Miért hiszik sokan, hogy ez a jelenlegi párt rendszer jó?

Igen és hogy kerül hatalomra az erős kezű, talpig becsületes vezetőd egy olyan országban, ahol minden és mindenki velejéig korrupt?

Az a gond, hogy a diktátorok az esetek 99,999%-ában eléggé rohadt emberek szoktak lenni, mert pszichopatává teszi őket az út, amit végigjárva bekerülnek a hatalomba.

Nem beszélve arról, hogy a 20-30 vezetőtársa valószínűleg nem rajong annyira az olajozottan működő, tiszta államért és kicsinálják őt, hogy nyugodtan lopkodhassanak.

A demokráciával semmi baj nincs.

A baj a magyarokkal van, akik nem hajlandóak tömegesen felemelni a valagukat és odacsapni a tolvaj politikusoknak, ahogy az egy demokráciában elvárható lenne.

Hát persze.

Észak-Korea is nagyon jól működik így.

Okés kérdező, akkor hogy működik ez a te rendszered, ami nem diktatúra és nem demokrácia? Kik felügyelik a vezetőt? Honnan ered a hatalmuk, mi a biztosítéka? Hogyan kerülnek ebbe a pozícióba? A vezető hogyan kerül a pozíciójába, mi biztosítja a hatalmát, mire terjed ki?

Nem várok érdemi választ, mert jó eséllyel fingod sincs a politikai rendszerek működésének alapjairól és a hatalomelméletről, de hátha..

Kérdező, te azért érthetsz egyet Hitlerrel, mert félreérted az emberek működését. Vegyük sorra.

1. Minden ember a saját érdekei szerint cselekszik. Mindig. Csakhogy, ehhez fel kell ismernie a saját érdekeit, és ez nagyon sokszor nem annyira egyszerű. Ezért rendkívül gyakori, hogy az emberek a saját érdekeik ellen cselekednek. A miértre később.

2. Nincs két egyforma ember, valamiben biztosan különböznek. Itt nem a hajszínt, bőrformát és hasonlókat, hanem gondolkodásmódot kell érteni. Röviden: mindenki másképpen gondolkodik, másképpen érez, másképpen cselekszik, mert valamiben bizonyosan különböznek az igényei.

3. A sokféle ember koordináció nélkül kaotikusan fog cselekedni, egyik lerombolja, amit a másik létrehozott, mert nem látja át az egészet. Ezért munkamegosztásra van szükség, hogy mindenki jól beletanulhasson egyféle cselekvésbe, és ezek között szerepel a koordináció is. Minden cselekvés másfajta tudást igényel, ezért szervezeteket hozunk létre a sok ember összehangolt cselekvésének szervezésére.

4. Az igényekben, gondolkodásmódokban kategóriákat érdemes felállítani (például a pártrendszer is ezt teszi), mert ennyiféle esettel nem lehet mit kezdeni. Valamilyen értékrend szerint sorba rakjuk a tulajdonságokat, egyesek fontosak, mások kevésbé. Ha ez megtörtént, van esélyünk az emberek cselekvését koordinálni.

5. A koordinációnál is érvényesül az egyéni érdek. Ezért a "koordináló" könnyen tehet olyasmit, ami neki jó, a többinek meg nem. Hiszen ő átlátja azt, amit a többi nem - ez a feladata. Egy bizonyos idő után a koordináló apránként létrehozhat olyan helyzetet, amikor már világossá válik, hogy a saját javára dolgozik, de már nincs erő, amely fellépjen ellene. Ezt a helyzetet nevezzük röviden diktatúrának.

6. Az alapprobléma abban az ellentmondásban van, hogy egyfelől a leghatékonyabb irányítás a központi akarat érvényesítése (a központi akarat mindent átlát, tehát neki van lehetősége a legjobb változatot megtalálni). Másfelől viszont a központi akaratot képviselő személy (nagyon szűk csoport) gondolatain, érdekein, elképzelésein múlik minden. Ha jót képzelnek, oké. Ha azonban rosszat, nincs semmi, ami azt meggátolja, hiszen ők a központi akarat, az összes többi csak sokkal kevesebbet lát, tehet.

7. Az alapprobléma feloldása a természet működésének tanulmányozása alapján lehetséges. A természetben erők vannak (az emberek sokfélesége). Mind hat a környezetére (mint az emberek), és mindig az eredő erő érvényesül. A természet hosszú távon akkor működik jól, ha egyensúlyban van. Ha nagy a gravitáció, nem mozdul a test, ha egy ugyanakkora ellenerő alátámasztja. Ha az inga kileng, a madzag visszahúzza. A társadalomban az erőt az azonos érdekű csoportok (ha akarod nevezd pártoknak) képviselik. Az eredő az, amiben meg tudnak egyezni. Az egyensúlyt úgy lehet megoldani, hogy figyelembe vesszük a cselekvés sokféleségét. Egyszer az egyik csoport (teljhatalommal) irányít, mert ott az a legjobb. Máskor a csoport csak az összes többivel együtt cselekedhet, mert akkor meg az a legjobb. Ezt úgy hívjuk: hatalommagosztás, és eszköze az intézményrendszer.

De egy dolgot nagyon fontos tudni: mindig mindenki részt vesz a játszmában. Vagy tudatos cselekvéssel, vagy az esemény elszenvedésével. Kiszállni csak a halállal lehet. Ha a tömeg egyes elemei (az egyének) ugyan sokfélét akarnak (apróságokban), de félreértve egyéni érdekeiket (amit például manipulálással, információ visszatartással vagy elferdítéssel és még sokféle módon remekül el lehet érni), úgy vélik, egy központi irányító kell nekik, akkor az valósul meg! Csak senki sem hiszi el, hogy központi irányítónak tartósan csak olyas valaki akar lenni, aki kizárólag a saját érdekeit képviseli a többi rovására. Akkor is, ha eredetileg nem így gondolta, viszont a "helyzet" fel fogja ismertetni vele, hogy gondolja így. Aki a nagyon nagy többség (és beleértve önmagát is) javát akarja, mindig úgy gondolkodik központi akaratban, hogy közben feltételként szabja az egyensúlyt, tehát az ellenerő létezését. Ilyen az emberi természet. Ezt nem kötelező ismerni, elfogadni, de a következmények elviselése alól kibújni nem lehet.

A jelenlegi pártrendszer jó. A benne szereplő pártok nem. De döntően az a rossz, hogy a közszemlélet (az emberek döntő többsége) szerint önmaguknak ebben az irányításban nincs szerepük, (mert nem értenek hozzá), ők csak elszenvedők. Pedig a szerepük az, hogy egyensúlyt teremtsenek, ami azt jelenti, hogy hallgatnak az okosabbra, megpróbálják legjobb tudásuk szerint felismerni a hamisságot (akarják felismerni - ma hiányzik ez az akarat), és éppen a tömegük adta erővel megakadályozzák az egyensúlyt bontó szereplők központba jutását. Még azon az áron is, hogy csak többé kevésbé alkalmas személyt (személyeket) tudnak a helyébe tenni, nem tökéleteset. Olyan ugyanis nem létezik.

A döntő probléma a gondolkodás hiánya, a logikus összefüggések vizsgálatának hiánya, az egymásra figyelés hiánya. Nem csoda, hiszen a jelenlegi központi hatalom (diktatúra) minden rendelkezésre álló eszközt megragad a megakadályozásra. Tönkretette az oktatást, teszi az egészségügyet, a gazdasági szerkezetet, viszályt szít, adja a tippeket, miben ellenségeskedjenek az emberek, építi a hamis mítoszokat, annyira, hogy a többi párt is bedől ennek, nemcsak a tömeg.

A kiút ebből hosszadalmas, fáradságos és drága lesz. De az árat meg kell fizetni. Ingyen csak a mesében lehet eredményt elérni. Ilyen csodák a mesékben léteznek, a valóságban a mi közös cselekvésünk a csoda, amely eredményt hoz. Már csak észre kell venni.