A magyar emberek a kommunizmustól lettek ilyen sültgalambot várók?

A cselédgyártó vagy ha úgy tetszik biorobot gyártó szemlélet a mai napig él. A híradóban naponta elhangzik az, hogy azt szeretnék ha Magyarországon minél több ember dolgozna. A helyes szemlélet az lenne, ha arra törekednénk hogy minél több ember legyen képes önállóan gondoskodni magáról.

Az oktatás is biorobot képzésen alapul. Nincs arra való törekvés hogy angolul minél jobban megtanulhassanak az emberek. Hátha jobb állást tölt be vagy kimegy külföldre. KRESZ, számítógépes és informatikai ismeretek, vagy netán háztáji gazdasági ismeretek helyett van pl. testnevelés, hittan, költők és írók műveinek és életrajzának bemagoltatása, stb. Mert napi legalább 1 óra testnevelés esetén kevesebb lesz a közlekedési baleset, hisz akkor korán elsajátítják a KRESZ-t, minél több vers fejből történő ismerete meg azért fontos mert a Nobel-díjas Szentgyörgyi Albert azt mondta hogy az agy gondolkodásra való és nem adattárolásra. Meg aztán aki sok költő életrajzát tudja, azt nem verik át a bankok uzsorakamattal. A hittan meg azért fontos, mert egykor még azt tanították az iskolákban hogy a vallások a szegények elnyomásának eszközei voltak, például annak hirdetésével hogy légy szegény, tűrd elnyomóid sanyargatásait, mert akkor a mennybe jutsz. (És könnyebben elhiszel olyan sületlenséget is, hogy add ide sok millió Ft-odat és leveszem róla a rontást).

Abban az időben NEM sültgalambot várták az emberek, hanem dolgoztak és gyarapodtak.

Ma viszont a többségnek csak a rabszolga munka marad.

Hiába akarna valaki ma vállalkozni, ha nincs ehhez elég induló tőkéje, és a legtöbb embernek nincs. Akinek van, azok közül is nagyon sokan mennek csődbe a kereslet hiánya és a magas adók miatt. Hiába van meg benne az ösztön a sikerre, ha a körülmények nem engedik előre jutni.

Lassan már a szegényebb rétegnek arra sem lesz (vagy már nincs is) módja, hogy a gyerekét taníttassa.

Szép dolog az elmélet, de a valóság egészen más.

Nem véletlen, hogy egyre több fiatal megy külföldre, hogy megvalósítsa az álmait.

Ez sok mindentől függ, kedves kérdező.

Amit már előttem leírtak, tényleg nincsen tőkéje az embereknek, amivel elindíthatná a vállalkozását és nincs kereslet, ami felszívná a megtermelt árucikkeket vagy igénybe venné a szolgáltatásait.

Aztán a szemlélet is más itt, mint például az USA-ban. Ott sokkal lazábban veszik a dolgokat, ha például elkezdesz ott egy vállalkozást és buksz vele, akkor csak egy kicsit megilletődsz és megpróbálod újra vagy másba kezdesz. Addig próbálkozol, míg össze nem jön és az emberek tisztelnek a kitartásodért.

Ezzel ellentétben Magyarországon nagyon szigorúan veszik az emberek magukat és egymást, ha itt bukik valaki (mert bukik, sokkal többen buknak, mint akiknek bejön), akkor egyből rászállnak, mert "hülye vagy, szerencsétlen vagy, mondtam, hogy nem sikerül, ne álmodozz, semmirekellő vagy, hogy nem mécc dógozni, helyette ilyesmivel foglalkozol, biztos csak azért csinálod, hogy ne kejjen dógoznod, stb."

Aztán ott van persze az is, hogy itt rohadt nagy az állami elvonás és a papírmunka is nagyon bonyolult a vállalkozások körül, ez nem megy úgy, hogy valaki teljesen újoncként belekezd és simán megy neki. Nem ért hozzá, ezért fél tőle, ráadásul csak egyetlen egy lehetősége van a fentebb leírt okok miatt, tehát tuti bukta lenne belőle, mert elsőre szinte semmi nem megy, még az USA-ban sem, főleg ha ennyire bonyolult (pedig ott annyira nem bonyolult az adózás és az adórendszer, mint itt).

Még az öreg rókák közül is sokan csalnak és kiskapukat keresnek, különben nem maradtak volna fenn.

Éppen a szocializmusban volt lehetőségük az embereknek megvalósítani az álmaikat.

Igaz, hogy nem 8 órás munkával, hanem 16-tal.

A 70-es évek után egyre több ház épült. Akinek ehhez kapcsolódó szakmája volt, az maszekolt munka után, és tudott magának házat, nyaralót építeni, de akár még a gyerekének is.

A gyárakban megalakultak a GMK-k, a többségükből a rendszerváltás után kisvállalkozás lett. Volt, amelyik talpon tudott maradni, de soknak ez nem sikerült.

Vagy akkor már a parasztok nem csak a TSZ-ben dolgoztak, hanem a háztájiban is. Sokuknak több volt az év4es jövedelme, mit egy kisvárosi párttitkárnak.

Ma hiába akar valaki előrejutni, ha nincs elég pénze, összeköttetése, és nincs a termékeire fizetőképes kereslet.

Nem véletlen, hogy évről-évre egyre több KKV megy csődbe.

Nem az emberekkel van baj, hanem a mai kormánypolitikával.