Mi az oka annak, hogy a mai fiataloknak nincs "kalandvágya" Magyarországon élni, szerencsét próbálni? Miért ilyen búskomor, gyűlölködő a mentalitásuk a 80-as évek fiataljaihoz képest?

Láttam a TV-ben egy műsort, ahol olyan Fidesz-tagok beszélgettek, akik a 80-as évek közepén voltak a huszas éveik elején, és mondta az egyik, hogy ő 86-ban diszidált Nyugatra, de amikor rendszerváltás lett, akkor rögtön hazajött, mert mégiscsak ez a hazája, és izgalmas kalandvággyal töltötte el, hogy szerencsét próbálhat immár demokratizálódott, lehetőséggel teli hazájában. Ezután ők is ledöbbenve taglalták, hogy a mai fiatalok hozzájuk képest, miért ilyen komorak, kalandellenesek, lusták, hogy számukra csak az számít, hogy kimenjenek Londonba valami tűrhető munkát végezni, aztán minden le van sz*rva.

Én se értem, hogy mitől van ez a nagy hangulatváltás a két generáció között. A műsorban beszélő emberek a komor, elnyomó kommunizmusban nőttek fel, a mai fiatalok pedig egy demokráciában, mégis ők látják az életet szomorúbbnak, világnézetük korlátolt, félelmetesen egyszerű, hazafiasságtól mentes.

Ti mit gondoltok erről?