Eljöhet még újra egy olyan társadalom, amiben a hazafiasság, a militarizmus, a tudomány, és a kollektívizmus dominál, az amerikai inspirációjú popkultúra, az önmegvalósítás és a művészetek helyett?

Tehát reggel bekapcsolod a rádiót és katonai indulók szólnának, a hírek hősként tűntetnék fel a jól termelő üzemeket.

Az iskolákban a gyerekekkel katonadalokat énekeltetnének, tesi óra helyett kiképzés lenne, a történelem, irodalom és nyelvtan háttérbe szorulna, a matematika, fizika és kémia előtérbe kerülne.

A hazai média olyan filmeke gyártana, amiben menő akcióhősök, vállalkozók és szupermodellek helyett a gyári munkások és a katonák lennének a hősök, akik egyedül kevesek, de együtt bármire képesek.

Sportolók egyedi érdemei a háttérbe szorulnának, ezek helyett tömegsportok lennének, amikben például az összeverbuvált néptömeg kis táblácskákat tartva kirak egy nagy, mozgó alakzatot.

Lennének olyan állami fellépések, hogy például egy balett-előadás, ami a paksi atomerőművet isteníti.

Az állam az individualizmus propagálása helyett azt vallaná, hogy egy ember semmit sem ér, de a nép együtt, az állam vezetésével bármire képes.