Miért él ennyire a magyar köztudatban az a tévhit hogy azért vagyunk hunok mert benne van az ország nevében?

A pilisi magyar néphit...

Néprajzkutatók gyűjtötték össze a 19. században, és találtak egy olyan régi néphiedelmet, hogy a Pilisben élő emberek azt gondolják, hogy a Pilisben van egy hegy, amely alatt Nimród teste nyugszik, és Nimród itt alszik. És azt mondták, hogy a király csak kívülről nézve halt meg, valójában nem halt meg, csak nagyon mélyen alszik, lenn a hegy alatt a Pilisben. Tehát Nimród él, csak alszik, álmában a szíve dobog, és a szívdobogását visszhangozza a hegy, ezért nevezik ezt a hegyet Dobogókőnek, mert itt Nimród szíve dobbanásait lehet hallani, ha egy sziklához odahajtjuk a fülünket. Tehát a néphit szerint Nimród királyunk itt van eltemetve a Pilis alatt, a Dobogókő alatt és dobog szíve. Ez a néphit is arra utal, hogy Nimród egy élő személy volt. A Pilisben élők rengeteg Nimród-mesét tudnak.

...és a valóság

1./ De nemcsak Nimród teste vagy sírkamrája van a Pilis alatt, hanem 30-40 méter mélyen a föld alatt alagutak, csarnokok, termek, tárnák, lépcsők, különböző labirintusok lelhetők fel, ezeket a régészek feltárták Budakalász-Szentendre-Pilis vonalában. A régészek hivatalosan megállapították, hogy a Pilis alatti csarnokok rétegtanilag az őskor alatt van, tehát régebbi, mint a paleolitikumi kor (az őskőkor). Ezeknek a csarnokoknak a kora 50 ezer évnél biztos, hogy régebbi, több százezer évesek lehetnek. A tudomány nem tudja, hogy ezeket kik építették, de ha ez valaha kiderül, az forradalmasítja az egész jelenlegi elképzeléseinket a történelemről, és dönti az egész darvinista (evolúciós) álláspontot.

2./ Több százezer évvel ezelőtt, amikor állítólag csak kőbaltás, hordákba verődött primitív ősembereknek kellett volna élniük a Pilisben, valójában olyan írdatlan tudással felfegyverkezett civilizáció élt itt, hogy hatalmas, városszerű építményeket hagyott a föld alatt. Úgy tűnik, egy másik emberiség, egy régebbi civilizált világ élt itt.

3./ Nimród testének hollétét nem tudja senki, feltehetőleg ott nyugszik, de hol és milyen mélyen, nem tudjuk. De volt egy különleges szerzetes rend, akiknek az volt a feladata, hogy azt a kamrát, illetve azt a lépcsőt, amely levezet Nimród sírkamrájához, őrizzék generációkon keresztül, és a titkot soha el ne mondják idegennek, csak a rendfőnök adhatja át a tanítványának. Ez a különös szerzetes rend még az 1400-as években, Mátyás király idejében is őrzött egy holttestet, és ez volt a rend titka. Ők voltak a pálosok.

A pálos rend

4./ Nimród személyét még egy másik forrás is bizonyítja, egy régi magyar geszta, a Tarih Üngürüsz, „A Magyarok Története” krónika. Ez török közvetítéssel került hozzánk. Az 1500-as években íródott török udvarban, a szultán parancsára a magyarok történelméről.

Ebben azt írják, hogy Nimród Király Ázsia uralkodója volt, Szkítiától egészen Kínáig tartott a birodalma, de még a nyugati szigeteken is uralkodott. Azt írja a Tarih Üngürüsz, hogy Nimródnak két fia volt, ikrek, Naposz és Pálosz.

Naposz és Pálosz, vagy Hunor és Magor?

Összefoglalva: Kézai Simon 1283-ban írt Gesztája szerint Hunor és Magor régi neve lehet Naposz és Pálosz. Vagy pedig lehetséges az ókori szövegek alapján, hogy évezredekkel Nimród után, a honfoglalás előtt egy Ügyek nevű magyar vezérnek volt egy meddő felesége, Emese, aki egy éjjel álmot látott, álmában egy olyan hatalmas világfa alatt sétált el, aminek a tetejét nem lehetett látni, és e tetejetlen fa lombjai között látott egy óriási madarat ülni. Ez a madár ragyogott, akár a gyémánt, tollai bíborszínűek voltak, amely madár elkezdett lefelé ereszkedni, és Emese fejedelemasszonyt óvatosan beborította a szárnyaival. Így reggelre kelve Emese várandós lett, majd ikreket szült, Hunort és Magort. Hunor ágából lettek a hunok, fejedelmük Atilla király lett, Magor ágából lettek a magyarok, fejedelmük Árpád lett.

E krónika szerint Hunor és Magor nem Nimród fia, mert ő túl régen élt, hanem Emese gyermekei, és ilyen módon sokkal közelebb vannak hozzánk, mint Nimród. Talán ez lehet a megoldás annak a kérdésnek, hogy Naposz és Páloszt, vagy Hunor és Magort tekintjük ősünknek.

AZ EGYIPTOMI KAPCSOLÓDÁS

Nimród lánya

Visszatérve a Tarih Üngürüsz Gesztához, ebben le van írva, hogy ahol az Istros folyó nagy kanyarulatot vesz északról délre (a Duna ókori szkíta neve Ister) (A Duna neve egyébként kelta név), az ókori térképeken nem Duna van írva folyónkra, hanem Ister, vagy Istros.

Tehát, ahol az Istros folyó nagy kanyarulatot vesz északról délnek (ez a Duna kanyar), ott van egy nagy hegység, annak egyik nagy hegye alatt alszik Nimród. (Pilis, pálosok, Duna kanyar).

Amikor Enéh királyné az ikrekkel, Naposszal és Pálosszal ide menekült nyugatra, hogy férje addig Babilonban felvegye a harcot a sötétség urával, a királyné várandós volt Nimródtól. Nimród halála után szülte meg gyermekét, egy leányt. A hercegnő már nem élt, amikor a gyermek világra jött, így megölelni nem tudta. Tehát Nimródnak három gyermeke született, akikről biztosan tudunk. Ennek a leánygyermek királylánynak a neve Ankhisza volt.

Az Ankh az egyiptomi nyelvben Életet jelent, szimbóluma pedig az Ankh egyiptomi kereszt, ami az Élet jele. Tehát Ankhisza az élet úrnője, az élet királynője volt.

Így kapcsolódik a magyar őstörténelem Egyiptomhoz.

A perzsa királyok könyve azt írja Nimród királyról, hogy Enéh-től, a feleségétől két fia született, az egyik Tur, a másik Ir névre hallgatott. A perzsa királyok könyve nagyon szépen, balladaszerűen elbeszéli a következőt: Tur és Ir ikrek voltak, és annak ellenére, hogy ikrek voltak, nem volt náluk két különböző testvér. Tur sötétbarna hajú, barna szemű és kreol bőrű volt, akárcsak apja. Ir aranyszőke hajú, kék szemű és hófehér bőrű. Gyermekkorukban imádták egymást, nagyon jó testvérek voltak.

Felnőttkorában, mikor Tur az idősebb jogán megörökölte a nimródi királyságot, halálosan meggyűlölték egymást, írdatlan háborúkat folytattak egymás ellen. Voltak olyan csaták, melyben több millió katona vonult harcba Tur és Ir oldalán egymás ellen. Volt egy olyan eset, hogy egyszer döntetlen lett a harc kimenetele, minden harcos elesett, csak ők ketten maradtak meg. Ezek a nagy háborúk Irán földjén voltak, a későbbi Szkítiában (ez Kelet-Irán, illetve Irán és a mai Pakisztán határvidéke).

A vérszerződés és ármánykodás

Mikor a két fivér megelégelte a sok-sok harcot, békét kötnek a Pakisztán és Irán határvidékén emelkedő egyik hegycsúcson. Ez volt a Pamíri Eskü. Tur és Ir békéjének ábrája Moszkvában az Ermitázsban található, a következő raktári elnevezés alatt: „Szkíta vezérek békekötését megörökítő aranylemez.” Ez egy 10 szer 10 centiméter nagyságú aranylemez. 1850-ben találták a Pamír hegység hófödte csúcsainak egyike alatt, jégrétegek között.

Ezen a következő jelenet van: egymással szemben térdel két férfialak, a két férfi nagyjából ugyanúgy néz ki, csak apró különbségek vannak. Az egyiken hosszú kaftán van, haja hét varkocsba van befonva és a homlokán korona. A másik férfin páncél, a haja pedig ki van bontva. A régészet tudja, hogy a hét hajfonat csak egyes egyedül az ősmagyaroknál létezik, és kizárólag a táltosok viselete volt. Viszont ez a férfi koronát hord, tehát táltosnak és királynak kellett lennie. A másik férfin páncél van, akkor feltehetőleg ő valamilyen harcos.

Itt összecseng szépen a perzsa királyok könyvében leírt állítással, miszerint Tur gyermekkora óta a tudományok és a művészetek iránt érdeklődött, ezért amellett, hogy örökölte a koronát és a királyi jogot, ő táltos lett, miközben öccse, Ir, igazi katonaként a haditudományokat szerette. Feltehetőleg őket ábrázolja ez a kis aranylemezke.

A következőt lehet látni ezen a lemezen: ez a két férfi egymással szemben térdel. Az első jelenetkockán oltártűz ég. A következő jeleneten azt látjuk, hogy a páncélt viselő férfi kezében kés van, a következő kockán a csuklójához tartja a kést, és belőle csöpög a vér egy szarv alakú edénybe, ami egy állványon áll középen. A következő jeleneten viszont azt látjuk, hogy a hajfonatos, koronás táltos király kezében ugyanez a kés, aki a bal karja könyökhajlatát vágja meg, és a szarvedény fölé tartja, és belecsöpög a vére.

Az utolsó előtti jelenet gyönyörű, előbb az egyik fivér tartja a szájához a szarvedényt és iszik, a következő kockán a másik tesz ugyanígy. Az utolsó jelenetben pedig állva megölelik egymást, egy forró testvéri ölelést látunk.

A réteg, amiből ez az aranylemez előkerült, körülbelül 260 ezer éves.

Így írja a szöveg: Ir a csuklóját vágta meg a békekötés során, Tur a könyökhajlatban, és megfogadták, hogy Tur és Ir gyermekei soha többet nem viselnek egymás ellen háborút, amíg áll a világ. Azt is megfogadták, hogy ha egyikük nemzetsége bajba kerül, a másik hadsereggel siet annak segítségére. Magyarán, örök békét és örök szövetséget fogadtak.

De fél év sem telt bele, és sokkal iszonyatosabb háború robbant ki közöttük, mint előtte volt. Tehát azonnal megszegték a fogadalmukat! De nem maguktól kezdték a háborút, ármány ütött közöttük viszályt: Turnak valakik azt mondták, hogy ne higgy Irnek, mert gyűlöl téged, be fog csapni, és alig várja, hogy megöljön. Irnek ugyanezek a valakik ugyanezt suttogták, hogy ne higgy Irnek, mert gyűlöl téged, be fog csapni, és alig várja, hogy megöljön. Ebből aztán az lett, hogy a két fivér egymásnak esett, de a szöveg szerint nem akarták, hogy megint sok harcos essen el, ezúttal úgy gondolták, elintézik az ügyet egymás között. Kiment egy dombra a két fivér párbajra, és mire feljött a Hold, Tur kardja átszúrta Ir szívét.

Ez egy szomorú történet, és ez azért lesz érdekes, mert a perzsa királyok könyve úgy folytatja, hogy Tur ivadékai lettek a turániak, Ir ivadékai az irániak. Más szövegek azt mondják, a barnahajú Tur népéből származtak a sztyeppe népei, a szkíták, hunok, magyarok. A szőkehajú Ir harcos véréből származtak az északi népek, a germánok, ógörögök, rómaiak, szlávok. A régészet mindezt alátámasztja.

Az úgynevezett proto (előző) indoeurópai kultúrának két ága van: a turáni, vagy keleti ág, és az iráni, vagy indogermán nyugati ág. Tehát a magyarok és a németek között nem testvéri, de egy unokatestvéri fokú komaság van.

A turáni átok

A perzsa királyok könyve azt is leírja, hogy honnan keletkezik a turáni átok. Tur, a táltos, párbajban, becsületes párbajban, de megölte Irt, a katonát, és a legenda szerint a turániakon az átok addig ül, amíg Tur és Ir gyermekei meg nem újítják a pamíri esküt, amit annak idején tettek, meg nem ölelik egymást, szövetséget nem kötnek, s meg nem fogadják, hogy soha többet nem támadnak egymásra.

A Shakname, arra, hogy mi a turáni átok, ezt válaszolja: Tur, a táltos, megölte Irt, a katonát. Tur, a turániak, a magyarok őse megölte Irt, a germánok ősét, a szőke harcost. És ez öröklődik a turániakon mindaddig, amíg a turáni népek és az indogermán népek egy új nagy szövetségben nem emlékeznek meg arról, hogy Nimród által egy vér folyik bennük.

A perzsa királyok könyve azt is leírja, mert a két fivér viszályának csak egyvalaki lett a haszonévezője: a démonok királya, aki kacagott aznap örömében, amikor Tur kardja átdöfte Ir szívét, hogy a viszály Nimród gyermekei között elindult. Nimród ekkor már rég nem élt, nem tudhatta, hogy mi történt a fiai között, csak az égből láthatta.

A torony és a háború

A történet a következőképen fejeződik be: Nimród a maga háborúját akkor vívta meg a hagyomány szerint, amikor Tur és Ir még csak 12 évesek voltak. Ekkor még nem gyűlölték egymást a testvérek. Nimród, amikor eljött az idő, és úgy érezte, hogy a küldetése be kell, hogy telesüljön, épített egy tornyot, hét emelettel, és ennek a toronynak minden emeletét más és más drágakőből készítette el.

A Shakname szó szerint elmondja, hogy miből, milyen drágakövekből készültek ezek az emeletek: az első emelet jáspisvörös, második rubinvörös, a harmadik sárgatopáz, a negyedik zöldsmaragd, az ötödik kékzafír, a hatodik ibolyalila ametiszt, és a hetedik hófehér hegyikristály volt. Mindenki felismeri, hogy ez a hét szín a csakraszínek. Minden emelet egy-egy csakrát szimbolizált. A szöveg azt mondja, hogy amikor Nimród elindult azon az éjszakán a hét emeleten, minden emeleten egy istenségnek áldozott, és egy-egy fénycsakra kapcsolt be rajta, és felragyogott. Ahogy Nimród minden emeletre felment, úgy aktiválódott minden csakrája. Amikor a hetedik emeletre lépett, akkor már az egész aurája ragyogott. Miért kellett ez? Nyílvánvalóan azért, hogy felkészüljön a háborúra. Az állatok királya megjövendölte Nimródnak, hogy állatokra soha nem fog vadászni, csak egy valakire, de az lesz élete legnagyobb vadászata. A Shakname úgy fejezi be a történetet, hogy a hetedik emeleten felkészült a háborúra, elővette az isteni eredetű íját, megfeszítette, és homlokán, a fején ott ragyogott egy korona, amelyet korábban Nimród kovácsolt. Nimród halála után ez a korona lett a szkíta királyok legnagyobb kincse. A Tarih Üngürüsz azt írja, hogy ez a korona ékesítette Atilla, majd Árpád fejét; Talán ez volt a mai Szent Korona?

Az az ellenfél, akit Nimród célba akart venni, az valamiféle repülő égi szekéren, vagy repülő trónon, vagy repülő városon repült körbe a Földön, és ez a valaki gyűlölte az emberiséget, amióta csak létezik, de legjobban Nimród népét és fajtáját gyűlölte. Tehát Nimród megfeszítette az íjat, az égi szekeret vette célba, el akarta lőni a nyílvesszőt, a lövés sikerült is volna, de ebben a pillanatban valami történt: Nimród előtt elsötétült a világ, női sikoltozást hallott, Enéh, imádott felesége jajgatását hallotta, és látta maga előtt, hogy az ellenség katonái megkínozzák és megerőszakolják, és megölik a kis ikreket, a 12 éves fiúkat. Nimród, aki táltos volt, és előre meg szokott érezni dolgokat, nyílván arra gondolt, hogy a menekülő családját útközben valahol elkapták és épp most ölik meg őket.

Nimód ekkor eleresztette az íjat, de a családja miatti iszonyatos aggodalom és félelem miatt megfelelő erő már nem volt a kezében. Nimródban hirtelen feltámadt a féltő szeretet a családja iránt. A félelem az az elemnek az egyik fele, vagyis Nimród erejét megfelezte az elemi félelem érzés a családja iránt. Tehát Nimród ebben a pillanatban már nem a harcra koncentrált, hanem arra, hogy mi lesz a szeretteivel. Nimród mégis eleresztette az íjat, de az íj már csak annyit tudott elérni, hogy fölmenjen, de nem végezte el a feladatát.

A démonok ura elkapta a nyílvesszőt, megmártotta az ő gyűlöletének tüzében, és visszahajította Nimródra. A tüzes nyíl az ő gyűlölete által hajtva becsapódott a hétszínű toronyba, ezer és ezer darabra robbantva szét azt. A torony szilánkokban összeomlott.

Majd egy döbbenetes dolog derült ki erről 1925-ben

abilon romjai

1925-ben egy angol régész expedíció ásatott Dél-Irakban, a vezetőjüket úgy hívták, hogy Sir Leonard Wolley. Wolley régészeti expedíciója megtalálta Babilon romjait egy nagyon mély ásatási rétegben. Ez egy döbbenetes felfedezés, egy régészeti rejtély volt: a legrégebbi babiloni rétegben üveggé égett homokot találtak! Ez az üveggé égett homok úgy keletkezett, hogy egy írdatlan forróság hatott közre. Az ásatási naplóban az szerepel, hogy valamiféle égett drágaköveket találtak sokféle színben -pirosat, zöldet, lilát. Wolley, ezeknek a régészeti korát nem tudta megmondani, azt sem tudta, hogy mi ez, csak annyit jegyzett fel a naplójába, hogy összeégett a sivatag homokja, vagyis megüvegesedett, és benne valami összeégett drágakő van. Az ásatás tagjai két éven belül megbetegedtek és meghaltak. Nem tudni miért, és hogyan.

1965-ben ezt a területet -eléggé vakmerően- egy Kathleen Keyan angol régésznő újraásta, ezúttal felfegyverkezve alfa és béta sugárzásmérővel, az úgynevezett Geiger Müller számlálóval, amely a következő mérési eredményt adta: Keyan naplójában így írja: a Geiger számláló extrém magas béta sugárzást mért, azaz, ilyen magas rádioaktivitást mutatott. Ezért lezárták az égett üvegesrészes terepet, az ásatás tagjai közül nem sok maradt életben, maga az ásatásvezető régésznő pedig három éven belül elhunyt. Innentől kezdve a terület mind a mai napig le van zárva, senki nem mehet a közelébe. Tehát a babiloni torony valós építmény volt.

Tehát valamilyen színes üveg, színes drágakő van Babilon egyik részén a mélyben eltemetve. Mi derül ki ebből? Hogy valaki valamiféle atombomba-szerű pusztító eszközt dobott le toronyra. Van egy Dél-Ausztrál mítosz, amelyben azt írják, hogy ennek a valakinek a nevéhez fűződik MU, azaz a Dél-Ausztráliai Gondvána elpusztítása is. Ott is az derült ki, hogy egy égi trónról ledobott valami izzó nyilat, a tenger felforrt, a halak pedig elégtek a vízben, és egy hatalmas kerek felhő szállt fel az égbe, amely hónapokig nem oszlott el. Még évek múlva is halott halakat dobott ki a hullám a környező szigeteke. Furcsa egybeesés a két pusztítás, lehet valami közös kapocs közöttük, hogy valaki egy repülő tüzes szekérről egy tüzes nyilat dobott le, hogy elpusztítson vele népeket és építményeket.

Végkövetkeztetés

Tehát Nimród harca egy nagy küldetés, egy nagy küzdelem lehetett. Ki volt az az idegen, aki Nimród ellen harcolt? Valami sötét démoni hatalom volt, aki ellen Nimród az egész emberiség baját magára vette, és az emberek nevében küzdött, és jót akart, a fény ügyét akarta képviselni. Most már látjuk, hogy a Bibliában az Ószövetségben miért mondják azt, hogy Bábel tornya gonosz, és hogy Nimród is gonosz, aki Adonájt, az urat vette célba.

Mi lehet ennek a dolognak a mélyén? A történet befejezése a következő:

A legenda, a hagyomány azt mondja, hogy Nimród nem halt meg a robbanás során, mert a Korona a homlokán megvédte őt energetikailag, így nem halhatott meg.

A Shakname a következőt írja: ellenségei Nimródot elfogták, az íjat és a koronát elvették tőle, és a nyári napforduló napján -ez Szent Iván éj június 24.-e-, egy T alakú keresztre feszítették föl Babilon város közepén. Más hagyomány úgy mondja, hogy egy T alakú akasztófára akasztották Nimród testét. Akik szerették és hittek benne, levették a keresztről, és elhozták a Pilisbe, eltemették a Pilis hegy alá, és Nimród szíve azóta is ott dobog.

Mert ő nem halt meg igazán, hanem azt várja, hogy eljöjjön az idő, amikor népét, azok az erők, akik ellen annak idején Nimród a torony tetején harcolt, majd annyira sanyargatják, hogy Nimród népének más reménye nem lesz, mint az, hogy ő a hegy alól kilép, és a népét megvédi azoktól, akik már abban az időben is sanyargatták Nimród gyermekeit, és viszályt szítottak az ikrek között.

Tehát van egy ilyen prófécia a Shaknaméban, hogy az az ellenfél, akit ilyen módon nem tudott legyőzni Nimródot, nem nyugszik, és Nimród gyermekeit azóta is űzi és kínozza, és úgy írja a jóslat, hogy Nimród akkor jön elő Dobogókő alól, amikor ezeket a szenvedéseket Nimród gyermekei már nem bírják tovább, és nem tudnak mit tenni ellene. Ekkor Nimród kijön a hegy alól, és megvédi őket.

Egy másik gyönyörű legenda azt mondja, hogy Nimródot abban a pillanatban, amikor lelkét kiadta a kereszten, az égi hatalom, a Fény Istene, azonnal felvitte az égbe hősként, csillagképként, és így lett Nimród csillaga az Orion, mely azóta is vigyáz Nimród népére az irániakra és a turániakra. Ez a csillagkép figyelmeztetésül szolgál azoknak, akik Nimród gyermekeit sanyargatják. A Fény Istene Nimródot föltette az égre, hogy mindenki emlékezzen hőstettére amíg áll a világ, hogy soha senki ne feledjen el egy ilyen nagy királyt, egy ilyen nagy uralkodót, és egy ilyen nagy mártírt. És azért is tette fel az íjas Nimródot, kezében az egykori íjjal csillagnak, Orionnak az égre, hogy azok, akik ellen Nimród harcolni próbált, mindig emlékezetükbe véssék, hogy Nimród ott őrködik, és nem szabad bántani a magyarokat, mert vigyáz rájuk.

Ez egy gyönyörűszép régi legenda. De ez a legenda nem kitalált, hanem igaz történeten alapul.