz a nyerő.

Van más lehetőség. Volt régen nyers erőn alapuló világ is, amikor nem az számított hogy mennyi reklámmal meg milyen végzettséggel meg milyen stílussal adtad elő a mondandódat hanem hogy mekkorát ütöttél. Persze ez se volt jó dolog.

De a történelem folyamán hidd el, mindig volt szerepe annak is, hogy az emberek mit látnak jónak. Ha az emberek szerint a marketing, a média, a pénz, és a profithajhászás az rossz, akkor képesek lennének harcolni azok ellen, akik szerint ezek a fontosak.

Még mindig sokkal több lehetőséged van boldogulni ebben a rendszerben, mint korábban bármikor. Nézd meg pl., hányan lettek milliomosok vagy milliárdosok egy-egy jó ötlettel és kitartással. Korábban erre sem volt lehetőség, például sem a kommunizmusban, sem a feudalizmusban.

Plusz kritizálhatod is a rendszert, ahogyan most is teszed, nem fog egy nagy fekete autó várni a házad előtt.

Lehet, hogy igazad van.

De mi a következõ konkrét lépés? TE személy szerint mit tudsz tenni? Vagy én? Az egyes ember?

A rendszereket megalkotók így írnak a demokráciáról (érdemes elolvasni, mert érthetővé válik, hogy miért kell mindenhová, akár fegyverek árán is, erőszakkal is eljuttatni a demokráciát):

"A szabadság gondolatát ma lehetetlen megvalósítani, mert senki sem

tudja, miként használja mérséklettel. Elegendő egy népet bizonyos időre önkormányzatnak

átengedni, hogy szervezetlen csőcselékké változzék. Ettől a pillanattól kezdve belső egyenetlenség

keletkezik, ez csakhamar osztályharccá fejlődik, minek következtében az államok romba dőlnek és

hatalmuk többé nem nagyobb, mint egy rakás hamué. Akár saját megrázkódtatásai folytán merül ki

egy állam ereje, akár belső ziláltsága következtében kerül külső ellenségek uralma alá, mindegyik

esetben visszavonhatatlanul elveszettnek tekinthető: a mi hatalmunkban van. A teljes egészében a

mi kezünkben lévő tőke kényuralma szalmaszálat nyújt feléje, s ezt az államnak kénytelen-kelletlen

meg kell ragadnia: ha nem ragadja meg, elpusztul. Ha valaki, aki liberális gondolkozású,

erkölcstelennek tartaná az ilyen nézeteket, a következő kérdéseket tenném fel neki: Ha valamely

államnak két ellensége van, és ha a külső ellenség tekintetében megengedett dolog s nem számít

erkölcstelenségnek akármilyen harcmodort és hadicselt alkalmazni - mint például

bizonytalanságban tartani az ellenséget a támadó és védelmi tervek tekintetében, éjnek idején vagy

számbeli túlerővel támadást intézni ellene -, akkor hogyan mondhatók erkölcstelennek és meg nem

engedettnek ugyanezek a harci eszközök, ha azokat rosszabb ellenség, a társadalmi rend és a közjó

tönkretevője ellen alkalmazzák? Remélhető-e épp, logikus elmével, hogy eredményesen lehet

kormányozni a tömeget ésszerű tanácsok és érvek segítségével akkor, amikor bármilyen, még oly

értelmetlen megjegyzést és ellenvetést is meg lehet tenni, és amikor az ilyen ellenvetés helyeslésre

találhat a népnél, melynek ítélőképessége csak felületes? Tömegben lévő emberek, akiket csupán

kicsinyes szenvedélyek, nyomorult vallási elképzelések, szokások, hagyományok és érzelgős

elméletek irányítanak, áldozatul esnek a pártoskodásnak, amely megakadályoz mindenfajta

megegyezést még tökéletes ésszerű érvelés alapján is. A tömeg minden elhatározása ingadozó vagy

megkártyázott többségtől függ, amely nem lévén járatos politikai titkokban, valamilyen nevetséges

döntést hoz s ezzel az anarchia magvát hinti el a kormányban. A politikának nincs semmi köze az

erkölcshöz. Az az uralkodó, akit az erkölcs vezérel, nem jó államférfi és ezért bizonytalan a maga

trónján. Annak, aki uralkodni akar, egyaránt kell igénybe vennie a cselvetést és megtévesztést. Nagy

nemzeti erények, mint a nyíltság és becsületesség - bűnök a politikában, mert hatásosabban és

biztosabban döntik le trónjaikról az uralkodókat, mint a leghatalmasabb ellenség.

A kellő

munkamódszerek kidolgozásánál figyelembe kell venni a tömeg hitványságát, lanyhaságát,

állhatatosságát, azt, hogy képtelen megérteni és tiszteletben tartani saját életének vagy jólétének

feltételeit. Meg kell érteni, hogy a tömeg hatalma vak, ésszerűtlen és oktalan erő, minden bármely

oldalról jöhető befolyásolásnak kitéve. Vak nem vezethet vakot anélkül, hogy szakadékba ne vigye;

következésképpen a tömegnek azok a tagjai, akik kiemelkedtek a népből - nem értvén a politikához,

még ha a bölcsesség lángeszei is -, nem válhatnak a tömeg vezetőivé anélkül, hogy pusztulásba ne

vigyék az egész nemzetet.Csak az, akit gyerekkorától arra neveltek, hogy független uralkodó legyen,

ismerheti fel a politikai ábécé szavainak értelmét. Egy saját magára, azaz saját köréből származó

újgazdagokra hagyott nép sajátmagát dönti romlásba azoknak a pártharcoknak következményeként,

amelyeket a hatalomért és méltóságokért való versengés valamint az ennek nyomában járó zavarok

idéznek elő. Alkothatnak-e néptömegek megfontoltan és kicsinyes féltékenykedéstől mentesen

ítéleteket, intézhetnek-e országos ügyeket, amelyek nem választhatók el személyes érdektől? Meg

tudják-e védeni magukat külső ellenséggel szemben? Ez elképzelhetetlen, mert egy terv, amely

annyi részre szakadt, ahány feje a tömegnek van, teljesen elveszti egyöntetűségét s így érthetetlenné

és végrehajthatatlanná válik. Csak zsarnokkal lehet terveket nagyvonalúan és maradéktalanul

végrehajtani úgy, hogy az egészet helyesen ossza el az állami gépezet különböző részeire; ebből

elkerülhetetlenül következik, hogy egy ország számára az a legjobb kormány, amely egy felelős

személy kezében összpontosul. Korlátlan kényuralom nélkül nem maradhat fenn egy civilizáció

sem, hiszen az nem tömegeken nyugszik, hanem azok vezetőin, bárkik is legyenek azok. A tömeg

barbár, és ezt a barbárságot minden alkalommal kimutatja. Abban a pillanatban, amikor a tömeg

kezébe kaparintja a szabadságot, az azonnal anarchiává változik, mely a legmagasabb fokú

barbárság. A politikában érteni kell mások gyengeségeinek habozás nélküli kihasználásához, ha

ezáltal behódolást és mások feletti uralmat biztosítunk magunknak. A mi államunknak, amely a

békés hódítás útját követi, megvan a joga ahhoz, hogy a háború borzalmait kevésbé feltűnő és

kielégítőbb halálos ítéletekkel helyettesítse, melyek szükségesek annak a terroruralomnak

fenntartásához, amely vak engedelmességet követel. Az irgalmatlan szigor a legerősebb hatalmi

eszköz az államban. Nemcsak a haszon kedvéért, hanem a kötelesség nevében, a győzelem kedvéért

is ragaszkodnunk kell az erőszak és megtévesztés programjához. A leszámolás tana pontosan annyit

ér, mint azok az eszközök, amelyeket alkalmaz. Ezért nem annyira az eszközök révén, mint inkább

a szigorúság doktrinája révén fogunk diadalmaskodni és az összes kormányt a mi

szuperkormányunknak alávetni. Elég, ha tudják, hogy irgalmatlanok vagyunk minden engedetlenség

letörésében. A régmúltban mi voltunk az elsők, akik bedobtuk a néptömegek közé ezeket a

jelszavakat: "szabadság, egyenlőség, testvériség", s ezeket a szavakat azóta is sokszor

megismételték ostoba papagájok; melyek mindenfelől leszálltak erre a csalétekre. Vele együtt

elvitték a világ jólétét, az egyén igazi szabadságát, mely azelőtt oly jól meg volt védve a tömeg

nyomásával szemben.

Az önmagukat bölcseknek képzelő intellektueljeik a maguk

elvontságában mit sem tudtak kezdeni ezekkel a szavakkal; nem vették észre, milyen ellentmondás

van a szavak értelme és azok egymás mellé helyezése között; nem látták meg, hogy a természetben

nincs egyenlőség, nem lehet szabadság; hogy a természet maga rendelte a nézetek, jellemek és

képességek egyenlőtlenségét épp oly változtathatatlanul, mint az alárendelést a maga törvényei alá.

Nem gondolták meg, hogy a tömeg vak, hogy azok az újgazdagok, akiket a tömeg kiválasztott maga

közül a kormányzás gyakorlására, a politika tekintetében éppoly vakok, mint maga a tömeg, hogy a

beavatott, még ha bolond is, mégis tud kormányozni, míg a be nem avatott, még ha lángész is lenne,

semmit sem ért a politikához - mindezeket a dolgokat a ők nem veszik figyelembe. Ám éppen

ezeken a dolgokon alapult minden időben a dinasztikus uralkodás: az apa fiára hagyta a politikai

ügyek intézésének ismeretét oly módon, hogy arról csak az uralkodóház tagjainak volt tudomásuk és

senki sem árulhatta el az alattvalóknak. Az idő múlásával azután veszendőbe ment a politikai ügye

helyes intézéséről való ismeret dinasztikus átruházásának értelme és ez elősegítette ügyünk sikerét.

Hála önkéntelen, fogadatlan ügynökeinknek, a "szabadság, egyenlőség, testvériség" szavak a világ

minden részén egész légiókat állítottak a mi sorainkba, akik lelkesedéssel hordták zászlóinkat.

Pedig ezek a szavak mindenkor féregként működtek, kikezdték jólétüket, aláásták mindenütt a

békét, nyugalmat, egységet és elpusztították az államaik összes alapját. Ahogy később látni

fogják, ez hozzásegített minket diadalunkhoz; többi között ez tette lehetővé számunkra, hogy

kezünkbe kaparintsuk a legfőbb ütőkártyát - a nemességük kiváltságainak vagy más

szavakkal, a nemesség tulajdonképpeni létezésének a lerombolását, azét az osztályét, amely a népek

és országok egyetlen védelme volt velünk szemben. A természetes, leszármazáson alapuló

nemességük romjain felállítottuk a mi művelt osztályaink arisztokráciáját, élén a pénz

arisztokráciájával. Az ehhez az arisztokráciához való tartozás követelményeit megszabtuk a

gazdaságban, amely tőlünk függ, és a tudásban, melynek irányvonalát a mi bölcseink határozzák

meg. Megkönnyítette diadalunkat, hogy azokkal az emberekkel való kapcsolatainkban, akikre

szükségünk volt, mindig az emberi természet legérzékenyebb húrjaira hatottunk, a pénzéhségre, a

kapzsiságra, az anyagi javakkal való telhetetlenségre; márpedig ezeknek az emberi gyengeségeknek

mindegyike önmagában is elegendő a tetterő megbénítására, mert kiszolgáltatja az emberek akaratát

annak, aki megvásárolja cselekedeteiket. A szabadság elvont fogalma lehetővé tette számunkra,

hogy valamennyi országban elhitessük a tömeggel, hogy kormánya semmi egyéb, mint szolgája a

népnek, amely tulajdonosa az országnak és hogy ezt a szolgát úgy lehet mással helyettesíteni, mint

egy elhordott kesztyűt. A népképviselők leváltásának ez a lehetősége a kezünkbe adta őket és

megadta nekünk a hatalmat ahhoz, hogy rendelkezzünk felettük."